Ebéd a nappaliban

Függetlenítsük magunkat attól, hogy a hír igaz vagy nem, és foglalkozzunk általánosságban Balázs karrierjével. Amikor Debrecenből Hollandiába szerződött, a legnagyobb magyar tehetségként tartotta számon mindenki, és nagyon hamar igazolta a várakozásokat. Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, aki kizárólag miatta követte figyelemmel a PSV mérkőzéseit a Sport TV-n, sokszor a vasárnapi ebédet is a nappaliba szervírozva. Ha visszanézem az Ajax 4-3-as legyőzésekor nyújtott játékát, a mai napig libabőrös leszek, meggyőződésem, hogy abban az időben világklasszis szinten játszott és túlzás nélkül bármelyik liga bármelyik csapatába befért volna. Aki kételkedne, tekintsemeg a mérkőzésösszefoglalóját.

A látott forma ráadásul nem csak az Ajax ellen mutatkozott meg, hanem egész hollandiai pályafutását végigkísérte. Játékában minden mérkőzésen benne volt a gól, a szélen alig lehetett ellene védekezni, gyorsan és kiválóan cselezett, kapura tartó lövéseit pedig ember legyen a talpán, aki fogni tudta, szabadrúgásairól nem is beszélve. Aztán jött Oroszország. A szakma egyik fele védte, mondván erősebb ligába szerződött, másik fele a szurkolókkal együtt ekézte, mondván elvette a pénz az eszét. Én kicsit másként látom. Dzsudzsák Balázs nem teljesen önszántából hagyta ott Hollandiát. Klubja abban az időben anyagi nehézségekkel küzdött, és mivel a magyar szélső számított az egyik legpiacképesebb játékosnak, el kellett adniuk. Hova? Ahonnan a legtöbbet pénzt kínálták. Ettől függetlenül Balázs még választhatott volna nyugat-európai csapatot magának, csakhogy nem volt mellette senki, aki abba az irányba terelte volna. Egy menedzsert könnyen elvakíthat a magas szerződéskötési díj után járó magas jutalék, egy átlagos magyar család ilyen ügyekben teljesen laikus, ráadásul hazánkban az utóbbi húsz évben elvétve sem került játékos hasonló helyzetbe. A rossz döntés tehát kódolva volt, az addig folyamatosan felfelé ívelő karrier pedig sajnos megrekedt.
Dzsudzsák Balázs piaci értékének változása – Forrás: transfermarkt.co.uk

Ahogy a fenti grafikon mutatja, nem kellett hozzá másfél év, hogy Balázs piaci értéke csökkenni kezdjen. Ugyan az Anzsi Mahacskalától sikerült hamar megszabadulnia, ám a Dinamo Moszkva sem bizonyult a legjobb választásnak, az orosz bajnokság egyszerűen nem feküdt neki. Hiába fejlődött érezhetően a védekezése, támadójátékából szép fokozatosan eltűnt a fiatalos lendület, és a rá jellemző váratlan, ösztönös cselekből is egyre kevesebbet mutatott. Még jó, hogy a válogatott rengeteg pluszt adott neki, egy-egy nehezebb időszakban szerintem az tartotta benne a lelket és talán jelenleg is az tartja. Főleg, miután tavalyi klubváltása sem sült el jól, amilyen lelkesedéssel fogadták a Bursaspornál, most úgy kezd megfagyni körülötte a levegő. És azt hagyjuk, hogy a törökországi szerződés ismét kinek a felelőssége…

Mert a lényeg, hogy amikor Dzsudzsák Balázs 2011 júliusában az Anzsi Mahacskalához igazolt, ördögi körbe került. Amíg a PSV-ben töltött évek alatt fizetése megfelelt vagy kissé alatta volt a pályán nyújtott teljesítményének, Oroszországban a feje tetejére állt a világ. Teljesítménye visszaesett, ám hatalmas fizetéssel párosult, ez a kombináció pedig elzárta előle a Nyugat-Európába vezető utat. Formán kívül a top csapatoknak nem jelentett elég vonzerőt, a kisebbek pedig még kölcsönvétel esetén sem tudták volna állni a fizetését, nemhogy kivásárolni az élő szerződéséből. Mit lehet így tenni?

Amennyiben a Bursaspor nyáron valóban kiárusítja Balázst, két megoldás létezik. Vagy ragaszkodik jelenlegi fizetéséhez, és megalapozza nyugdíjas éveit egy kínai, katari, esetleg amerikai klubban, vagy nyel egy nagyot, enged az igényeiből és lehúz pár jó évet valamelyik komolyabb európai bajnokságban, ahol tudása alapján mindig is szerepelnie kellett volna. Én nem mondok semmit. De nagyon szeretném a vasárnapi ebédemet ismét a nappaliban elfogyasztani!

A cikk a sport23.hu oldalán jelent meg, hasonló írásokért kattints ide!