Amióta Bernd Storck kihirdette a Horvátország elleni felkészülési mérkőzésre - március 26, Groupama Aréna - behívott futballisták névsorát, Leandro és Vanczák Vilmos kihagyása mellett mindenki Szalai Ádám behívásával van elfoglalva. Mit keres még a válogatottban, miközben klubcsapatában, a Hannoverben is alig játszik, és ha lehetőséget kap, akkor sem futballozik csúcsformában? Elsőként nézzük meg az alábbi videót:
2014. október 14-én járunk, itthon hűvös, nyálkás idő, 2 855 kilométerrel odébb pedig a feröeri halász-válogatott oktatja futballra nemzetünk büszkeségeit. Ne tagadjuk le, így volt, és ha a már akkor is előszeretettel szapult Szalai Ádám nem kotorja be ezt a gólt a 21. percben, talán a Dárdai-varázs is szertefoszlik, ki tudja milyen hatást gyakorolva a Finnország elleni következő (1-0-ra megnyert) selejtezőre, és magára az egész Eb-sorozatra. Tehát, mielőtt habzó szájjal csatlakoznánk a Szalai-bírálók táborához, előbb álljunk meg egy percre, és mondjuk köszönetet Ádámnak a fenti gólért.
Aztán gondolkodjunk józanul. Szalai Ádám bárhogy is vesszük, az egyik legmagasabban jegyzett magyar csatár, akit nem lehet csak úgy figyelmen kívül hagyni. Játsszon vagy ne játsszon klubjában, Bernd Storck egyszerűen nem teheti meg, hogy ne számoljon vele, ne próbálja ki, ne adjon neki lehetőséget. A felkészülési időszakot éppen erre találták ki, márpedig jelen állás szerint kettő, de akár három barátságos mérkőzésen is pályára lép válogatottunk az Európa-bajnokság rajtja előtt. Indulhat hát a kísérletezés: ki működik jól a támadósorban, ki milyen mezőnymunkát végez, mennyire illik az elképzelt taktikai felállásba... Rengeteg olyan szempont, amit nem lehet a számítógép monitorja előtt megítélni, amihez élőben, edzésen és mérkőzésen kell látni az adott játékost. Mivel Bernd Storck és Andreas Möller párosa ilyen szempontból nagyon jól működik - gondoljunk csak Kleinheisler László, majd Priskin Tamás norvégok elleni bevetésére -, szerintem nyugodtak lehetünk afelől, hogy kizárólag akkor fogják behívni és játszatni Ádámot, ha lehetőséget látnak benne, fontos láncszemnek tartják valamilyen szempontból.
Persze, azért kedves csatárunkat sem kell felmenteni, jómagam szintén nem vagyok kibékülve azzal a teljesítménnyel, amit mostanában nyújt. Egy csatárt alapvetően a góljai minősítenek, és harcoljon bármilyen hatékonyan, végezzen bármilyen hasznos mezőnymunkát, ha a kapuba nem talál be, előbb a szurkolók, majd a szakmai stáb előtt is drasztikusan csökken az ázsiója. Természetesen nem látok oda Hannoverbe, fogalmam sincs milyen munkát végez Ádám az edzésen, megelégszik az elvárt minimummal vagy ott marad a konditeremben gyúrni, a pályán a kapura lövéseit, a sebességét fejleszteni, bizonyos szituációkat gyakorolni. Vajon mindent megtesz azért, hogy kilábaljon a gödörből? Egyáltalán érzi, tudja, elismeri, hogy gödörben van? Ahhoz, hogy a címben is feltett kérdésre indulatoktól mentes, megalapozott választ lehessen adni, tisztában kellene lenni a válaszokkal. Mert egy motivált, sikerért tenni akaró és küzdő Szalai Ádám igenis hasznára lehet a válogatottnak. Egy sorsába beletörődött, jelen helyzetével elégedett, fellengzős Szalai Ádám egészen biztosan nem.
A cikk a sport23.hu oldalán jelent meg, hasonló írásokért kattints ide!