Előre, a 2020-as Eb-ért!

Kezdjük a hírrel. Magyarország a 2020-as Európa-bajnokság társrendezője lesz, ami azzal jár, hogy a 2018-ra elkészülő új Puskás Ferenc Stadion ad otthont három csoportmérkőzésnek és egy nyolcaddöntőnek! A hír kiváló, és én nem kisebb dolgot várok tőle, minthogy felélessze a magyar labdarúgást.

Az indok egyszerű: végre van egy konkrét, távlati cél, amiért lehet küzdeni. Eddig ugyanis mi volt? 1986 óta 28 év sikertelenség, a folyamatos reménykedés, majd pofára esés. Hol a sorozat elején kaszáltuk el magunkat, hol a közepén, hol a végén, egy esetben pedig a pótselejtezőkön csapták kegyetlenül az arcunkba az ajtót. A teher a következő generációkon pedig egyre csak nőtt. Ettől persze simán összejöhetett volna legalább egyszer a kvalifikáció valamelyik nemzetközi tornára, de a magyarok már csak ilyenek. Minden selejtezősorozat elején kitűztük, hogy mi nem most, hanem igazából a következőben akarunk eredményt elérni, és mivel azt általában más szövetségi kapitány érte meg, a kifogás nála is megállta a helyét.

2020 rengeteg lehetőséget kínál. Egyrészt azzal, hogy a kormány immár alá tudja támasztani, miért fektet annyi pénzt a labdarúgásba. Másrészt, mert az MLSZ most alkothat. Hat év elegendő idő arra, hogy a magyar labdarúgásban radikális változtatások történjenek, és ezek elkezdjék kifejteni a hatásukat. Utánpótlásképzés átszervezése? Fiatalok játékperceinek növelése az élvonalban? Magyar bajnokság megújítása annak érdekében, hogy télen ne legyen 3 hónap felesleges szünet? A 2020-as Eb felkavarhatja az állóvizet, és ha komolyan gondoljuk a felzárkózást Európa középmezőnyéhez, itt az idő nekiállni az érdemi munkának. A kérdés már csak annyi: valóban komolyan gondoljuk?