Tévúton

Két napja újabb mélypontra érkezett a magyar futball. U18-as válogatottunk 2-2-es döntetlent játszott Gibraltár U19-es válogatottjával. Nehezen emészthető eredmény, amiről be kell vallanom, nem akartam elhamarkodottan írni, nehogy elvigyen az indulat.

Nem is kizárólag az eredmény miatt, hanem ahogy azt Pisont István szövetségi edző kommentálta. Idézem: "A mezőnyben nyújtott játékkal elégedett lehetek, voltak jó egyéni teljesítmények is a csapatban"

Bevallom, nem láttam az összecsapást. De egy ilyen iksz után jó egyéni teljesítményekre hivatkozni... nem a legszerencsésebb. Mert, még ha így is volt, az sem érdekel senkit. Egy olyan országban, amelynek futballmúltja számos nagy eredményre tekint vissza, ilyen eredmény egyszerűen nem elfogadható. És a legszerencsétlenebb dolog ebben az esetben is pozitívumokra hivatkozni. Ugyanis mit szűrnek le ebből a fiatalok? Azt, hogy nem akkora gond ez, hiszen mindent meg lehet magyarázni. Teljesen mindegy, milyen gyengén játszok, mert az edző úgyis megvéd.

Rossz taktika, amelynek révén a magyar tehetségek (ha egyáltalán a mérkőzés után lehet bárkit is annak nevezni még) már azelőtt tévútra vannak vezetve, hogy igazából beindult volna a karrierjük. És mindenki csodálkozik, amikor eltelik 4-5 év, és a mindezt átélő futballisták nem képesek kiemelkedőt nyújtani sem klub, sem válogatott szinten...