Itt az idő, most vagy soha!

Kívánni se nagyon lehetett volna jobb csoportot, mint amit a magyar válogatott a 2016-os Eb-selejtezőkhöz kapott. Az ellenfeleink: Görögország, Románia, Finnország, Észak-Írország, Feröer. A beosztás több szempontból is szerencsés.

Kezdjük Görögországgal. Az első kalap egyik legkönnyebb válogatottját kaptuk. Persze ez nem jelenti azt, hogy nincsen benne két vereség a pakliban, főként annak fényében, hogy a hellének meglehetősen simán jutottak ki az idei vb-re, a románokkal pótselejtezőn szinte feltörölték a padlót. Mégis, ha végignézzük, kik jöhettek volna szembe rajtuk kívül (Németország, Spanyolország, Hollandia...), akkor egyértelmű, hogy mellénk állt a szerencse. Idegenben jó eséllyel pont nélkül távozunk, idehaza azonban bármi lehet. Amit reálisan nézve összehozhatunk: 0-1 pont

Következzen Románia. Nekik kifejezetten örülhetünk. Méghozzá két okból. Az egyik, hogy lenéznek minket. Nem mintha a 0-3 után erre nem lenne meg minden okuk, de ha Pintér Attila okos, ebből könnyen előnyt kovácsolhat. A másik, hogy játékosaink számára még friss a kudarc, és ha csak egy kis önbecsülés is van bennük, hasonlót még egyszer nem akarnak átélni. Ráadásul ellenük is ki kell már egyszer jönnie a lépésnek. Emlékezhetünk, valami hasonló volt a helyzet Svédországgal. Utolsó perces gólok itthon, sima vereség idegenben... Aztán 2011 szeptember 3-án megtört a jég! Bízzunk benne, hogy sikerül kiköszörülni a csorbát. Amit reálisan nézve összehozhatunk: 0-4 pont

Negyedik kalapos ellenfelünk Finnország. Verhetőek, de azért nagy hiba lenne lebecsülni őket. Persze sok magyar futballszurkoló kellemes emlékei közé tartozik 2010-ben Szalai, majd Dzsudzsák gólja és a kint aratott 2-1-es siker. De ha visszagondolunk, az is eszünkbe juthat, hogy az a mérkőzés könnyen alakulhatott volna fordítva, illetve a visszavágón, Budapesten szerény 0-0-ás döntetlenre futotta ellenük. Annyi bizonyos, hogy a március 5-i barátságos mérkőzésen valamivel okosabbak leszünk, már ha a szövetségi kapitányok a párosítás tudatában készek komolyan venni az összecsapást. Amit reálisan nézve összehozhatunk: 2-6 pont

A sorban Észak-Írország következik. Kötelező 6 pont, mondhatjuk teljesen jogosan. Az önbizalom alátámasztásaként néhány eredmény ellenfelünk tavalyi eredménylistájából: Azerbajdzsán 0-2, Luxemburg 2-3, Málta 0-0. Persze a kézlegyintés azért itt is kerülendő. Elég csak kiemelni a 2012-es évet, amikor Finnország ellen 3-3-at, Portugália ellen pedig vb-selejtezőn, idegenben(!) 1-1-et játszottak. Résen kell tehát lenni, de bárhogy is nézzük, ha komolyan ki akarunk jutni 2016-ban Franciaországba, muszáj kétszer nyerni. Amit reálisan nézve összehozhatunk: 4-6 pont

A végére maradt Feröer-szigetek, amely sokkal inkább turista látványosságairól, mint futball válogatottjáról híres. Játékosaik többségben hazájuk bajnokságában játszanak, mindössze néhány légiósuk van Norvégiában, Dániában vagy Skóciában. Nyugodtan kimondható, nagy szégyen lenne pontot veszíteni ellenük a csoport bármely tagjának, még ha az utóbbi két selejtezősorozatban a feröeriek egyszer sem zártak 0-val. 2011-ben Észtországot verték 2-0-ra, 2013-ban Kazahsztánnal ikszeltek (1-1). Amit reálisan nézve összehozhatunk: 6 pont

Amennyiben elfogadjuk a "reálisan nézve" részhez írt várakozásokat, a magyar válogatott 12-23 megszerzett ponttal zárhatja a selejtezősorozatot. Mivel az Eb 24 csapatosra növelése miatt ezúttal a harmadik hely is pótselejtezőt ér, az ahhoz szükséges 15-18 pont begyűjtése nem tűnik megoldhatatlan feladatnak. Nincs mese, egyszerűen meg kell csinálni!