Álomrajt után 12 ember ellen tízzel hősies döntetlen Írországban
EURÓPAI VILÁGBAJNOKI SELEJTEZŐ
F-CSOPORT, 1. FORDULÓ
ÍRORSZÁG–MAGYARORSZÁG 2–2 (0–2)
Dublin, Aviva Stadion, 50 137 néző. Vezette: Harm Osmers (Lasse Koslowski, Eduard Beitinger) – németek
ÍRORSZÁG: Kelleher – Doherty (Ogbene, 66.), D. O'Shea, N. Collins, O'Brien – J. Knight (McAteer, 90.), Cullen (J. Taylor, 66.), Azaz (Idah, 78.) – Szmodics (Johnston, 78.), E. Ferguson, Manning. Szövetségi kapitány: Heimir Hallgrímsson
MAGYARORSZÁG: Dibusz – Nego, Orbán, Szalai A., Kerkez (Nagy Zs., 80.) – Styles – Bolla (Mocsi, 67.), Tóth A. (Ötvös, 55.), Szoboszlai, Sallai – Varga B. (Tóth Barna, 80.). Szövetségi kapitány: Marco Rossi
Gólszerző: E. Ferguson (49.), Idah (90+3.), ill. Varga B. (2.), Sallai (15.)
Kiállítva: Sallai (52.)
A csoport másik mérkőzésén: Örményország–Portugália 0–5
És akkor előkerült egy sárga-fekete gumilabda. Ilyen magyar gyülekezést még nem láttunk idegenbeli meccsen. A dublini Aviva Stadionba tartó, immár hagyományos közös magyar vonulás előtt a Slattery's bárba volt meghirdetve a találkozópont – ám nem csupán a magyarok, hanem az írek is ott találkoztak. És ebből az égvilágon semmi probléma sem adódott, a rendőrök is csak mosolyogva figyelték a két tábor barátkozását, vidám együttlétét, alig pár órával azelőtt, hogy a két ország válogatottja fontos világbajnoki selejtezőt játszott egymás ellen. A kép már-már idilli volt: valaki elrúgta a magasba a színes gumilabdát, és akihez pattant, az továbbrúgta, amerre látott, mindegy volt, hogy magyarhoz vagy írhez. Közös játék, közös öröm, béke, barátság.
Olyat is ritkán látunk, hogy a stadion körüli árusoknál nemcsak ír vagy közös ír–magyar sálakat kínálnak, hanem olyat is, amelyen kizárólag Szoboszlai Dominik neve van rajta. Nagyban kiírva piros alapon fehérrel, oldalt pedig belehímezve az arcképe. Szeretik, elismerik ők is a magyar csapatkapitányt – és most egyben kedveskedtek a vendégeknek.
Egy magyar lány nagy feltűnést keltett: hosszú hajának minden fonata a magyar nemzeti színek valamelyikében pompázott. Megcsodálták, dicsérték az írek is. „Lefotózhatjuk a hajadat, és kitehetjük Instagram-sztoriba? – kérdeztük, mire ő így felelt: – Persze, nem is azért ültem két órát a fonólány székében, hogy ne mutogassam!”
Órákkal korábban a belvárosban is hasonlóan vidám, barátságos volt a hangulat. A magyar drukkerek a parkokban, a tereken és főleg persze a pubokban jelentek meg. Szinte nem lehetett bemenni olyan sörözőbe, amelyben ne botlottunk volna magyar színeket viselő szurkolókba. Persze ez erős túlzás, hiszen annyi a pub Dublinban, hogy valószínűleg minden ír állampolgárra több is jut, nemhogy magyar futballszurkolóra… Mindenesetre itták honfitársaink becsülettel az áldomást a magyar sikerre, miközben a Nemzeti Sport tudósítói is mindent megtettek, ami tőlük tellett: elzarándokoltunk Molly Malone, a legenda szerint a 17. században élt piaci kofa és prostituált bronzszobrához. A szobor merész dekoltázsa jóval fényesebb, mint a többi része, aminek a magyarázata az, hogy aki megsimogatja, annak állítólag szerencsét hoz. A turisták hosszan állnak sorba, és hát mi sem bíztunk semmit a véletlenre, a sort kivárva megsimogattuk a kemény keblet, a válogatottra ruházva a szerencsét – rajtunk ne múljon! Persze azért abban reménykedtünk, hogy a Marco Rossi szövetségi kapitány által irányított válogatottnak nem lesz szüksége efféle segítségre, hanem a maga kezébe veszi sorsa irányítását a rendkívül fontos mérkőzésen, a világbajnoki selejtezősorozat első állomásán, hiszen amilyen nemes a cél, olyan nagy a tét: Magyarország 40 éve vár a világbajnoki kvalifikációra!
Lapunk egy híján telibe találta a magyar kezdőcsapatot, sőt a formációt is: ahogy sejtettük s ahogy a keret összetétele is sugallta, négyvédős felállásra váltott a kapitány a hosszú éveken át sikerrel alkalmazott, de talán már kiszámíthatóvá váló három belső védős rendszerről. Egyedül Callum Stylest nem vártuk a kezdőcsapatba, végül a brit futballt talán legjobban ismerő, sokat dolgozó középpályás lépett pályára az újonc Ötvös Bence helyett.
S milyen jól ráérzett erre a kapitány: a második percben a West Bromwich Albion játékosa gólpasszt adott Varga Barnabásnak! A kifejelt labdáért hatalmasat harcolt a 25 éves középpályás, visszatett labdáját pedig a Ferencváros csatára ballal lőtte be nyolc méterről. Ennél jobban aligha lehetett volna kezdeni a selejtezőt! Ráadásul ezután is jól járatta a labdát, magabiztos volt a magyar csapat, az első tíz percben egyáltalán nem hagyta kibontakozni a hazaiakat. Ezután két veszélytelen lövéssel (Finn Azaz, Sammie Szmodics) jelezték az írek, hogy túl vannak a kezdeti sokkhatáson, ám kis híján újabb érte őket a 13. percben, amikor Kerkez Milos balról érkező remek beadását követően Varga Barnabás hat méterről mellé fejelte a labdát – pedig általában az ilyen lehetőséget nem hagyja kihasználatlanul.
A 15. percben már nem úszták meg az írek! Szoboszlai Dominik jobbról beívelt sarokrúgására Sallai Roland a rövid oldal felé mozgott, majd hat méterről mesterien fejelt a kapu hosszú, jobb oldalába.
Érdekes volt figyelni Szoboszlai helyezkedését. A mérkőzés előtti sajtótájékoztatón Marco Rossi ugyan nevetve mondta, hogy a válogatottban nem jobbhátvédet játszik majd, mint a Liverpool legutóbbi két meccsén – azt viszont nem említette, hogy olykor belső védő lesz a csapatkapitány… Gyakran ő volt a leghátul helyezkedő középpályás, alig néhány méterrel a védelem előtt, onnan szervezte a játékot.
Öröm volt nézni a magyar csapat futballját, főleg, hogy a 44. percben Sallai Roland majdnem megszerezte a harmadik magyar gólt is, de már túl közel volt hozzá Caoimhín Kelleher kapus, amikor eljutott hozzá a labda. Igaz, aztán Evan Ferguson 15 méteres lövésénél Dibusz Dénesnek is nagyot kellett védenie – ám ettől függetlenül majdhogynem tökéletes félidőt produkált a csapat!
Amilyen jól kezdődött az első félidő, olyan rosszul a második. Előbb Szalai Attila volt kénytelen faultolni egy sárga lapért, Ryan Manning szabadrúgása után pedig Evan Ferguson kibirkózott egy gólt négy méterről. A VAR ugyan vizsgálta, nem történt-e lökés a hazai oldalon, de aztán érvényben maradt a gól. Talán ennél is nagyobb baj volt, hogy három perccel később a játékvezető kiállította Sallai Rolandot! A Galatasaray légiósa keményen odalépett Dara O'Shea-nek, bár feltehetően mindenekelőtt a törlesztési szándékot büntette Harm Osmers az azonnali pirossal, merthogy előtte a magyar labdarúgó nem kapott meg egy szabadrúgást. Rossi azonnal lépett: Tóth Alex helyett Ötvös Bencét küldte pályára.
Emberhátrányban sem roppant össze a válogatott, Bolla Bendegúz pár percen belül egymaga három gólt is szerezhetett volna. Az első kettőnél az ír kapus védett szépen, majd csak centikkel maradt le egy lágy beívelésről. Csakhogy jöttek be sorra veszélyesen az ír beadások is, az egyik megnyert fejpárbaj utáni helyzetnél Dibusz elképesztően nagyot védett. A meccs teljesen új mederbe terelődött az utolsó 25 percre, amelynek kérdése az volt: kihúzza-e a csapat a hátralévő időt kapott gól nélkül?
Őrült izgalmakkal telt az utolsó negyedóra, nem akartak peregni a percek, úgy pedig pláne nem, hogy a német játékvezető idegborzoló ítéletekkel sújtotta a magyarokat, sorra-másra végezhettek el szabadrúgásokat a hazaiak... A hat perc hosszabbítás a megújuló légitámadások közepette nem lehetett emberhátrányban bírni: a 93. percben – hogy másként – közeli fejessel egyenlített a csereként pályára lépő Adam Idah.
Sokáig remekül játszott, majd hatalmasat küzdött a magyar csapat egy olyan mérkőzésen, amelyen az íreknél oly népszerű rögbi jeleneteiből volt több, s a válogatott kénytelen volt megelégedni az egy ponttal, ráadásul elveszítette Sallai Rolandot a portugálok elleni keddi, Puskás Arénában rendezendő selejtezőre. 2–2
