A Nemzet Bombázói játékban a szavazatok alapján Bene Ferenc és Farkas János találata lett a XX. század gólja, amelyek az 1966-os világbajnokságon születtek Brazília ellen. Rákosi Gyula testközelből élhette át azt a sikert.
„Csodálatos élmény volt, vidáman tudtunk futballozni, mert esélyünk nem volt. A címvédő brazilokon volt a teher, mi viszont felszabadultan játszottunk, úgy, hogy azt a mai napig emlegetik. A Goodison Park angol közönsége is mellénk állt, olyan volt, mintha itthon játszottunk volna. Albert Flóriánra is igaz volt, hogy ha jókedve volt, nagyon jól futballozott. Ha szorosan fogták, néha kicsit feladta, mert megsértődött, hogy csípték-rúgták, de amikor elhatározta, hogy na, most odatesszük magunkat, olyan dolgokat csinált, amikre csak ő volt képes.”
Az 1986-os világbajnokságon Nagy Antal volt a csapatkapitány, aki szerint annak a korosztálynak akkor teljesen természetes volt, hogy kijuthat a világbajnokságra.
„Mezey György szövetségi kapitány összerakott egy olyan csapatot, amely megelőzte a korát. Nem volt számunkra meglepő, hogy itthon megverjük 3–0-ra a brazilokat, nem volt meglepő, hogy Franz Beckenbauer a német–brazil párharc végén azt mondta Santanának, hogy vigyázzanak, mert Budapesten egy sokkal jobb válogatott vár rájuk. Aztán jött a mexikói vb és Irapuato, amely olyan törés volt az életünkben, amit ma is próbálunk megmagyarázni. A sportvezetők, akik akkor kint voltak velünk, elmagyarázták, hogy ennek a csapatnak együtt kell maradnia, hiszen mi tudjuk csak kiköszörülni ezt a csorbát. Ehhez képest itthon már úgy nyilatkoztak, hogy felelősöket kell találni, fejeknek kell hullani, csak így lehet megtisztulni.”
A 90-esek évek vége már nem volt igazán futballbarát közeg, Németh Krisztiánékkal szemben nem támasztottak olyan extra elvárásokat, mint elődeikkel szemben, és igazi csoda volt, hogy a válogatott 44 év után kijutott az Európa-bajnokságra.
„A mi korosztályunk elég sikeres volt utánpótlásszinten, így elvárták tőlünk, hogy felnőttszinten is eljussunk egy világeseményre. De 2015 előtt elég hullámzó volt a teljesítményünk, nem mindig volt jó hazajönni, finoman szólva sem várt minket telt ház. Amikor viszont 2016-ban kijutottunk az Eb-re, visszajött a hit a magyar labdarúgásba, a szurkolók és a játékosok is elhitték, hogy képesek vagyunk erre, a körülmények is nemzetközi szintűek voltak. Az osztrákok elleni első csoportmeccsen gyönyörű volt látni a 40 ezer magyar szurkolót, álmunkban nem gondoltuk, hogy ez megadatik és hatalmas erőt adott nekünk. Az az osztrák válogatott akkor 11 meccs óta veretlen volt, nem mi voltunk az esélyesek, és a 2–0 siker utáni itthoni ünneplés örök emlék marad mindenkinek.”
A vendégek a mostani válogatottról és a vb-selejtezők esélyeiről is beszéltek.
„Egyrészt jó az alapanyag most, vannak nemzetközi szinten is elismert labdarúgóink. Másrészt Marco Rossi a stratégiájához, a játékfilozófiájához megtalálja a megfelelő játékosokat. Látjuk, hogy akárki játszik, a válogatott működik. Ettől őt nem lehet eltántorítani, az játszik, aki abban a helyzetben a legjobb és az ő taktikájának megfelel. Az a hangulat és az az erő, ami most a csapat mögött van, megadja azt az esélyt, hogy akár egy pótselejtezőn kijussunk a vb-re” – mondta Németh Krisztián.
„Én a legrosszabb szurkoló vagyok, én mindig hiszek, úgy megyek minden meccsre, hogy én ünnepelni akarok. Optimista vagyok, aztán ha nem sikerül valami, akkor egész éjjel nem alszom. A világbajnokságra való kijutáshoz bravúr kell. Kiegyenlítődött a világ labdarúgása. Dzsudzsák Balázs búcsúmeccse után beszélgettem Szoboszlai Dominikkal, és mondtam neki, hogy jó lenne, ha valaki már megfosztana attól a címtől, hogy én vagyok a legutóbbi, világbajnokságon járt válogatott csapatkapitánya” – fogalmazott Nagy Antal.