Álom, valóság – Vincze András jegyzete

Tudsz szerezni jegyet? Harminc órával a Magyarország–Törökország meccs előtt ennél naivabb kérdést aligha lehetett volna feltenni, s a folytatás sem kecsegtetett semmi jóval, mármint hogy a határozott „nem!” után az ismerős újuló optimizmussal felkiáltott, akkor majd az internet bugyrában keres eladó meccsbelépőt. „A neten sincs…” – érkezett a reakció tíz perccel később, és a havert még csak azzal sem tudtam biztatni, hogy vasárnap délután menjen ki a Puskás Arénához legalább két órával a kezdés előtt, s amíg ott korzózik, csak belebotlik valami jegyüzérféle fazonba – no, de hát tudjuk, manapság már nem az a világ járja. Ha valaki eladná is a nagy nehezen megvásárolt belépőjét, mindenféle macerával, digitális átírással, pluszköltséggel tehetné meg, hiszen a foglalás és vásárlás névre szól, de ami a legfontosabb, hogy ma már a sok tízezer forintos haszonnál is jóval többet ér bemenni a stadionba, inkább, mint lemaradni még egy olyan meccsről is, amelyen nem biztos, hogy a lefújás pillanatában a felhőkig ér majd az öröm.

A helyzet ugyanis az, hogy Magyarország nemzeti csapata kétgólos hátrányban várja a Törökország elleni Nemzetek Ligája-osztályozó visszavágóját, az isztambuli 1–3 után kellene csodát tenni az A-ligában maradásért vasárnap kora este, és bár nagy a várakozás, azért a vágyakozást cseppnyit árnyalja az első összecsapás tapasztalása – a pályának tulajdonképpen nem volt egyetlen olyan területe sem, ahol ne tűntek volna erősebbnek, jobbnak, harapósabbnak a törökök. Magam jobban szeretem az optimistább nekibuzdulást, mondván, nincs olyan sportoló, aki ne a győzelem, a meglepetés, a bravúr, a majd én megmutatom reményével és érzésével feszülne neki az aktuális kihívásnak, de a helyzet most a minapi 1–3-as eredmény és amiatt is keservesebb, hogy a törökök nemhogy elfogytak volna erre mérkőzésre, hanem még inkább erősödnek. Amíg Marco Rossi szövetségi kapitány nélkülözni kénytelen Schäfer Andrást, Nagy Zsoltot, sőt meglehet, Sallai Rolandot is, Vincenzo Montella Arda Gülerrel és Merih Demirallal teheti acélosabbá a kezdőcsapatát, és az álmoskönyv szerint ez nem valami jó előjel…

Amibe persze mindenki kapaszkodik, az nem más, mint annak reménye, hogy az elmúlt időszakban a válogatott – a csütörtöki isztambuli meccsig – egy döntetlen mellett négyszer is legyőzte

Törökországot, s hogy most a Puskás Aréna fergetegében, a szurkolók lelkesedése mellett besuhanhat két gól, lehet hosszabbítás, tizenegyes, és…

No, de e pillanatban a meccs kapcsán egyvalami nem álom, hanem valóság: a magyar–törökre egyetlen darab belépőjegy sem maradt…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!