„A mágikus magyarok” földrengető előadást produkáltak, a mérkőzés az egész világ futballját befolyásolta – kezdi az 1953. november 25-én rendezett Anglia–Magyarország (3:6) mérkőzésről szóló visszaemlékezését afifa.com.A nemzetközi szövetség honlapja emlékezetet, a Billy Wrighttal, Stanley Matthews-zal és Stan Mortensennel a soraiban felálló angol csapatot verhetetlennek tartották abban az időben, köszönhetően annak, hogy korábban még nem veszített otthon a Brit-szigeteken kívülről érkező válogatottal szemben. Általános vélemény volt a meccs előtt, hogy ez az olimpiai bajnok és 22 meccse veretlen magyarok ellen sem fog megváltozni.
A cikk kiemelte, hogy a középpályán, illetve a támadósorban a Bozsik József, Budai László, Czibor Zoltán, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc és Kocsis Sándor alkotta hatos kiemelkedően gólerős játékra volt képes, de a mieink számára kedvezőtlen előjel volt a svédek elleni, tíz nappal korábbi 2:2-es döntetlen, Grosics Gyula arcüreggyulladása és az is, hogy a magyar válogatott a megelőző, 1936-os angliai látogatása alkalmával 6:2-es vereséget szenvedett. A Sebes Gusztáv irányította csapat azonban sokkolta az angolokat, akik nem voltak felkészülve a mieinkből.
„Egyik magyar játékos neve sem jelentett számunkra semmit, olyanok voltak, mintha a Marsról jöttek volna. Puskást sem ismertük – idézi a cikk a későbbi, híres edzőt, a 2009-bn elhunyt Bobby Robsont, aki ott volt a Wembley-ben rendezett meccsen, a 105 ezer néző között. – Úgy voltunk vele, hogy mi vagyunk a tanítómesterek, ők pedig a tanulók.”
A „tanulóknak” aztán 50 másodpercbe telt, hogy megszerezzék a vezetést: a Bozsik labdájával kilépő Hidegkuti 20 méterről lőtt a jobb felsőbe (pontosan: már a tizenhatoson belülre érve lőtte el a labdát, amely 44 másodperc elteltével jutott túl a gólvonalon – a szerk.). Aztán a visszaemlékező írás külön is kiemeli Puskás legendás, visszahúzós csel után lőtt gólját, amivel a 25. percben már 3:1-re vezetett az Aranycsapat. „Örökre tisztelni fogják ezért a gólért” – fogalmaz a szerző, aki hozzáteszi, hogy ennek a gólnak is köszönhető a 2009-ben alapított FIFA Puskás-díj, melyet minden esztendőben a legszebb gólt szerző futballista nyerhet el, olyan játékosoknak sikerült ez már, mint például Cristiano Ronaldo, Neymar, Zlatan Ibrahimovic, de megemlíti Zsóri Dánielt és a legutóbbi győztest, az amputált lábú lengyel Marcin Oleksyt is.
A fifa.com írása leszögezi, a 6:3-as végeredmény a házigazdákra nézve volt hízelgő, ugyanis csak öt kapura lövésük volt a mieink 35 próbálkozásával szemben. A visszatekintő több akkori angol válogatott játékost is idéz, akik elismerték, hogy lebecsülték a csodálatosan futballozó, számukra teljesen új taktikával játszó magyar csapatot, amely minden idők legjobbja volt.
„A második félidőben az angol szurkolók úgy buzdítottak minket, mintha a sajátjaik lennénk. Fájdalmas élmény lehetett a vereség az angoloknak, hiszen a kontinensről érkező csapattól nem kaptak ki korábban, de sosem fogom elfelejteni, ahogy Angliában mindenki neheztelés nélkül üdvözölte a győzelmünket” – idézi a cikk Puskás Ferenc egykori nyilatkozatát is.
Az írás végkövetkeztetésében kijelenti, hogy Sebes Gusztáv előremutató játékfelfogása, valamint Bozsik, Budai, Czibor, Hidegkuti, Puskás és Kocsis zsenialitása a teljes sportágra nagy hatással volt és a magyaroktól tanult leckére is szükség volt ahhoz, hogy Anglia 1966-ban világbajnokságot tudjon nyerni.
TOVÁBBI, NEMZETKÖZI VISSZAEMLÉKEZÉSEK
Az angol sajtó 1953-ban nem győzött tisztelegni a magyar válogatott előtt, ám a jelek szerint ma már nem szívesen emlékeznek vissza a hetven évvel ezelőtti mérkőzésre, ugyanis a világhálón nem találtunk a szigetországból hosszabb, múltidéző írást a hetven évvel ezelőtti mérkőzésről, nem úgy Olaszországban, Franciaországban és Spanyolországban...
ALa Gezzetta dello Sportegy korszak kezdeteként írja le szombati cikkében az 1953-as mérkőzést. „Londonban 14.15 órakor a holland Leo Horn sípszavára elkezdődött az évszázad mérkőzéseként beharangozott, az angol Labdarúgó-szövetség kilencvenéves fennállása alkalmából megrendezett Anglia–Magyarország találkozó. Egy és háromnegyed órával később pedig pont került a labdarúgás addigi történetére és egy új vette kezdetét. Kilencven perc alatt megváltozott az addig ismert labdarúgás” – fogalmaz az olasz sportlap, amely szerint hetven év elteltével már nem is a meccs végeredménye az igazán lényeges, sokkal inkább a mérkőzés hatása, hogy megszüntette a sportágban az angolok felsőrendűségébe vetett hitet.
A francial'Humanitészintén arról írt visszaemlékezésében, hogy a magyar válogatott újraírta a futball történelmét az 1953-as londoni meccsen, taktikai zsenialitásával elkápráztatva Európát, jelezve az angol futball elavultságát. „A labdarúgás forradalmát jelentette az a mérkőzés” – fogalmaz a cikk
A FIFA írásához hasonlóan a spanyolEl Tiempohosszú cikke is azt emeli ki, hogy a magyar válogatott olyan volt a Wembleyben, mintha földönkívüliek alkották volna a csapatot, annyira más dimenziót képviselt az angolokhoz képest. A lap hosszasan méltatja a Real Madrid későbbi sztárját, az angolok ellen két gólt szerző Puskás Ferencet, megemlítve, hogy Angliában korábban sosem láttak hozzáfogható labdarúgót. Egyúttal felsorolja, milyen becenevekkel illette a nemzetközi sajtó az Aranycsapatunkat: hatalmas magyarok, mágikus magyarok, a Duna istenei.