Mészöly Kálmán klasszis volt – emlékezés a magyar labdarúgás legendájára

Valósággal berobbant a magyar élvonalba 1960 tavaszán Mészöly Kálmán, és a pályája szinte töretlen volt egészen 1969-ig, a marseille-i vereségig, amivel lemaradtunk az 1970-es mexikói világbajnokságról. Hatvanegy alakalommal ölthette fel a címeres mezt, háromszor volt szövetségi kapitány (1980–1983, 1990–1991, 1994–1995), összesen hatvanegy mérkőzésen ült a válogatott kispadján.

1960. április 10., NB I, 17. forduló, Vasas–Salgótarján 2:0 (első NB I-es mérkőzése): „Sikeres volt az ifjúsági Mészöly bemutatkozása. Meglepően higgadtan, ügyesen, nagy körültekintéssel töltötte be szerepét.”

1960, UEFA-torna (ifjúsági Eb), döntő: Magyarország–Románia 2:1 (2:1): „Ismételten szilárdan hárította fejjel és lábbal is a meg-megújuló támadásokat.”

1961. december, a válogatott dél-amerikai túrája előtt: „Ha helyet kapok a csapatban valamelyik mérkőzésen, úgy »beszállok«, hogy kedve legyen Baróti Lajos bácsinak májusban ismét magával vinni Chilébe, a vb-re.”

1961. december 13., Santiago: Chile–Magyarország 0:0: „Mészöly most mutatkozott be a nagyválogatottban. Helyezkedésével, mozgékonyságával, gyors, pompás ütemű közbelépéseivel, nagyszerű fejjátékával és hajszálpontos labdaleadásai­val igazi középhátvéd volt.”

1962. január, a túra tapasztalatai: „Néhányan úgy mondták, hogy Dél-Amerikában akkor tekinthető kiállítottnak egy játékos, ha elviszi a razzia. Mészöly csendesen tette hozzá: nem lenne jó, ha nálunk is így lenne, mert melyik rendőr merne egy Dózsa-játékost levezetni a pályáról, amikor magasabb a rendfokozata, mint a szolgálatot teljesítő rendőré.”

1962, a bajnokság utáni posztértékelésben: „A középhátvédek között találjuk az egész mezőny legmagasabb átlagteljesítményét elérő játékosát, Mészöly Kálmánt. Minden tekintetben sokat fejlődött, néhányszor remekelt, nem véletlenül lett válogatott.”

1962, Chile, vb: Magyarország–Anglia 2:1: „Szilárd pontja volt a védelmünknek. Kitűnt gyorsaságával, megelőző szereléseivel és fejjátékával. (...) Elegáns játéka messze kiemelkedett.”

1962, Bécs: Ausztria–Magyarország 1:2: „Nemcsak a hátvédhármasnak, hanem a magyar csapatnak is erőssége volt. Nyugodtan, körültekintően játszott. Gyakran elfejelte a labdát Nemec elől is, ami nem kis dolog. Felszabadító rúgásaival nehéz helyzeteket tisztázott.”

1962, KK-elődöntő, Vasas–Atalanta 3:1:  „A középhátvédjáték magasiskoláját mutatta be. Valósággal uralta a kapu előterét, de kitűnően is indított.”

1962. július: „Tele van akarással, szorgalommal, tervekkel. Időnként álomnak véli, hogy ilyen gyorsan ilyen magasra jutott. Amikor előretöréséről esik szó, egyszer sem hallgatja el azok nevét, akiknek igen sokat köszönhet: Kontha Károly, Illovszky Rudolf, Kárpáti Béla, Sárosi László, Bundzsák Dezső és Sipos Ferenc. (...) A futball, amit játszik, teljesen egyéni. Nem lehet összehasonlítani. Volt már beton szilárdságú középhátvédünk. Volt elegánsan futballozó középhátvédünk. Volt jól rúgó és jól fejelő középhátvédünk. De együtt mindez egy személyben...? Most van.”

1963, Nemzetek Európa-kupája (Eb), Magyarország–Wales 3:1:    „Mészöly volt a magyar együttes kiemelkedően legjobb játékosa. Gyakran segített keresztezéseivel a széleken is. Több esetben az utolsó pillanatban szerelt a lövőhelyzetben levő csatár elől. Egy pillanatra sem ingott meg.”

1966, vb, Anglia. Magyarország–Brazília 3:1: „A magyar 16-oson Mészöly magasan felugrott, meglökték, vállára esett, megsérült. Levitték a pályáról, később tért vissza, felkötött karral. (...) Sérülése után is hallatlan energiával küzdött, és még ekkor is többször lépett közbe sikeresen. (...) Ahhoz volt hozzászokva, hogy pár métert fusson, elrúgja, elfejelje a labdát a tizenhatosunk körül. Most azonban »hátára vette a pályát«”.

1969. december, Marseille, Csehszlovákia–Magyarország 1:4.: „A mi időnk lejárt... Ha most továbbjutunk, talán még lett volna reménye egy-két »öregnek« arra, hogy ha igyekszik, talán kijut Mexikóba. Nem sikerült, s mi már búcsúzhatunk. A fiatalok ebből is levonhatják a tanulságokat. (...) Nehéz, keserű évem volt az idei. És hogy ez így történt, azt magamnak köszönhetem. (...)

Megfeledkeztem magamról, mégpedig nem is először, s így majdnem kenyértörésre került sor a Vasassal. (...) A jelenlegi helyzet tarthatatlan. A közönség hátat fordít nekünk. Érdektelen játékra miért is lenne kíváncsi?! Ha erre nem döbbenünk rá, összecsapnak a hullámok felettünk!”

1971. április 4., Ausztria–Magyarország 0–2 (az utolsó válogatottság): „A szálloda előtt filmesek, rádiósok, fényképészek és autogramkérők rohanták meg a játékosokat. Albert és Mészöly állt az érdeklődés középpontjában, mindkettőjüktől külön nyilatkozatot is kértek. (...) Mészöly csupán negyedórát volt a pályán, de ezalatt is kitűnt, hogy jó formáiban van, magabiztosan rombolt a kapu előtt.”

1972. május 31., Eger–Vasas 3–1 (az utolsó bajnoki): „Néha egyszerűen nem lehetett megérteni, miért nem indul el például Mészöly, amikor Tóth Tibor tisztán, egyedül tör a kapura.”

1974. február 28., búcsúmeccs Farkas Jánossal és Ihász Kálmánnal 20 ezer néző előtt: „    Az öltözőbe, a megszokott helyre – ahogy évekkel ezelőtt is – odakészítették a piros-kék 3-as, 4-es és 9-es számú mezt. S akikre várt – Mészöly, Ihász és Farkas –, a kezdés előtt egy órával kissé sápadt arccal léptek az öltözőbe. »Úgy izgulok, mint amikor életem első NB I-es mérkőzését játszottam ebben a számomra oly kedves mezben« – mondta meghatottan Mészöly Kálmán. Farkas és Ihász arcáról is ugyanezeket lehetett leolvasni.”

1980. május 31., Magyarország–Skócia 3–1 (első mérkőzése szövetségi kapitányként):   „Annak örülök leginkább, hogy a csapat az első perctől az utolsóig határtalan odaadással, fegyelmezetten játszott. (...) Átböngésztem a lapokat, s nagyon bánt, hogy a játékosok nem kapták meg azt az elismerést, amit méltán megérdemeltek volna.”

1981. október 31., Magyarország–Norvégia 4–1 (csoportelsőként jutunk ki a spanyolországi vb-re): „Csodálatos – és rendkívül türelmetlen – közönségünk segítségével sikerült felülkerekednünk. (...) A feladatot, amelyet egy évvel ezelőtt segítőtársaimmal vállaltunk – teljesítettük.”

1982. június 22., Belgium–Magyarország 1:1 (nem jutunk tovább a vb-csoportból):   „Többen voltak azok, akik azt mondták, nagy kudarc lesz a dolog vége. Most csak a világbajnoktól kaptunk ki (!), három pontot szereztünk, és a tévé képernyőiről százezrek láthatták, hogy negyedórával a befejezés előtt még továbbjutók voltunk.”

1995. november 11., Magyarország–Izland 1–0 (utolsó mérkőzése szövetségi kapitányként):      „Nagyon örülök a győzelemnek, ezzel legalább az évzárás megfelelően sikerült. Tisztességgel küzdöttek a játékosok, még ha az alaptaktikának csak egy részét is sikerült megvalósítaniuk.”