Ma már senkinek sem kell félnie attól, hogy elfeledik

Halottak napja van. Ezen a napon, vagy Mindenszentekkor kimegyünk a temetőbe, gyertyát, mécsest gyújtunk rokonaink, ismerőseink sírjánál, imádkozunk és emlékezünk. A legtöbbünknek ilyenkor egy futballpályára is vetül a tekintete – valahogy úgy alakult, hogy a legtöbb településen, főleg persze vidéken, a pálya a temető mellett van.

Ilyenkor azon is elgondolkodhatunk, hol nyugszanak legnagyobb futballistáink, legendás sportolóink. Igazán nem volt könnyű helyzetben a nem oly távoli múltban sem, aki szerette volna sorra látogatni akár csak az Aranycsapat játékosainak nyughelyét, hát még az azt megelőző hőskor csillagainak sírját, hiszen sokan közülük külföldön hunytak el, a rendszerváltás előtti sajtó a halálukról sem mindig számolt be, nemhogy a sírhelyük koordinátáiról. Jellemző, hogy például a világbajnoki gólkirály Kocsis Sándor néhány soros halálhíre csak három nappal a tragikus esemény után bukkant fel a Népsportban, a szintén Aranycsapat-tag Lóránt Gyula elhunytát pedig a PAOK játékosa, Salamon József közölte a szerkesztőséggel… Emellett idehaza is sok volt a gondozatlan, helyenként jelöletlen sír is, nem is beszélve a nyilvántartás rendezetlenségéről.

Szerencsére az utóbbi években sokat javult a helyzet, az állami, kormányzati szándék is megvan immár az emlékhelyek méltó ápolására, az önkéntes sportbarátok kutatómunkája is rengeteget segít a fehér foltok eltüntetésében.

IDEGENBEN NYUGSZANAK

Elhunyt futballnagyságaink között vannak, akik külföldön haltak meg, távol a hazától pihennek. Sokszor az az érzésünk, hogy külföldön megrázóbb erővel gyászolják nem csupán a saját halottjaikat, hanem időnként a magyarokat is. Portugáliában tapasztalhattuk ezt Fehér Miklós kapcsán, a 2004-ben a pályán összeeső fiatal csatárnak szobrot is emelt a Benfica, de ide sorolható a második világháború előtti korszak talán legragyogóbb magyar futballistájának, Orth Györgynek az esete is, akit világvándor edzőként 1962-ben az FC Porto kispadján ért a szívroham. Máig a portugál nagyvárosban nyugszik, sírhelyének költségeit a klub állta.

Hámori Tibor Régi gólok, edzősorsok című könyvében Orth György felesége így emlékezett: „A temetése feledhetetlen volt. Zuhogott az eső azon a napon. A Porto vezetői és játékosai kimentek a stadionba és ruhástul egy kört futottak a tiszteletére. Mikor elkezdték, csatlakozott hozzájuk több száz szurkoló. Olyan volt a pálya, mintha tömegverseny lenne. Ezután kimentünk a temetőbe. A ravatalon még egyszer felnyitották a koporsót. Rengeteg ember pillantott az arcára, sírtak a portugálok. Magyar nem sok volt, Gencsyre emlékszem… A játékosok a vállukon vitték a koporsót a díszsírhelyre. A Porto zászlajával takarták be.”

A sírt gondosan ápolják Portóban, 2016-ban az MTK Budapest honlapján képgaléria is megjelent róla.

Orth halála előtt három évvel még egy másik magyar, a sokak szerint minden idők legjobb magyar edzőjének tartott Guttmann Béla volt a Porto szakvezetője, onnan szerződött Lisszabonba, és nyert BEK-et a Benficával 1961-ben és 1962-ben. Többé már nem dolgozott Magyarországon, a halál Bécsben érte 1981-ben, sírja is az osztrák főváros legnagyobb és leghíresebb temetőjében van, a Wiener Zentralfriedhofban. Még a nagy Eusébio is meglátogatta a sírját az 1990-es, Milan–Benfica bécsi BEK-döntő előtt, hogy oldja fel a Guttmann-átkot (Guttmannak az 1962-es BEK-győzelem után bérvitája támadt a Benfica elnökével, emiatt elátkozta a klubot, mondván, száz évig nem nyer európai trófeát – ez azóta is így van).

Egy másik BEK-győztes magyar tréner, a temesvári születésű Kovács István az Ajaxot vezette kétszer Európa csúcsára (1972, 1973), élete utolsó éveire hazaköltözött Kolozsvárra, ott nyugszik a Házsongárdi temetőben – az már egy külön sorstragédia, hogy ez a „haza” akkor már Romániát jelentette.

Visszatérve a magyar futball hőskorához: a két háború közötti időszak Orth György melletti másik nagy alakja, Schaffer Alfréd is külföldön nyugszik, ahogyan azt a Nemzeti Sport munkatársai felkutatták. Tavaly augusztusban Hegyi Tamás és Huber Tamás felkereste Németországban az Európa első Futballkirályának (Fussballkönig) is nevezett „Spéci” sírját. Utolsó csapata edzőként a Bayern München volt, 1945. augusztus 31-én hunyt el. Azóta is ott nyugszik a festői fekvésű felső-bajorországi Prien am ­Chiemsee-ben, ahol a helyiek ápolják az emlékét – olyannyira, hogy 2020 tavaszán felújították a sírját.

A legjobb magyar labdarúgók közül Kubala Lászlót érdemes még mindenképpen megemlítenünk azok közül, akik külföldön alusszák örök álmukat. „Kuksi” 1949-ben hagyta el Magyarországot, majd az FC Barcelona ikonja lett, a katalán fővárosban hunyt el 2002-ben. A jórészt az ő hallatlan népszerűsége miatt megnövekedett igények kielégítésére felépített Camp Nou díszpáholyában ravatalozták fel, a klub vezetősége egynapos gyászt rendelt el, a temetésén 15 ezren voltak jelen a Tanatori Les Corts temetőben. Gigantikus szobra ma is a Camp Nou előterének nevezetessége.

Szintén Spanyolországban, Málagában hunyt el a rendszerváltás hajnalán, 1990 januárjában az ötvenes évek nagy Honvédjának vezetőedzője, a Sebes Gusztáv segítőjeként az Aranycsapatot is szolgáló Kalmár Jenő, ám az ő sírhelyéről a mai napig semmit sem lehet tudni.

ÚJRA MAGYAR FÖLDBEN

A fenti felsorolásban néhány éve még helyet kaphatott volna az 1938-as világbajnoki ezüstérmes Zsengellér Gyula, az Aranycsapat két játékosa, Kocsis Sándor és Lóránt Gyula is – ám azóta szerencsére mindhárman magyar földben nyugszanak.

Hármuk közül Zsengellér „Ábel” futballozott legkorábban, a Salgótarjáni BTC, az Újpest és az AS Roma játékosaként 1936 és 1947 között volt válogatott. Edzőként utoljára Cipruson dolgozott, ott is hunyt el 1999-ben. Fia, Zsengellér Zsolt sportújságíró kezdeményezésére földi maradványait méltóságteljes szertartás keretében helyezték végső nyughelyére Cegléden, a református Öregtemetőben.

Az Aranycsapat két tagjának földi maradványait kicsivel korábban hozták haza. Előbb Lóránt Gyuláét. Az olimpiai bajnok és vb-ezüstérmes válogatott középhátvéd a Honvéd 1956 utáni „fekete” túrájáról még hazajött, ám 1963 decemberében úgy döntött, hogy „disszidál”. Aztán másfél évtizeden át Németországban és Görögországban edzősködött, 1981-ben a PAOK Szaloniki kispadján, meccs közben érte a szívhalál. Ólomkoporsóban szállították „haza”, Nyugat-Németországba, En­dingenben temették el. 2011-ben özvegye és lánya kezdeményezésére hamvait hazahozták Kőszegre, május 13-án a kőszegi Jézus Szíve-templomban felravatalozták, majd ünnepélyesen újratemették. Ezzel egy időben a kőszegi Városi Múzeum emlékkiállítást szervezett, a honvédelmi miniszter pedig posztumusz őrnagyi rangra emelte.

Az Aranycsapat 1956 után külföldön maradt játékosai közül a nyolcvanas években Puskás Ferenc és Czibor Zoltán egyaránt hazatért, a rendszerváltás után haza is költözött. Mindketten idehaza hunytak el, szeretett városukban. Czibor Komáromban 1997-ben. A rá jellemző különcséggel akkurátusan sírhelyet vásárolt magának a komáromi temetőben, a sírkövét kőből készült futball-labda díszíti, amihez ragaszkodott. Puskás Ferenc 2006-ban Budapesten hunyt el, nagyszabású állami temetésben részesült, ravatalát az akkor már négy éve az ő nevét viselő Puskás Ferenc Stadion kezdőkörében állították fel, majd a Szent István-bazilika altemplomában helyezték örök nyugalomra.

Lóránt Gyula hamvainak 2011-es hazatérésével így Kocsis Sándor maradt az Aranycsapat egyetlen, külföldön eltemetett játékosa. Hála Istennek, csak a következő évig: 2012. szeptember 21-én – születésének 83. évfordulóján – „Kocka” földi maradványai is hazatértek Barcelonából, az ünnepélyes újratemetés után korábbi csatár- és klubtársa, egyben riválisa, Puskás Ferenc mellé helyezték a Szent István-bazilikában. A hazahozatal ötlete Ballai Attilától, a Magyar Nemzet akkori sportrovatvezetőjétől származott, a megvalósítás pedig elsősorban a korábbi klasszis futballistának, az Aranycsapat Alapítvány vezetőjének, Kű Lajosnak köszönhető, aki a családtól megkapta az áldást arra, hogy az 1979-ben a katalánok szent temetőjében, a Montjuich-hegyen elföldelt egykori Barca-idol is hazatérhessen. Budapesti újratemetésén tiszteletét tette az FC Barcelona akkori elnöke, Sandro Rossell és a klub egykori legendás csatára, az aranylabdás Luis Suárez is.

SOKAT JAVULT A HELYZET ITTHON

Némiképp szimbolikus, hogy az angol Jonathan Wilson 2019-ben megjelent könyve, A magyar futball aranykora a Kozma utcai zsidó temetőben kezdődik. A dél-amerikai labdarúgást forradalmasító Hirschl Imre feleségének sírját keresi, és a temetőgondnok segítségével is csak nagy nehezen talál rá az aljnövényzetben. Meg is jegyzi: „Úgy tűnik, mintha az elmúlt 78 évben nem kereste volna senki.”

Ez könnyen lehet. És persze nemcsak a hozzátartozóknak, hanem maguknak a híres futballisták közül is sokaknak jutott osztályrészül az elfeledettség, a homályba veszett nyughely, a gondozatlan sír.

Mára szerencsére lényegesen jobb a helyzet. A Magyar Futballtörténeti és Labdarúgók Sírját Kutató, Nyilvántartó, Gondozó Társaság például áldozatos munkával összegyűjtötte az Aranycsapatban valaha pályára lépő 67 labdarúgó, továbbá valamennyi elhunyt olimpiai bajnok futballista sírhelyét (lásd keretes keretes írásunkat). „Azért adjuk közre az elhunyt játékosok sírhelyét – a 2021. október 10-i ismereteink szerint –, hogy a közelgő Mindenszentek és Halottak napja alkalmából a temetőkben járók ellátogathassanak a nyughelyekhez” – tájékoztatta a társaság kollégánkat, Csillag Pétert október közepén.

Ha már az olimpiai bajnok labdarúgók szóba jöttek, a Farkasréti temetőben található az Olimpiai Bajnokok Emlékfala (rajta 149 elhunyt magyar olimpikon nevével), amelynél Halottak napján 1994 óta minden évben évben megemlékezést tart a Magyar Olimpiai Bizottság. Az emlékfal létrejöttében ötletadóként és a megvalósítás támogatójaként egyaránt Domby Ivánnak, egykori kiváló vízilabda-játékvezetőnek vannak elévülhetetlen érdemei, aki évtizedeken keresztül a Temetkezési Intézetben dolgozott, és nemcsak idehaza, hanem szerte a világban is kereste az idegenbe szakadt bajnokaink nyugvóhelyeit.

Hogy a legérdemesebb magyar emberek – köztük természetesen sportolók – sírja ne maradjon gondozatlan, és adott esetben ne jelentsen gondot a hozzátartozóknak a fenntartási költség, arról 2013 óta a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) gondoskodik. Az önálló jogi személyiséggel bíró, a miniszterelnökség irányítása alatt álló központi hivatal célja a múlt példáinak, a magyarság szellemi örökségének a jelen és az eljövendő nemzedékek számára megőrzése, átadása, valamint az ezzel kapcsolatos állami feladatok ellátása. A NÖRI-vel szorosan együttműködő Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság (NEKB) többségi határozattal dönt arról, hogy kiknek nyilvánítja védetté a sírhelyét a Nemzeti Sírkert-program keretében. A védetté nyilvánított sírok nem felszámolhatók, felettük a rendelkezési jogot a NÖRI gyakorolja, éves felújítási tervét a kormány anyagi támogatásával végzi. Csak az idén mintegy 30 védett sírt újítottak meg 75 millió forintból. Így újult meg például a sportolók közül 2019-ben Hajós Alfréd Kozma utcai zsidó temetőben található síremléke. A Móczár Gábor főigazgató irányítása alatt álló hivatal lapunk kérésére készséggel összeállította, mely korábbi sportolók síremléke része a Nemzeti Sírkertnek, pillanatnyilag összesen 231 sportoló vagy a sporthoz kötődő magyar (edző, sportvezető, sportújságíró) végső nyughelye élvez védettséget, ami örvendetesen nagy szám.