Részletek a FourFourTwo interjújából:
– Hogy érzed magad Hollandiában, ahová augusztusban kölcsönbe kerültél Felcsútról?
– Remekül, minden nagyon jó eddig! A város, Leeuwarden nagyjából akkora, mint a szülővárosom, Győr, mintegy százezren lakják, és nagyon szép. Az emberek kedvesek, barátságosak, így a csapattársaim is. Egyébként is könnyen megtalálom a közös hangot mindenkivel, és semmilyen probléma nem is volt a beilleszkedéssel, mindenki nagyon segítőkész. Az időjárás lehetne egy kicsit jobb. Mivel két víz között vagyunk, nagyon gyakori a szél és az eső. De próbálom a jó oldalát nézni: edzeni jobb ilyen időben, mint kánikulában.
– Milyen volt megszerezni az első gólodat a holland élvonalban?
– Felemelő! A Go Ahead Eagles elleni öt kettes siker során jött össze. Akkor is csereként álltam be, négy egyre vezettünk már, és olyan szituációból találtam be, amelyet gyakoroltunk edzésen: az ellenfél labdakihozatalánál a belső védőt kellett megtámadnom, akitől sikerült megszereznem a labdát, és a kapussal szemben értékesítettem is a ziccert. Óriási élmény volt egy ilyen nagy és lelkes szurkolótábor előtt gólt szerezni: hiába az ötödik gólunk volt azon a meccsen, így is szinte felrobbant a stadion. Akár győzelemre állunk, akár vesztésre, végig ugyanazzal az elánnal szurkolnak, akármennyi is az állás, ilyet nem tapasztaltam Magyarországon.
– A korosztályos válogatottakban rendre szerepet kaptál. Célként lebeg a szemed előtt az A-válogatott is?
– Persze, a másik nagy vágyam, hogy magamra ölthessem a címeres mezt a felnőtteknél is! Nagyszerű lenne pályára lépni a lenyűgöző Puskás Arénában, már az is boldoggá tenne, ha csak ott lehetnék a keret tagjaként. Most a klubomra fókuszálok, de egyikből következhet a másik, ha ott jól játszom, akkor könnyebben megnyílhat előttem a válogatott ajtaja is.
A teljes interjút elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!