Legalábbis ezt gondoljuk mi. Vajon a valóságban mekkora hatása lehet a félidei szónoklatoknak? Eltántoríthatja a játékosokat a fogcsattogtatás? Tényleg ezek a beszédek döntenek halál vagy megdicsőülés kérdésében?
„Aki buzdító beszédet tart, az félre kell, hogy tegyen minden baromságot, és közvetlenül a hallgatóság pszichéjét érinti meg – mondja Brad Burton. A 43 éves energiabomba, az egykori pizzafutár segélyeken tengette az életét, mígnem motivációs szónokként vált ismertté. Így nem is annyira meglepő, hogy szerinte a szavak mindenre hatással lehetnek. – Az a dolguk, hogy hitet adjanak az embereknek. Ha például bokszolsz, és egy gyenge menet után azt hallod a sarokban: »Ba...ki, ez nem valami frankó!«, biztosan nem túl inspiráltan mész majd vissza. Pedig akár időszakosan, akár állandó jelleggel nagyszerűen ki lehet hozni a legjobbat valakiből.”
Ezzel nem mindenki ért egyet. „Azt hiszem, az az első és legfontosabb, hogy ezt az illúziót szertefoszlassuk – mondja Damian Hughes professzor, pszichológus, akinek 2014-ben jelent meg Hogyan gondolkodjunk úgy, mint Sir Alex Ferguson? című könyve, amellyel a futballvilág egyik legrettegettebb és leginkább tisztelt motivátorának fejébe pillantott be. – Ám ha jól csinálják, tényleg meg tudják változtatni a mérkőzés menetét.” Hughes itt gyorsan határvonalat húz a valódi világ motivációs szónoklatai és azok között, amelyeket a filmekből ismerünk. „Könnyen túlbecsülhetjük ezek jelentőségét, Hollywood pedig mindent megtesz, hogy életszerűtlenné tegye őket. Mindannyian ismerjük az olyan alkotásokat, mint a Minden héten háború. Ahogy ott Al Pacino beszél, az egyszerűen nonszensz. Ha egy edző így szólna a játékosaihoz, azonnal kiröhögnék.”
Az igazán jó motivátor világos, egyszerű üzenetet közvetít az öltözőben, olyan nyelven, hogy azt mindenki megértse, és mindeközben higgadt marad. Ez a futball világa, nem pedig a Holt Költők Társasága.”
A témába elmélyedő, pro és kontra érveket felsorakoztató FFT-cikk elolvasható a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva