Válogatott: Csak így válhatok jobb labdarúgóvá – Szalai Attila

Nagyot fordult vele a világ. Amikor a Puskás Aréna tavaly novemberi nyitó mérkőzésén Szalai Attilát a 72. percben becserélték Uruguay ellen, kevesen gondolták volna, hogy egy évvel később stabil kezdőjátékosnak számít a nemzeti csapatban. Márpedig jelen állás szerint ez a helyzet, a 22 esztendős hátvéd az idén mindhárom Nemzetek Ligája-csoportmeccsen, valamint a Bulgária elleni Eb-pótselejtezőn is pályára lépett, és a szófiai mérkőzés után Marco Rossi kijelentette, hogy jelenleg az Apollon Limassol ballábas védőjét tartja a legjobb választásnak a bal oldali középső védő szerepkörére.

„Természetesen jólestek a kapitány szavai – mondta a Szerbia elleni mérkőzés másnapján lapunknak a fiatal hátvéd.  – Mindig hittem benne, hogy idővel a válogatottnál is számolnak majd velem, mindent alárendeltem annak, hogy folyamatosan fejlődjek. Az utánpótlásedzőként dolgozó édesapám kiskoromtól kezdve foglakozott velem, hálával tartozom neki, amiért már iskolásként is egyéni képzést tartott nekem. Nyilván ez is közrejátszik abban, hogy a mai napig rengeteg pluszmunkát végzek, mert tudom, csak így válhatok jobb labdarúgóvá. A fizikumom és az erőnlétem fejlesztésére, valamint a technikám csiszolására nagyon odafigyelek. Szerencsére ezen a téren a klubcsapatomban és a válogatottnál is segítenek, de a családomtól kapott támogatás nélkül aligha tarta­nék itt. Apukám mellett édesanyámnak és a páromnak is hálával tartozom azért, hogy válogatott lehetek.”

A Rapid Wien akadémiáján pallérozódó hátvéd Bulgária és Szerbia ellen is megbízható teljesítményt nyújtott, s mint elmondta: a szófiai mérkőzés inkább lélektanilag, míg a szerbek elleni találkozó az ellenfél játékosaiban rejlő kvalitás miatt volt nehéz.

„Mindkét találkozón az döntött a javunkra, hogy végig csapatként futballoztunk, a nehéz pillanatokban kisegítettük egymást és elképesztő győzni akarás dolgozott bennünk – folytatta a futballista. – A bolgárok ellen nem úgy játszottunk, ahogy elvártuk magunktól, kicsit akadozott a gépezet, de annyira akartuk a sikert, hogy nem születhetett más végeredmény. Azon a találkozón játszottunk nagyobb nyomás alatt, mindenki tudta, mi forog kockán Szófiában, néhány nappal később viszont európai topcsapatokban futballozó játékosok ellen kellett helytállnunk. Szerencsére Belgrádban szinte végig stabilan zártunk, a csatároktól kezdve a hátvédekig mindenki tudta a feladatát, jól működött a letámadás, nyomás alá helyeztük az ellenfelet, jól zártuk le a területeket. Agresszíven, előrefelé védekeztünk, és sikerült megvalósítani a szakmai stáb által elképzelt taktikát. Ráadásul erőben is tartottuk a lépést a szerbekkel, pedig ez a taktika rengeteg energiát emészt fel. Ugyanakkor muszáj vállalni a sprinteket, mert ezen a szinten csak ezzel a taktikával lehet megzavarni az ellenfelet a labdakihozatalban.”

A 2019-ben Mezőkövesről Ciprusra szerződő védő a Szerbia elleni második félidőben első válogatott góljához is közel járt, Botka Endre beadását követően lendületből érkezve fejelt kapura, ám éppen Predrag Rajkovics kezébe.

„Remek beadást kaptam Botka Endrétől, és mivel lendületből futottam a kapu elé, magasabbra ugrottam a védőmnél. Most már tudom, hogy vissza kellett volna fejelnem a labdát a hosszú sarok irányába, de sebaj, bízom benne, hogy a jövőben jobb megoldást választok.”

A fejesek terén szerencsére van kitől tanácsot kérnie, az Ausztriában töltött éveknek köszönhetően gond nélkül kérhet néhány tippet Willi Orbántól:  „Nagyon befogadó közegbe kerültem, mindenki sokat segített a beilleszkedésnél, az idősebb játékosok különösen odafigyelnek a fiatalokra. Szalai Ádám, Nikolics Nemanja, Gulácsi Péter vagy éppen Willi Orbán kimondottan sokat segítenek, a Leipzig védőjétől rengeteget szakmai tanácsot kapok, most éppen az a válogatott legnagyobb ereje, hogy mindenki számíthat mindenkire.”