Beszéltem olyan irodalmárral, aki kijelentette, hogy márpedig ilyen című verset József Attila sohasem írt. Dehogyisnem, megírt ő mindent. Mi több, előre eldöntötte azt a hisztérikus és amúgy teljesen értelmetlen vitát, hogy akkor most „nulla nulla” (ez volt a tévés, vitrays változat) vagy „null null” (ez volt a kétségtelenül németes hatású, rádiós, de általánosan elfogadott verzió). Ha a vers saját ritmusát nézzük, itt – bár a költők költője számmal írta a 0:0-t – kétségtelenül „null nullról” van szó – írta Szöllősi György főszerkesztő a FourFourTwo magazin 2010. júniusi lapszámában.
A különös vers próféciajellegét erősíti az is, hogy akkor írta le részletesen a magyar futball világot elsöprő forradalmát, amikor annak még a jeleit is alig lehetett látni. Húszéves korában, 1925-ben (a Tiszta szívvel, a Mikor az uccán, az Isten, a Kertész leszek, az Április 11. és más roppant hatású költemények sorában) írta Attila a 0:0-t, azokban a napokban, amikor Bozsik József született.
A „vörös dresszt” mi a világverő meggypiros mezzel azonosítjuk, de nem restelljük elismerni és nagyra tartani az osztályharcos jelleget sem, amennyiben a futball a legdemokratikusabb jelenség még a sport általában rokonszenves világán belül is, a plebejuspolitika maga, vagyis „a távcsöves, kényelmes páholyok” XX. századi gyönyörű alternatívája (ne feledjük, itt még a sztálinizmus előtt vagyunk).
József Attila ráadásul többesszám első személyben ír: futballista ő is...
József Attila: Félidő: 0:0
Vörös dresszünkön elmaradt nyarak
Vérlódító, nagy forrósága izzik. Gyerekek,
Félidő: 0:0. A vizek
Okos erővel elöntenek mindent.
Érzitek-e, hogy árad az idő? S a vér,
Szép, ifjú vérünk lüktető lovak
Módjára harmatos mezőn nyerit. Ma nincs,
Ki áhitattal meg ne irigyelné
Baráti jobbunkat, melyet
Odanyujtunk a roskadó világnak.
Félidő: 0:0; karcsu tagjainkból
Hajbókoljatok ki cédrusok,
Kövek, tüzek és elektromos álmok!
Őrizzétek, mint kövér kisdedet
Jövő nagy országlásunkat, ahol
Szépek, tiszták és becsületesek
Maradhatnak jó, gyönge társaink.
Idegen autók taposnak el. Erős
Kovácsok markában a vas
Kipirul, mint a fiatal leány,
Ha futva ér virágai közé. Mi már
Meg sem tudnánk maradni, üldögélni,
A távcsöves, kényelmes páholyokban.
Egy pohár friss vizet s aztán tovább –
Kedvünkre győzünk:
Félidő: 0:0, gyerekek –
Hátunk mögött a Szél, a Nap s az Isten!
1925 ősze
A teljes cikket elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!