FFT: miért nem Puskásé lett az Aranylabda 1960-ban?

Két nemzetközi sportújságíró beszélget 1960 őszén, miközben a France Football felkérésére épp az Aranylabda szavazócéduláját töltik ki:

„Figyelj, volt valami az idei BEK-döntőn?”
„Nem tudom, nem láttam a döntőt.”
„Ja, te sem? A világkupa-döntőt láttad?”
„Nem, nem, a nővérem gyerekének a keresztelőjén voltam.”
„Kár, mert én is lemaradtam róla. Spanyol bajnokikat szoktál nézni?”
„Hülyülsz? Nincs kábeltévém!”

Természetesen ez a párbeszéd a mi képzeletünk szüleménye, de szándékosan vagyunk bizarrok és cinikusak: ha nem ilyen slendrián szakemberek szavazatán múlott 1960-ban, hogy ki kapja meg a France Football hatalmas presztízsű díját, az év legjobb európai játékosának járó Aranylabdát, akkor nem tudjuk elképzelni, hogyan fordulhatott elő, hogy nem Puskás Ferenc kezében landolt a díj. Annak a Puskásnak a kezében, aki 1960-ban BEK-győztes lett a Real Madriddal, négy gólt szerzett a glasgow-i BEK-döntőn az Eintracht Frankfurt ellen 7:3-ra megnyert mérkőzésen (nem is beszélve az elődöntőben a Barcelonának rúgott háromról), két gólt vágott az uruguayi Penarolnak a világkupa-döntőn (5:1-re nyert a Real), továbbá a BEK-nek és a spanyol bajnokságnak is ő lett a gólkirálya abban az idényben (a BEK-ben 12, a bajnokságban 28 góllal).

Ugyan mit kellett volna még tennie az Aranylabdához, ha ez is kevésnek bizonyult? Persze, megértettük volna, ha olyasvalaki üti ki a nyeregből, aki az abban az évben először megrendezett Európa-bajnokság (akkor még Európai Nemzetek Kupája) abszolút hőse, mert mi is azon a véleményen vagyunk, hogy világbajnokság és Európa-bajnokság évében a nagy torna legnagyobb csillagát kiemelt figyelemmel kell kezelni az Aranylabda-szavazásnál, ám erről sem volt szó: Luis Suárez lett a befutó, aki a spanyol válogatottal el sem jutott a franciaországi Eb-re, klubcsapatával, a Barcelonával ugyan megnyerte a spanyol bajnokságot és a Vásárvárosok Kupáját, de ez utóbbi sorozatban csatár létére csupán egyetlen gólt jegyzett, a tavaszi menetelés során egyet sem, a Birmingham City elleni kétmeccses döntőben pedig pályára sem lépett (általános vélekedés szerint az Aranylabda kihirdetése előtt épp egy hónappal játszott, 2:1-es Barca-győzelemmel végződött El Clásicón nyújtott nagyszerű játéka még friss emlék volt a szavazásnál, ami főszerepet játszott „Luisito” végső sikerében).

Mégis fölényesen győzött, 54 pontot kapott, Puskás a második lett 37 pontjával (akkor 19 országban volt tudósítója a France Footballnak, ehhez jött még az anyalap főszerkesztőjének szavazata, mindenki öt játékost nevezhetett meg, az első helyre tett futballista öt pontot kapott, a második négyet, és így tovább).

A teljes cikket elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!