Az írországi korosztályos Eb-hez közeledve érdemes egyre nagyobb figyelmet fordítani a 2002-es születésű magyar játékosokra, hiszen a hazai rendezésű elitkörben Preisinger Sándor válogatottja kiharcolta a kontinenstornán való részvételt. A mieink jövő vasárnap Portugália ellen kezdik meg a szereplésüket Dublinban, majd május 7-én Izlanddal, 10-én pedig Oroszországgal mérkőznek meg a C-csoportban.
Az Eb-szereplést kivívó magyar csapatból csak ketten vallhatják magukat légiósnak, a 2017-ben a DVSC utánpótlásából Ausztriába szerződő, a Red Bull Salzburg akadémiáján pallérozódó középpályás, Major Sámuel és a három éve Belgiumba költöző, jelenleg a KRC Genk U18-as keretéhez tartozó támadó, Németh András. A húsvétkor a svájci Bellinzonában megrendezett nyolccsapatos nemzetközi tornán a magyar fiatalok, illetve csapataik kétszer is megmérkőztek egymással. Az NSO-nak a tornagyőztes osztrákok alapembere, Major Sámuel nyilatkozott. A korosztályos klubfutball mellett természetesen az Európa-bajnokság is szóba került.
„Ami nagy előny a Red Bull Salzburgnál, hogy éves szinten a bajnoki meccseken túl harminc-harmincöt nemzetközi mérkőzésünk van (általában 60 vagy 80 perces mérkőzéseket játszunk), mert nagyon sok tornára járunk, és nemcsak Európába, hanem például rendszeresen utazunk Brazíliába is, ahol egy hét alatt hat-hét meccset is játszunk, idén januárban is jártunk a dél-amerikai országban – mesélte a Red Bull 17 éves magyarja. – A húsvétkor megrendezett svájci torna is azért volt nagyon hasznos, mert a nyolc résztvevő nyolc különböző országból érkezett, öt nap alatt öt meccset, 320 percet játszottunk (60 percesek voltak a meccsek, kivéve a döntőt, amely 80), ebből 250 percet voltam a pályán. Úgy érzem, az ilyen nemzetközi találkozókon rengeteget lehet fejlődni. Már csak azért is, mert ez egy U18-as torna volt, és voltak U19-es csapatok is, de mi az U17-es együttesünkkel vettünk részt, tehát jobbára idősebbek ellen futballozhattunk, és egy kivétellel mindegyik meccsünket megnyertük. Az olasz Udinesét és az elődöntőben a svéd Malmőt 2–1-re, a Honvédot 2–0-ra vertük meg, míg a fináléban a Genket 3–1-re. Egyszer játszottunk döntetlent, még az első meccsen, akkor is a Genk volt az ellenfél, akkor 2–2-re végeztünk.”
A magyarok elleni meccsekről külön is kérdeztük a salzburgiak magyarját, aki három meccsen kezdőként, kétszer csereként játszott.
„Amióta eljöttem Debrecenből most először játszottam magyar csapat ellen. 2–0-ra nyertünk, de nem volt könnyű meccs, fizikailag a kispestiek is jó állapotban voltak, igaz, ők idősebb korosztállyal szerepeltek, a velem egykorúak közül az ugyancsak válogatott László Dávid játszott a Honvédban. Hogy mi döntött a javunkra? Talán a koncentráció, mert a meccs végére kicsit fegyelmezetlenné váltak a kispestiek, több szabálytalanságot is elkövettek, sportszerűtlenek voltak, amiért az egyik játékosuk piros lapot is kapott. Németh Andrásékkal kétszer is találkoztunk, Andris és én is mindkétszer a pályán voltunk, de ő jobbszélsőként, én pedig jobbhátvédként, így a pályán nem nagyon találkoztunk. Amúgy a Genk is hasonló stílust képvisel mint mi, az első meccsen a döntetlen ellenére talán jobbak is voltak, de a döntőben a mi letámadásra épülő filozófiánk érvényesült inkább, 2–0 után pedig egy kontrával végleg el is döntöttük a meccset.”
A fentiekből adódik is a kérdés, milyen poszton képzeli magát hosszú távon Major, mert eddig inkább középpályásként számoltak vele, a válogatottban is ott játszott, de mint most megtudtuk, klubjában védőként is kipróbálták.
„Nálunk gyakran előfordul még ebben a korban, hogy váltogatjuk a posztokat. Középpályásból is lehet védő, a szélső védők gyakran kerülnek középre és így tovább. Az év elején egy ilyen posztcsere következtében kerültem hátra. Eddig is jobbára a szélen futballoztam, de most mélyebbről, a védelemből kell indulnom. Az edzőnk úgy véli, így talán még jobban tudom kamatoztatni az erényeimet, azt hogy mélységi labdákkal helyzetbe hozom a társakat, mert így végig szemben vagyok a játékkal. Nekem az a legfontosabb, hogy folyamatosan játsszak, hogy megfelelő állapotban legyek.”
Ez azért is fontos, mert így lehet esélye visszakerülni Majornak az U17-es válogatottban a kezdőcsapatba, miután az elitkörben kétszer játszott, mindkétszer csereként. A válogatott más rendszerben is játszik, mint a Red Bull, így Preisinger Sándor szövetségi edző várhatóan inkább középpályásként számol majd vele az Eb-n.
„Ősszel sérült voltam, télen pedig egyszer azért hiányoztam a válogatott felkészülési meccséről, mert nemzetközi tornán vettünk részt a Salzburggal. Ezek után az elitkörben kevesebbet játszottam, azért dolgozom, hogy az Eb-n újra lehetőséget kapjak a kapitánytól. Az elitkörben a belgák elleni meccs után azt éreztük, hogy minden szempontból jobbak volt nálunk, de tudjuk, hogy az Eb-n az összes meccsen hasonló szintet képviselő csapatokkal találkozunk majd, Portugália, Oroszország, vagy éppen a selejtezők során Németországot megelőző Izland sem ígérkezik könnyű ellenfélnek. Minden meccsen úgy kell pályára lépnünk, mintha döntőt játszanánk. Persze szeretnénk továbbjutni a csoportból, de én mindig csak a következő feladatra koncentrálok, minden mérkőzésből ki kell hozni a maximumot, és majd elválik, ez mire lesz elég” – fogalmazott Major Sámuel. Aki a hétvégén még bajnoki meccset játszik a Red Bull korosztályos csapatával – az U17-es és U18-as játékosok vegyesen szerepelnek a korosztályos bajnokságban, így az egy évvel idősebb Bukta Csaba személyében magyar csapattársa is van Majornak –, és utána utazik haza a válogatotthoz, hiszen a jövő hét elején már útra is kel a csapat az írországi Európa-bajnokságra.
U17-ES EURÓPA-BAJNOKSÁG (ÍRORSZÁG)
C-CSOPORT
Izland
Portugália
MAGYARORSZÁG
Oroszország
Május 4., szombat
15.00, Dublin, Whitehall: Izland–Oroszország
20.00, Dublin, Belfield Bowl: MAGYARORSZÁG–Portugália
Május 7., kedd
13.00, Dublin, Whitehall: Izland–MAGYARORSZÁG
16.00, Dublin, Belfield Bowl: Portugália–Oroszország
Május 10., péntek
18.00, Waterford: Oroszország–MAGYARORSZÁG
18.00, Longford: Portugália–Izland