Kollarik Tamás: Nemzeti ügyekben Hollywood nem segíthet

– Melyik volt keményebb kihívás: emléktáblát állíttatni a Columbus utcában Puskás Ferencnek, vagy a Csömöri úti sporttelep névadójává megtenni Lantos Mihályt?
– Mindkettő meglepően könnyen ment. Előbbire 2006-ban, utóbbira 2009-ben került sor, nekem annyi szerepem volt, hogy összeszedtem a szükséges anyagokat, majd felvetettem a javaslatot a kerületi képviselő-testületnek, amelynek tagjai pártállástól függetlenül mellém álltak. Köszönet illeti a Puskás és Lantos családot, a Columbus utcai lakóközösséget, illetve a Csömöri út kapcsán az MTK-t is, remek partnernek bizonyultak.

– Honnan tudott az Aranycsapat tagjainak zuglói kötődéséről?
– Öcsi bácsi történetével először Hámori Tibor jóvoltából találkoztam, még kissrácként, éjjel a takaró alatt olvastam Puskás – Legenda és valóság című könyvét. Később igyekeztem minél többet megtudni róla, s így bukkantam rá, hogy az elvesztett vb-döntő után a Columbus utcában vettek a feleségével kertes házat. Az az épület már nincs meg, a telken ma társasház áll, de a lakók így is rábólintottak, hogy emléktábla kerüljön a falra. Lantos Mihály özvegyével véletlenül találkoztam, s akkor derült ki, hogy a legendás hátvéd élete nagy részében az Ilosvai utca 21. alatt lakott. Azt gondoltam, az lenne a méltó tisztelgés, ha egy kerületi MTK-létesítmény őrizné a nevét.

– Miért vonzza a régi idők focija?
– Rajongok a történelemért, első diplomámat történelem szakon szereztem. A futballt édesapám szerettette meg velem, aki egy hajdúsági faluból származik. A Lokinak drukkolt, majd Budapestre kerülve elbűvölte Kocsis Lajos játéka, és megkedvelte a Honvédot is. A Kispest iránti vonzódás bennem gyorsan kialakult – persze a Debrecen is közel áll a szívemhez –, s ez egybeesett a csapat nyolcvanas évekbeli aranykorával. Az a gárda felejthetetlen, Détári Lajos világklasszis volt. Majd jöttek a kilencvenes évek, az újabb bajnoki címek, Pisont István és az újabb sikerek. Gyerekként a focimeccseken – enyhén csekélyebb tehetséggel – mindig én voltam Kovács Kálmán. Vele sohasem találkoztam, mígnem már apukaként a legnagyobb gyermekemet vittem iskolába, s megpillantottam az aulában ifjúkorom bálványát. Nem tudtam megállni, odamentem hozzá, s elmondtam neki, hogy egész gyerekkoromban Kovács Kálmán voltam a pályán. Mosolyogva kezet nyújtott, s azt mondta: „Örülök, én is.” Rengeteg érvet tudnék sorolni, miért fantasztikus Honvéd-drukkernek lenni, de most hadd említsek csak egyet.

– Parancsoljon.
– Talán kevesen tudják, hogy a BEK-sorozat megszületése nagyban a Honvédnak köszönhető. A világ legjobb klubcsapatának elkönyvelt együttes 1954 decemberében 3:2-re kikapott Wolverhamptonban a Wandererstől. A meccs után az angolok menedzsere, Stan Cullis közölte, immár az övék a világ bajnokcsapata. Gabriel Hanot, a L’Équipe szerkesztője ezzel a legkevésbé sem értett egyet, s azt javasolta, rendezzenek a kluboknak egy európai tornát, hogy eldönthessék, valójában ki a legjobb. S a következő évben el is indult a BEK-sorozat. Ez is egy olyan emlék, amelyet nem szabad hagyni feledésbe merülni.

– Az efféle értékőrzés – ha jól sejtem – beleillik Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának filozófiájába.
– Így van. A 2011 óta létező Magyar Média Mecenatúra keretében, amelynek a kezdetektől koordinátora vagyok, már több mint ezerszáz filmes és rádiós alkotást támogattunk összesen tizenegymilliárd forint értékben. Közülük Deák Kristóf kisjátékfilmje, a Mindenki érte el a leghangosabb sikert az Oscar-díj elnyerésével. Támogattunk sport tematikájú portré- és ismeretterjesztő filmeket is, Kárpáti György, Polgár Judit életét bemutató művet, de ha már a futballról és az Aranycsapatról beszélgetünk, hadd emeljem ki Kocsis Tibor Magyarok a Barcáért című fantasztikus alkotását. Jelen lehettem a film kinti bemutatóján, amelyre a Camp Nou melletti auditóriumban, telt ház előtt került sor. Aznap újra Kocsis Sándort, Czibor Zoltánt és Kubala Lászlót ünnepelték Barcelonában: a vetítést követően a sok száz néző felállva tapsolta a magyar legendákat és természetesen az alkotókat.

– Kaptam öntől egy listát a Mecenatúra-program keretében támogatott sport tematikájú dokumentum-, ismeretterjesztő- és animációs filmekről, online tartalmakról, rádiójátékokról, összesen húsz alkotásról. Nem kevés ez az összesen ezeregyszáz munkához képest?
– Valóban, az alkotók bátrabban lapozgathatnák a magyar sport történelemkönyvét, mert számtalan feldolgozásra váró téma van. Rengeteg olyan történetet írt az élet, amilyet a legjobb forgatókönyvíró sem tudna kitalálni. Halassy Olivérről készült már a támogatásunkkal dokumentumfilm, de olyan regényes pályája volt, hogy az mozifilmért kiált, akárcsak Kubala vagy Puskás élete. E témákat, ahogy történelmünk jelentős eseményeit, nekünk kell bemutatnunk, feldolgoznunk, a hollywoodi stúdiók nem teszik meg helyettünk. Ez nemzeti ügy.

– Ha már a nagy történeteknél tartunk: ön 2009 őszén tagja volt annak a csapatnak, amely Benidormban járt, hogy feltérképezze a Puskás-hagyatékot. Miként került az utazók közé?
– Ez a feladat életem egyik legizgalmasabb és legszebb fejezetét jelenti. Már túl voltam a Puskás-emléktábla avatásán, a magyar foci utánpótlásával foglalkozó filmsorozat létrehozásán. A Nemzeti Sport mostani főszerkesztőjével, Szöllősi Györggyel a londoni 6:3 ötvenötödik évfordulójára megjelentettük itthon DVD-n a legendás meccs felvételét, illetve dolgoztunk az évszázad klubmérkőzése, a Real Madrid–Eintracht Frankfurt BEK-döntő – amelyen Puskás négy gólt rúgott – kiadásán. Ilyen előzmények után érkezett a megtisztelő felkérés, hogy Jakab János, a Puskás Akadémia felügyelőbizottságának elnöke, Szöllősi György, Tóth-Zele József, a Real volt ifjúsági edzője, valamint Puskás Ferencné társaságában vegyek részt a gyűjtemény feltárásában, leltározásában.

– S mit találtak ott?
– A Puskás házaspárnak volt ott nyaralója, amely manapság sokemeletes ház árnyékában áll a tengerparton, de amikor megvásárolták, Bözsi néni szerint a terület nagy része még narancsliget volt. A város szélén működött Puskásék lánya, Anikó régiségboltja, amelyhez raktárak is tartoztak. Ezek egyikében egy vasráccsal lezárt különteremben pihent a tizenhét acélláda, s mint a filmekben, vastagon állt rajtuk a por. Ihletett pillant volt felpattintani a lakatokat, s meglátni a kincseket: Öcsi bácsi első madridi mezét, gólkirályi kupáit, a madridi drukkerektől kapott gyémántberakásos plakettjét, fotógyűjteményét, kézzel írott jegyzeteit, edzésnaplóit. A Puskás életművön is túlmutató, az egész korszak lenyomatát adó fantasztikus anyagra bukkantunk. Nagyszerű, hogy mindez Magyarországra kerülhetett.

– A Mecenatúra-program kereté ben elkészült filmek 1343 hazai és nemzetközi fesztiválról ez idáig 317 rangos díjat és elismerést hoztak el. Napjainkban a magyar film új aranykoráról beszél a szakma. De mi lesz a magyar futballal?
– Javíthatatlan optimista vagyok. Vannak gyönyörű emlékeim, hiszen láthattam a Honvéd már említett remek csapatait, végigkísérhettem 1986 előtt a válogatott nagy menetelését, s két éve eljutottam az Eb-n a magyar–osztrák meccsre. Álltam a bordeaux-i stadion lelátóján, körülöttem jó néhány korombeli negyvenes apukával, és sokunknak könny csillogott a szemében… A mérkőzés belépőjegye ott díszeleg az előszobánkban, s ha ránézek, mindig jó érzéssel, sőt bizakodással tölt el. Sok ilyen élményt kívánok magunknak és a jövő nemzedékeknek. A három gyermekem közül a középső igazolt U7-es futballista, s az Eb-t követő karácsonyra Dzsudzsák-mezt kért a Jézuskától. Azóta ez a mez karnyújtásnyinál nem került messzebb tőle, ebben alszik, ebben megy még az ünnepségekre is. Íme, a futball ereje, hatása. A magyar labdarúgásban korszakos, ötven éve nem látott létesítményfejlesztés zajlik. Úgy tűnik, egyre strukturáltabb, átgondoltabb munka folyik az utánpótlásban; e téren a Honvéd mellett a Debrecen is jó példát, helyes utat mutat azzal, hogy magyar tehetségekkel is lehet versenyképes együtteseket építeni. Újra van magyar csapat egy európai kupasorozat főtábláján, és sokat várok a korábbi kispesti edzőből lett szövetségi kapitánytól, Marco Rossitól. Nem lehet, hogy ennyi munkának, erőfeszítésnek ne legyen eredménye.