Ízelítő a 2016. júniusában megjelent interjúból:
– Milyen emlékeket őriz a kaiserslauterni évekből? Milyen volt megnyerni újoncként a Bundesligát?
Deep Purple, fourfourtwo.hu
– Németországban töltöttem a pályafutásom egyik legszebb időszakát. Bajnoki címet ünnepelhettem. Külföldön tanultam meg igazán, milyen érzés labdarúgónak lenni. A Kaiserslautern épp akkor nyerte meg az akkor a világ legjobb bajnokságának tartott sorozatot. A Bundesliga-karrierem minden egyes pillanatára szívesen emlékszem. (FFT: Milyen ember volt Michael Ballack? Sforzával jobban kijöttél? Basler, Klose, Djorkaeff…? Ki volt a legjobb, akivel játszottál?) Érdekes kérdés, nagyon nehéz közöttük különbséget tenni. Ha csak a nevekből indulunk ki, akkor Michael Ballack kiemelkedik a többiek közül, pedig amikor együtt futballoztunk, ő nagyon fiatalnak számított. Kivételes képességű labdarúgó volt, és sokat bajlódott, amiért ugyanazon a poszton vették számításba, mint Ciriaco Sforzát. Otto Rehhagel köztudottan szerette az idősebb focistákat. Sforza a kedvencei közé tartozott, csapatkapitánynak nevezte ki, sokszor indokolatlanul is neki szavazott bizalmat. Youri Djorkaeff volt a legjobb barátom a 'Lauternnél, és a képességeit tekintve ő volt a legjobb a csapatban. Hatalmas megtiszteltetésnek tartottam, hogy egy csapatban szerepelhettem az akkor kiöregedőfélben levő Andreas Brehmével, hihetetlen képzett futballista volt, jobbal és ballal is bármit megcsinált a labdával. (FFT: Ki volt a leginkább segítőkész?) Djorkaeff. Miroslav Klose fiatalon került hozzánk, bizonyítani akart, úgy ugrott fel fejelni, mint Torghelle Sanyi: kitette a kezét, nem félt senkitől. Kloséval és a „futballisten” Olaf Marschall-lal, a Bundesliga gólkirályával maradt a legerősebb kapcsolatom. Bárhová mentem, például a válogatottal Németországba, Klose odajött beszélgetni, érdeklődött felőlem.
– Igaz, hogy Varga Zoli tanított meg szabadrúgást lőni?
Beedsteak50, e-mail
– Tizenegy és fél évesen azért kerültem a Fradiba, mert egy tesztmeccsen szabadrúgásgólt lőttem. Már egészen fiatalon én rúgtam a szabadokat, de tény, hogy a pontosságot, hogy hány méterről kell nekifutni, mit kell nézni, hogy kell tartani a lábfejet rúgás közben, tőle tanultam meg. Órákat gyakoroltuk az edzések után.
– A jugoszlávok elleni bukás után Bicskei Bertalan építette újjá a válogatottat, amely biztató eredményeket is ért el, ám kijutni ekkor sem sikerült nagy világeseményre. Min csúszott el az akkori együttes?
Deep Purple, 442.hu
– Érdekes történet. A játékok előtt megígérték Anti bácsinak (Dunai Antalnak, az atlantai olimpiai csapat edzőjének – a szerk.), hogy ő lesz a szövetségi kapitány, végül Csank János ülhetett le a kispadra. Mindenki azt akarta, hogy az olimpiai csapatot tartsák egyben kiegészítve néhány meghatározó labdarúgóval. Csanknál idősebbek játszottak. Két év kiesett a válogatott fejlődéséből. Hiába akarta visszahozni utána Berci bácsi az akkor már jórészt külföldön szereplő fiatalokat – például Király Gabi, Dárdai Pali, Szűcs Lajos és én is külföldön futballoztam már akkor –, az a két év nagyon hiányzott. Berci bácsival volt olyan két év, amikor nem kaptunk ki.
A teljes interjú elolvasható a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!
