Válogatott: Néhány hete hoztam meg a döntést – Willi Orban

– „Sziasztok! Willi Orban vagyok. Magyar válogatott.” Ezt mondta magyarul az MLSZ Twitter-oldalára feltöltött rövid videóban. Hatásos bemutatkozás volt.
– Remélem, hamarosan már interjút is tudok adni magyarul – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak németül a válogatott keretébe meghívott 25 éves játékos. – Igyekszem minél több szót és kifejezést elsajátítani. Kisgyermek voltam, amikor legutóbb magyarul beszéltem, időbe telik, mire felfrissítem a nyelvtudásomat. Az elhatározás már megérett bennem.

– És mikor határozta el, hogy magyar felnőttválogatott lesz?
– Néhány hete hoztam meg a döntést. Régóta érlelődött bennem a gondolat, de csupán nemrégiben szántam el magam. Láttam a magyarok Görögország elleni Nemzetek Ligája-találkozóját, és tetszett, ahogyan a csapat tagjai harcoltak a sikerért. Sokat beszélgettem lipcsei csapattársammal, Gulácsi Péterrel, aki csupa jót mondott a labdarúgókról, illetve a szakmai stáb tagjairól. Ez is megerősített abban, hogy jól döntöttem.

– Többször felvetődött már, hogy csatlakozik csapatunkhoz. Bernd Storck, valamint Georges Leekens szövetségi kapitány idején is téma volt, hogy jön-e. Valójában mikor került először szóba, hogy magyar válogatott lenne?
– Ha nem csal az emlékezetem, kilenc éve, kétezerkilencben. Akkor a nevelőegyesületem, az 1. FC Kaiserslautern U17-es együttesénél futballoztam, s megpróbáltam felvenni a kapcsolatot a Magyar Labdarúgó-szövetséggel. Nem érkezett érdemi válasz, igaz, még csupán tizenhét éves voltam, és a korosztályos csapatunkban játszottam. Azóta nagy utat jártam be, és tessék, csak létrejött a kapcsolat. Erre mondják, jobb későn, mint soha.

– Azért nem volt olyan egyértelmű, hogy a magyar együttest választja, hiszen a német U21-es válogatottban játszott, és korábban úgy nyilatkozott, feltett szándéka a felnőttek között is bemutatkozni. Mi történt aztán?
– Négy éve csakugyan behívtak az U21-es német csapatba, Hollandia ellen mutatkoztam be, hét percet játszottam csereként. Kétezertizenöt márciusában aztán ismét meghívót kaptam, és az olaszok elleni meccsen már végig játszottam.

– Édesapja magyar, édesanyja lengyel. Elvileg tehát a lengyel válogatott meghívójára is várhatott volna.
– Édesanyám lengyel származású, de német állampolgár, így a lengyel felnőttválogatott nem jöhetett szóba.

– Mit lehet tudni az édesapjáról?
– Édesapám Magyarországon született, de Németországban ismerte meg az édesanyámat, ott házasodtak össze, én pedig Kaiserslauternben születtem. Amikor kicsi voltam, édesapám sokat beszélt velem magyarul, mert úgy volt, hogy Magyarországra költözünk. Ezért van olyan papírom is, amelyen Orban Vilmos Tamásként szerepelek. Aztán Németországban maradtunk, majd a szüleim elváltak, apu pedig hazaköltözött, és ma is Magyarországon él.

– Tartja vele a kapcsolatot?
– Természetesen. Beszélünk telefonon, de már csak németül. Amikor elmondtam neki, hogy magyar válogatott leszek, nagyon boldog volt, büszke a fiára. Remélem, akkor is boldog és mérhetetlenül büszke lesz, amikor először lépek pályára magyar címeres mezben.

– Gondolom, nemcsak Gulácsi Pétertől tájékozódott, hanem korábbi edzőjével, Lőw Zsolttal is beszélgetett a válogatottunkról.
– Olykor valóban téma volt közöttünk, de nem voltak órákig tartó beszélgetéseink. Inkább csak összemosolyogtunk, amikor Zsolt annyit mondott: jó helyed lenne a magyaroknál.

– Mindent tud a magyar futballról?
– A múltját kiválóan ismerem, a jövőjének pedig szeretnék részese lenni. Nagy hagyományai vannak a labdarúgásnak Magyarországon, a sportág világhatalmai közé tartozott. Tudom, ezért a szurkolói elvárások is fokozottak. Nagyon várom már, hogy kezdetét vegye a munka, és remélem, lesz alkalmam hazai pályán is játszani, hogy közelebbről is megismerjem a magyar drukkereket.

– Milyen célok vezérlik? Szeretné, ha a németek kapitánya, Joachim Löw a fejéhez kapna, mondván, kár volt ezt a fiút elengedni?
– Nem ez hajt. Fontosnak tartom, hogy nem a német válogatott ellen, hanem a magyar mellett döntöttem. Az vezérel, hogy tudásom legjavát nyújtsam, és bizonyítsam, érdemes vagyok a mez viselésére. Kíváncsi vagyok, hogyan fogadnak az új társak, miként s milyen gyorsan sikerül beilleszkednem, milyen szerep vár rám a csapaton belül. Izgatottan várom az első napokat. Ezért is muszáj minél többet megtanulnom magyarul, fontos a nyelv, hogy megértsem és megértessem magam a többiekkel.

– Milyen szavakat vagy kifejezéseket tud már?
– Olyanokat, hogy „Szia. Sziasztok. Igen, nem. Magyar válogatott”. Na meg azt is, hogy „Köszönöm szépen”. Hogy is mondják? „Köszönöm az interjút.”