A két válogatott ma este közös történelmük 13. összecsapását vívja, s a portugál csapat egyértelműen a mieink mumusának tekinthető: a 91 éve íródó együttes múlt során még egyetlen alkalommal sem sikerült ellene diadalmaskodni – 8 vereség mellett 4 döntetlen a mérleg.
A HŐSKORSZAK S AZ ELSŐ POFON
A portugálokkal először 1926-ban találkoztunk, s hiába vezettünk Portóban a 22. percben már 2:0-ra, a karácsony másnapján rendezett barátságos mérkőzésen – akkor még így hívták a ma már felkészülésinek nevezett tét nélküli összecsapásokat – a duplázó Hollós-Holczbauer József második góljával végül a mieink mentették döntetlenre a meccset (3:3). A szombathelyi Sabaria csatára ezzel a két találatával máig az egyik legeredményesebb gólszerzőnk Portugália ellen – a másik kétgólosról majd később.
Az 1966-os vb-ig további három alkalommal találkoztunk, mindannyiszor Portugáliában, és az 1956-os 2:2 előtt két vereség lett a vége ezeknek a csörtéknek. A második, 1938-ban nagy pofon volt (4:0) az az évi vébén ezüstérmet szerző magyar csapatnak, az első meg egy vállalható 1:0, még 1933-ban.
AGYRÁZKÓDÁSSAL VÉDŐ KAPUS, „FORDÍTOTT EREDMÉNY”
A két csapat 5. randevúja az első, amelyet meg is tudunk mutatni: az 1966-os világbajnokságon egy csoportba került a magyar és a portugál nemzeti együttes, mellettük a vb-címvédő Brazília és Bulgária volt tagja a kvartettnek.
A csoportkör 1. fordulójában rendezett mérkőzésen a mieink 3:1-es vereséget szenvedtek, igaz, a magyar kapus, Szentmihályi Antal a meccs előtti bemelegítéskor összeütközött Rákosi Gyulával és agyrázkódást szenvedett – a portugálok ezt követően a bronzéremig meneteltek.
A találkozó után a korabeli angol sajtó úgy fogalmazott, hogy „fordított eredmény született, a magyarok játékban messze felülmúlták ellenfelüket”, igaz, abban is egyetértés volt, hogy két portugál gól is Szentmihályi lelkén szárad. Vélhetően nem tudták, hogy agyrázkódással védett a kapusunk, aki később elárulta, olyannyira nem tudta, hogy hol van, hogy a portugálokkal akart kivonulni a játékoskijáróból a gyepre a kezdés előtt.
A fenti videóból Bene Ferenc gólja sajnos kimaradt, ám alább megtekinthető. Érdekességképpen jegyezzük meg, hogy a bekötött fejű portugál, aki eladja a labdát, Eusébio, a vb gólkirálya, az előző évi aranylabdás, s aki a kapus elől elpiszkálva a labdát Benének gólpasszt ad, az bizony Albert Flórián, a következő évi – s az eddigi egyetlen magyar – aranylabdás. Aranylabdás játékos ma is lesz egy a pályán.
A Portugália elleni következő mérkőzésre 17 évet kellett várni, s Coimbrában Mészöly Kálmán csapatában szerepelt többek között Nyilasi Tibor és Törőcsik András is, de az 1966-os vb óta nemzetközi tornán nem szereplő vendéglátóknál már formálódott az 1984-es Eb-bronzérmes csapat, így tulajdonképpen nem érheti szó a ház elejét a 0–0-s eredmény miatt.
AZ „ARANYGENERÁCIÓ” ÉS A REMÉNYKEDÉS
Újabb hosszú várakozás előzte meg a két csapat következő találkozását, ám ez azért is kiemelkedik a sorból, mert a portugálok először játszottak Budapesten, ráadásul ez már más korszakot jelentett mindkét válogatott esetében. A 2000-es Eb selejtezősorozatának kezdetén a vendégek már javában az „aranygeneráció” korszakát élték, s többek közt Luís Figóval (újabb aranylabdás), Rui Costával és Vítor Baiával a kezdőben várták az akkor még Népstadionnak nevezett, ma már elbontott Puskás Ferenc Stadion gyepén a mieinket.
A magyar csapat 1998 szeptemberében a jugoszlávok elleni 12–1-es trauma utáni első tétmeccsére készült Bicskei Bertalan irányításával, és a szakadó esőben is telt házas stadion közönsége bízott a megfiatalított s az évben még veretlen válogatottban. A játék képe alapján úgy tűnhetett, van is alap bizakodni, s amikor a manapság az NB I-es Balmazújvárost trenírozó Horváth Ferenc fél óra elteltével bekotorta a vezető gólt, felrobbant a stadion.
A második félidőben aztán beindultak a portugálok, Sá Pinto kétszer is mattolta az ezen az estén szürke mackóalsója nélkül, rövidnadrágban védő Király Gábort, majd Rui Costa állította be a 3–1-es végeredményt.
A selejtező visszavágójára a sorozat utolsó fordulójában került sor, 1999 októberében, és a mérkőzésnek a mieink számára nagy tétje nem volt. Már eldőlt, hogy Bicskei csapata biztosan a 4. helyen végez, és a papírforma azt ígérte, hogy Portugália a 2. helyen zár – hiszen a végül csoportelső Románia Liechtensteinbe látogatott.
Ezen a mérkőzésen végig pályán volt a hazaiaknál a bő évtizeddel később a Videotont, a legutóbbi idényben a Fiorentinát edző Paulo Sousa. A mieinknél ez volt az utolsó, 31. fellépése a nemzeti csapatban a „legnagyobb király” kispestinek, Pisont Istvánnak, valamint az egykori győri és ferencvárosi védőnek, Lakos Pálnak – neki a harmadik. A portugálok úgy nyertek 3–0-ra, hogy Pedro Pauleta kiállítása miatt a 41. perctől emberhátrányban voltak.
A LEGKISEBB POFON TÉTMECCSEN
Ezután 10 év szünet következett a két csapat történetében, majd ismét összesorsolták a két válogatottat, ezúttal a 2010-es világbajnokság selejtezősorozatában. 2009 szeptemberében a magyar kispadon Erwin Koeman ült, a portugáloknál Carlos Queiroz dirigált.
A holland szakember elsősorban Torghelle Sándor, Huszti Szabolcs és Dzsudzsák Balázs remeklésében bízott, mozambiki születésű kollégája pedig Decóéban, Raul Meirelesében, Ricardo Carvalhóéban és persze a mieink ellen első meccsét játszó Cristiano Ronaldóéban, aki ekkor már aranylabdásként léphetett pályára, de még távol állt attól, hogy róla nevezzék el szülővárosa, Funchal repülőterét.
Ezen a mérkőzésen szenvedtük el a legkisebb különbségű vereséget a portugáloktól tétmeccsen, hiszen a vendégek csupán 1–0-ra nyertek a Puskás Stadionban, Pepe fejesével.
Egy évvel később, a visszavágón érvényesült a „szokásos” forgatókönyv: a portugálok simán nyertek, ezúttal 3–0-ra, köszönhetően a duplázó Simao Sabrosának, valamint Liedsonnak – Dzsudzsák meg talán valamikor ekkor kezdte kiképezni magát a portugálok elleni megpattanó lövések nagymesterének. A mieinknél ez volt az utolsó, 26. válogatott meccse Gyepes Gábornak, aki bizony két gólban is benne volt…
A LEGNAGYOBB SIKER
A két nemzet 10. meccse után jött a 3–3-ra végződő tavalyi Európa-bajnoki mérkőzés, amely a kontinenstorna egyik legjobb 90 perce volt, s amelyen a magyar válogatott biztossá tette első helyét a csoportban, és kis híján kiejtette a tornáról a portugálokat.
Gera Zoltán gólját a drukkerek szavazásán később az Eb legszebbjének választották, náluk CR duplázott, nálunk meg Dzsudzsák.
AMI TAVASSZAL HIÁNYZOTT
Összeállításunk utolsó darabja a két csapat 12. mérkőzése, a találkozó, amiért revansot kellene venni, az ez év márciusi vb-selejtező, amikor André Silva gólja után CR megint duplázott, de nálunk hiányzott a háromnegyed évvel azelőtti lyoni forma…
A magyar–portugál összecsapások leggyakoribb helyszínén, Lisszabonban, az Estadio de Luzban rendezett tavaszi mérkőzés góljai ide kattintva érhetők el.
Innen folytatja tovább a magyar válogatott ma este a portugálok elleni mérkőzések sorát. A kérdés, hogy megszületik-e végre az első magyar győzelem. Hozzon nekünk szerencsét a 13-as szám!
VB-SELEJTEZŐ
EURÓPAI ZÓNA
B-CSOPORT, 8. FORDULÓ
SZEPTEMBER 3., VASÁRNAP
20.45: MAGYARORSZÁG–Portugália (Tv: M4 Sport)
18.00: Feröer–Andorra
20.45: Lettország–Svájc (Tv: Sport1)
1. Svájc | 7 | 7 | – | – | 15– 3 | +12 | 21 |
2. Portugália | 7 | 6 | – | 1 | 27– 4 | +23 | 18 |
3. MAGYARORSZÁG | 7 | 3 | 1 | 3 | 11– 8 | +3 | 10 |
4. Feröer | 7 | 1 | 2 | 4 | 3–15 | –12 | 5 |
5. Andorra | 7 | 1 | 1 | 5 | 2–16 | –14 | 4 |
6. Lettország | 7 | 1 | – | 6 | 3–15 | –12 | 3 |