EDZŐKÉRDÉS: A NAGY NÉV NEM GARANCIA A SIKERRE?
Hosszú évek óta meghatározó kérdés Oroszországban, hogy érdemes-e neves külföldi edzőket az országba csábítani, akár klub-, akár válogatott szinten. Ezt a kérdést elsősorban az orosz válogatott körüli helyzet szülte: a szbornaja az utóbbi körülbelül 15 évben olyan válogatottá vált, amely képes kvalifikálni magát egy nagy tornára, ám azokon többnyire alulmarad, nem tud jó eredményt elérni.
Kivétel ez alól persze az oroszok 2008-as Eb-menetelése, amikor éppen egy külföldi szakember, a holland Guus Hiddink vezetésével négy közé jutottak a svájci-osztrák közös rendezésű tornán, s csak a végső győztes spanyolok tudták megállítani őket az elődöntőben. Éppen ez az eredmény hitette el a szurkolókkal és a sportvezetőkkel is azt, hogy a nagy (szovjet) múltú csapat sokkal többre hivatott, mint hogy rendre búcsút intsen a csoportkör után.
A 2008-as siker óta azonban ez még egyszer sem sikerült. Sőt, a 2010-es világbajnokságról le is maradt az orosz válogatott, a pótselejtezők során maradt alul Szlovéniával szemben, a 2012-es Európa-bajnokságon pedig a szintén holland Dick Advocaat sem tudott csodát tenni, kiesett a csoportból a csapattal. Helyére érkezett Fabio Capello, akitől nagyon sokat vártak Oroszországban, ha másért nem, már csak amiatt is, mert az olasz edző csillagászati összeget keresett az orosz válogatott szövetségi kapitányaként, csaknem évi 12 millió dollárt.
Capello kivezette a válogatottat a 2014-es világbajnokságra, így az orosz csapat 2002 után újra ott lehetett a világ legjobbjai között. Brazíliában azonban szintén elmaradt a várt siker, Oroszország kiesett a csoportból, s bár az eredménnyel Moszkvában korántsem voltak elégedettek, tudták, Capello szerződése a hazai rendezésű világbajnokság végéig tart, így bíztak benne, hogy a 2016-os Európa-bajnokságra összeszedi a csapatot az olasz mesteredző.
Nem így történt, a selejtezők során csak bukdácsolt az orosz válogatott, emellett a gazdasági válság és a rubel mélyrepülése miatt az orosz szövetség óriási adósságot halmozott fel, képtelenek voltak állni Capello magas fizetését, ugyanakkor szerződést sem akartak bontani vele, hiszen akkor végkielégítést kellett volna adniuk az edzőnek. Nyolc hónapnyi fizetéselmaradást és az Ausztriától kulcsfontosságú selejtezőn elszenvedett vereséget követően azonban a szövetség megvált Capellotól.
Az elmaradt fizetést és az olasz számára a szerződése szerint járó, 35 millió dolláros „lelépőpénzt" pedig Aliser Uszmanov milliárdos – egyébként Arsenal résztulajdonos – segítségével fizették ki, aki kedvező feltételű hitelt nyújtott az orosz szövetségnek.
Ezt követően, a Capello-ügyből okulva, belátva, hogy nem feltétlenül érdemes szerződtetni a válogatotthoz a világ legdrágább szakembereit, a saját házuk táján kezdtek el utódot keresni az orosz futball vezetői. Választásuk a hazai berkekben sikeredzőnek tartott Leonyid Szluckijra esett, aki a CSZKA Moszkva edzőjeként valóban sikereket ért el klubszinten, nemzeti csapatot ugyanakkor még sosem irányított korábban.
Jól sikerült a bemutatkozása, az Eb-selejtezőkből hátramaradt mind a négy mérkőzést megnyerte, így Oroszország egyenes ágon jutott ki az Európa-bajnokságra. Itt azonban újra csalódniuk kellett a szurkolóknak, mivel az Anglia ellen kibrusztolt döntetlen után Szlovákiától és Walestől is vereséget szenvedtek, így a csoport negyedik, kieső helyén végeztek. Szluckij vállalta a felelősséget, lemondott, helyére pedig Sztanyiszlav Csercseszov érkezett, aki több magyar játékosnak is ismerős lehet: Dzsudzsák Balázzsal a Dinamo Moszkvánál, Nikolics Nemanjával pedig a Legia Warszawánál dolgozott együtt.
KORSZAKVÁLTÁS FIATALOK NÉLKÜL, „KÜLFÖLDIEKKEL”?
Az újabb sikertelen világverseny után 2016 nyarán azt tűzte célul a szövetség Csercseszov elé, hogy a két év múlva esedékes, otthon rendezendő tornára ütőképes válogatottat rakjon össze. Az új edzőtől nagy változásokat várnak, egyrészt az utóbbi idők gyenge eredményei miatt, másrészt pedig mára egyértelműen látszik, hogy az orosz válogatottnál korszakváltásra van szükség.
A 2008-as sikercsapatból már csak ketten maradtak (Igor Akinfejev és Jurij Zsirkov), de még így is eléggé „koros” válogatottról van szó. Tavaly, Franciaországban az oroszoké volt a második legidősebb átlagéletkorú válogatott (28,8 évvel), kilenc játékosuk is 30 év fölött volt, holott a két év múlva otthon rendezendő világbajnokságra készülnek. Az elmúlt időszak rossz eredményei a világranglistán is meglátszanak, Oroszország a 63. helyen szerénykedik, ami szintén nem éppen jó előjel egy évvel a vb előtt.
Mindkét játékos helyzete meglehetősen különleges, s kiváltképpen Roman Neustädteré: a 29 éves labdarúgó az egykor szovjet Dnyipropetrovszkban (mai ukrán nevén: Dnyipro) született. Bekerült a német korosztályos (U20) válogatottba, hogy aztán az ukránok hívják a felnőttcsapatukba (bár Blohin később azt állította, ez csak pletykaszinten vetődött fel), de eközben a német nationalelfbe is meghívót kapott, amelyben 2012. november 14-én be is mutatkozott, a Hollandia elleni felkészülési mérkőzésen pályára lépve. Második és egyben utolsó felnőtt német válogatottságán már kezdőként lépett pályára Ecuador ellen (szintén felkészülési meccsen), a 4–2-es győzelemből egy gólpasszal vette ki a részét. 2015 végén aztán sokakat meglepetésként ért a hír, hogy orosz állampolgárságot adnának Neustädternek, hogy ezentúl a szbornaját erősíthesse. Mire a csodálkozók felocsúdtak, Neustädter gyorsított eljárásban, Vlagyimir Putyin közbenjárásával (értsd: aláírásával) még a franciaországi Európa-bajnokság előtt, 2016 májusában meg is kapta az orosz állampolgárságot, miután lemondott a németről. Június 1-én pedig már orosz színekben mutatkozott be a Csehország elleni válogatott mérkőzésen. Mário Fernandes, a szbornaja másik honosított játékosa szintén pályára lépett már más felnőttválogatottban: 2014-ben Japán ellen debütált, de többet nem lépett pályára a dél-amerikai ország nemzeti csapatában. A védő már ekkor is Moszkvában élt (2012-ben igazolt a CSZKA Moszkvához), s 2016 nyarán meg is kapta az orosz állampolgárságot (szintén elnöki rendelet útján). Már ekkor behívták a válogatottba, s Fernandes elvileg be is mutatkozhatott volna a Törökország elleni felkészülési mérkőzésen, ugyanakkor ez egy jogi akadály miatt elmaradt. Fernandes ugyanis az orosz állampolgárság megkapásához szükséges feltételek egyikét nem teljesítette, jelesül azt, hogy nem élt még legalább öt éven keresztül életvitelszerűen Oroszországban. A 2012-es, májusi Moszkvába költözésétől számított öt év ugyanakkor a magyarországi meccs előtt pont letelik, így ellenünk már elviekben semmi akadálya nem lesz a játékának, feltéve, ha Csercseszov kapitány is így gondolja. Érdekesség, hogy a fentebb említett Neustädter gyerekkora óta nem él Oroszországban, az új állampolgárságához tartozó útlevelet is Bonnban vette át, ugyanakkor a Szovjetunióban töltött gyermekkora miatt ő „teljesítette” az orosz törvények szabta feltételeket. |
Valószínűleg a fentiek miatt is érezhette Csercseszov, hogy érdemes megújítania, felfrissítenie a válogatottját (még ha sokkal fiatalabbnak a mostani keret sem mondható, 28.5 év az átlagéletkor). Talán ezért is, rendhagyó módon külföldön készülnek fel az idei, hazai rendezésű tornára.
A Konföderációs Kupára ausztriai edzőtáborban készült a csapat, amelyet a budapesti meccsel zárnak le az oroszok. Egyes vélemények szerint Csercseszov külön kérésére utazott az ausztriai Neustift im Stubaitalba a csapat, mivel a szövetségi kapitány családja nem messze lakik az edzőközponttól.Érdekesség, hogy tavaly a francia válogatott is ott készült fel a szintén hazai rendezésű Eb-re. Az ideiglenes Ausztriába költözést Csercseszov azzal indokolta, hogy a nyilvánosságtól minél messzebb, a lehető legnyugodtabb körülmények között akarta felkészíteni csapatát a közelgő tornára.
Az edzőtábor előtt Csercseszov bő (30 fős keretet) hirdetett a Konföderációs Kupára, így a Groupama Arénában játszott mérkőzés tétje az orosz játékosok számára legfőképpen az lehet, hogy kivívják helyüket a szűk, 23-as keretben, amely a két felkészülési meccs követően válhat véglegessé (Magyarország után június 9-én Chilével találkozik az orosz válogatott Moszkvában). Ennek ismeretében vélhetően igen motivált ellenfelekkel fognak találkozni Dzsudzsák Balázsék.
A 30 fős orosz keretből (amelyből ellenünk sérülések miatt 27 játékost vesz majd számításba Csercseszov) egyedül a tavalyi Eb előtt orosz állampolgárságot kapott Roman Neustädter játszik külföldön (Fenerbahce), rajta kívül mindenki az orosz Premjer-ligában edződik. Ez persze cseppet sem meglepő, hiszen az orosz válogatott játékosok többsége már évek óta a hazai bajnokságban játszik. Neustädter mellett van még egy honosított játékosa az orosz válogatottnak, a CSZKA Brazíliában született védője, Mário Fernandes, aki ellenünk debütálhatott volna a válogatottban, de sérülés miatt végül nem került be a meccskeretbe.
Az orosz válogatott jelenleg megkérdőjelezhetetlenül első számú kapusa Igor Akinfejev (CSZKA), rögtön a védelemmel ugyanakkor már problémái lehetnek Csercseszovnak. Több rutinos hátvéd is hiányzik, Szergej Ignasevics a tavalyi, gyengén sikerült Eb után lemondta a válogatottságot, a Berezuckij testvérek (Alekszej és Vaszilij) pedig nem kerültek be a keretbe, úgy tűnik, a frissítés áldozati lettek. Sokat várnak az oroszok a honosított Neustädtertől és Fernandestől (CSZKA), az eddigi felkészülési meccseken pedig Ilja Kupetov (Szpartak), Viktor Vaszin (CSZKA) és Fjodor Kudrjasov (Rosztov) kapta a legtöbb lehetőséget.
A középpályások közül Alan Dzagojev (CSZKA) sérülésekkel bajlódott az egész idényben, ellenünk sem játszik, de lehet, hogy a Konföderációs Kupán sem fog részt venni. A támadósorban minden bizonnyal a zenites Artyom Dzjuba került volna be a kezdőbe, ha a héten nem derült volna ki véglegesen, hogy sérülése miatt kénytelen lesz kihagyni a Konföderációs Kupát, így ellenünk sem fog pályára lépni. Az orosz élvonal gólkirálya, Fjodor Szmolov (FK Krasznodar) azonban minden bizonnyal játszik majd, mellette pedig nagy valószínűséggel a Rosztovval az elmúlt szezonban Bajnokok Ligájába jutó Dmitrij Poloz szerepelhet majd. Itt is van persze nevesebb kimaradó, például a Dzsudzsákkal egykoron Moszkvában együtt játszó Alekszandr Kokorin. Sokatmondó adat: a tavalyi Európa-bajnokságon az oroszok számára utolsó mérkőzés, a Wales elleni kezdőjéből összesen hatan maradtak bent a mostani (bő) keretben.
A MAGYAR MECCS MIATT IS KAPTAK KRITIKÁT – „PUSKÁSUK MÁR NINCS, DE VAN DZSUDZSÁKUK"
A magyar válogatott elleni mérkőzéssel kapcsolatban több kritika is érte az orosz szövetséget. Sokan arra keresték a választ, a mieinkkel játszott tesztmeccs vajon a csoportellenfelek közül Portugália, Új-Zéland vagy Mexikó játékára hivatott felkészíteni az orosz válogatottat.
Még márciusban, a magyar–orosz meccs bejelentését követően nyilatkozta Nyikita Szimonyan, az Orosz Labdarúgó-szövetség alelnöke, hogy miért a magyar válogatottal játszanak:
A június 17. és július 2. között sorra kerülő tornán négy oroszországi város, Moszkva, Szentpétervár, Szocsi, valamint Kazany ad otthont a mérkőzéseknek. A vb-főpróbának számító megméretésen a házigazda válogatott Mexikóval, Portugáliával és Új-Zélanddal került egy csoportba, a másik négyesben Ausztrália, Chile, Kamerun és Németország szerepel majd. A nyitó meccset Oroszország játssza Új-Zélanddal Szentpéterváron, míg a döntőt július 2-án, szintén az egykori cári fővárosban rendezik meg. Az oroszok a csoportkörben június 21-én Portugália, majd 24-én Mexikó ellen lépnek pályára. A két csoportból az első két helyezett jut be az elődöntőbe. |
„Ma már nincsenek gyenge csapatok, Chile és Magyarország is magas színvonalat képvisel. Puskása már nincs a magyaroknak, viszont van Dzsudzsákuk. Remek csapatról van szó. Ezekkel az együttesekkel hasznos lesz játszani, sokat tanulhatunk a mérkőzésekből. Ezek ugyanakkor felkészülési mérkőzések, nem tulajdonítok az eredménynek nagyobb jelentőséget, a világbajnokságon majd minden kiderül" – fogalmazott a sportvezető.
A tiroli edzőtáborban készülő középpályás, Alekszej Mirancsuk is elmondta, nem számít könnyű meccsre a magyarok ellen:
„Emlékszem, hogy játszott a magyar válogatott az Európa-bajnokságon. Jó csapatról van szó, nem lesz könnyű dolgunk."
Tét nélkül nehezebb?
Egyesek szerint egy torna megrendezése és az azáltal alanyi jogon elnyert részvétel nagy terhet vesz le az adott csapat válláról. Mások szerint azonban ez ugyanakkor hátráltató körülmény is lehet, hiszen a kiélezett selejtezők helyett tét nélküli felkészülési meccseket vívnak gyakorlatilag két éven keresztül, amelyeknek így teljesen más hangulata van. Talán emiatt, talán a rossz forma és az átmeneti korszakváltás miatt, de Oroszország nem szerepel túl fényesen a tavaly nyár óta tartó felkészülési időszakban.
A franciaországi torna óta hét felkészülési meccset játszottak az oroszok, közülük csak kettőt tudtak megnyerni (Ghánát és Romániát is 1–0-ra verték meg) két döntetlen és három vereség mellett. A képet tovább árnyalja, hogy a vereségeket korántsem vb-esélyes csapatoktól szenvedték el: Costa Rica (3–4), Elefántcsontpart (0–2), valamint meglepetésre Katar (1–2) válogatottjával szemben is alulmaradtak. Törökországgal (0–0) és Belgiummal (3–3) játszottak döntetlent.
Az eredmények ellenére az ausztriai edzőtábor jó hangulatban telt, a játékosok pedig bizakodóak a közelgő tornával kapcsolatban: a napokban Artyom Dzjuba egy nyilatkozatában elmondta, hogy az orosz válogatott célja a Konföderációs Kupa megnyerése – később kiderült, a Zenit gólvágója biztosan nem lehet ott a tornán.
A MAGYARORSZÁG ELLEN KÉSZÜLŐ OROSZ KERET
Kapusok: Igor Akinfejev (CSZKA), Alekszandr Belenov (Ufa), Marinato Guilherme (Lokomotiv), Vlagyimir Gabulov (Arszenal)
Hátvédek: Viktor Vaszin (CSZKA), Georgij Dzsikija (Szpartak), Ruszlan Kambolov (Rubin), Fjodor Kudrjasov (Rosztov), Ilja Kutyepov (Szpartak), Roman Neustadter (Fenerbahce, Törökország), Andrej Szemjonov (Tyerek), Roman Siskin (Krasznodar)
Középpályások: Jurij Gazinszkij (Krasznodar), Gyenisz Glusakov (Szpartak), Alekszandr Golovin (CSZKA), Alekszandr Jerohin (Rosztov), Jurij Zsirkov (Zenit), Roman Zobnyin (Szpartak), Dmitrij Kombarov (Szpartak), Alekszej Mirancsuk (Lokomotiv), Alekszandr Szamedov (Szpartak), Igor Szmolnyikov (Zenit), Dmitrij Taraszov (Lokomotiv)
Támadók: Alekszandr Buharov (Rosztov), Makszim Kanunnyikov (Rubin), Dmitrij Poloz (Rosztov), Fjodor Szmolov (FK Krasznodar)
A MAGYAR VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: Gulácsi Péter (RB Leipzig – Németország), Megyeri Balázs (Greuther Fürth – Németország), Gróf Dávid (Budapest Honvéd)
Védők: Bese Barnabás (Le Havre AC – Franciaország), Hangya Szilveszter (Vasas FC), Kádár Tamás (Dinamo Kijev – Ukrajna), Kleisz Márk (Vasas FC), Kocsis Gergő (FC DAC 1904 Dunaszerdahely – Szlovákia), Lang Ádám (Dijon FCO – Franciaország), Tóth Bence (Puskás Akadémia FC), Vinícius Paulo (Videoton FC)
Középpályások: Dzsudzsák Balázs (al-Vahda – Arab Emírségek), Elek Ákos* (Kajrat Almati – Kazahsztán), Gyurcsó Ádám (Pogon Szczecin – Lengyelország), Kalmár Zsolt (Bröndby IF – Dánia), Kleinheisler László (Ferencváros), Márkvárt Dávid (Puskás Akadémia FC), Nagy Ádám (Bologna – Olaszország), Nagy Dominik* (Legia Warszawa – Lengyelország), Sallai Roland (Palermo – Olaszország), Stieber Zoltán (1. FC Kaiserslautern – Németország), Szoboszlai Dominik (Red Bull Salzburg – Ausztria)
Támadók: Eppel Márton (Budapest Honvéd), Szalai Ádám* (1899 Hoffenheim – Németország)
*Az MLSZ tájékoztatása alapján Szalai Ádám, Elek Ákos és a kerethez később csatlakozó Nagy Dominik az oroszok ellen nem lép pályára.
A MAGYAR VÁLOGATOTT JÚNIUSI MÉRKŐZÉSEI
Júni. 5. (hétfő), 20.30: Magyarország–Oroszország – felkészülési mérkőzés, Groupama Aréna
Júni. 9. (péntek), 20.45: Andorra–Magyarország – vb-selejtező