Tizedik helyen végzett a női válogatott a Ciprus-kupán, miután a szerdai helyosztón kikapott (1–3) Új-Zélandtól. A vereség ellenére a keretnek felesleges szégyenkeznie, elvégre a világversenyeken rendszeresen részt vevő válogatott ellen végig egyenlő partnerként futballozott. Egyáltalán nem lényegtelen, hogy a lányok nyolc nap alatt a negyedik mérkőzést játszották, de nem kizárólag emiatt számított a helyosztó a legmegterhelőbb mérkőzésnek. A korábbi három összecsapáson rendre este, télies hidegben, míg szerdán délelőtt nyárias melegben lépett pályára a csapat, s a hőingadozáshoz az új-zélandiak talán jobban képesek alkalmazkodni. Az ellenfél magasságban és testfelépítésben is fölényben érezhette magát, taktikájából adódóan pedig három csatárral támadott, illetve a mérkőzés nagy részében a középpályán is próbált mezőnyfölényt kialakítani. A magyar lányok – az írek elleni mérkőzéshez hasonlóan – lassították volna a játékot, de az ellenfél a magyar térfélen olykor hat játékossal is letámadott, s folyamatos futásra kényszerítette a csapatot – amely idővel fel is vette a ritmust.
Markó Edina szövetségi edző az előzetes elemzéseknek köszönhetően számított a letámadásra, s bár a széleken hellyel-közzel sikerült lezárni a területet, a belső középpályán akadtak problémák. A válogatott elvétve birtokolta csak a labdát, a 21. percben mégis vezetést szerzett, mert a hórihorgas új-zélandi védők között Vágó Fanni labdát szerzett, majd Németh Loretta emelt a kapu közepébe.
„Kicsit mély és egyenetlen volt a talaj, s ez megzavarta az új-zélandi védőt – emlékezett vissza Németh Loretta, a Győri ETO 21 esztendős csatára. – Pattogott is a labda, Vágó Fanni is megzavarta, aztán szerencsére elém került. A cseh meccshez hasonlóan a kapus ezúttal is kimozdult, s most jobbal emeltem át.”
A vezetés ellenére a játék mit sem változott, az ellenfél erőszakosan futballozott, próbálta kihasználni testi fölényét, olykor a védelmet is átjátszotta, de Amber Hearn közeli lövését Bíró Barbara óriási bravúrral védte.
„Közelről jött a lövés, de fejjel és kézzel sikerült szögletre mentenem – mondta Bíró Barbara, a válogatott és a Viktória FC kapusa. – Amíg a pályán voltam, a védelmünket lényegében csak ennél a helyzetnél játszották át az új-zélandiak. Jól helyezkedtünk, és jól zártuk le a területeket.”
Ellenfelünk mégis egyenlített, amikor a 36. percben egy jobb oldalról érkező beadásnál már a magyar kapus is tehetetlen volt, s Amber Hearn becsúszva a kapu közepébe lőtt.
A második félidőben nem sokat változott a helyzet, a középpályán egy játékos csak egy labdaérintést engedhetett meg magának, de ha mégis többel próbálkozott volna, rögvest két-három új-zélandi vette körbe, s hibázásra kényszerítette. Hasonló játékhelyzetből indította támadását az ellenfél a 61. percben, s a szépen kidolgozott akció végén Új-Zéland átvette a vezetést. Bíztunk benne, hogy a nagy melegben rengeteget futó, tiszta feketében futballozó ellenfél idővel elkészül az erejével, de nem így történt.
A második játékrész második felében a középpályán olykor több lehetőségünk maradt, hogy Csiszár Henrietta, Fenyvesi Evelin vagy a csereként beálló Nagy Ágnes indíthassa a magyar támadásokat, de az új-zélandi védőharmadba nem igazán sikerült betörnünk. A sorozatos cserékkel kapura veszélyesebbé vált ugyan a játékunk, de egyenlítés helyett a hosszabbítás negyedik percében végérvényesen eldőlt a mérkőzés, Rosie White ugyanis megszerezte második, csapata harmadik gólját.
„Az új-zélandi játékosok atletikusabbak, s gyorsabban is futballoztak – nyilatkozta a mérkőzést követően Rácz Zsófia, az MSV Duisburg és a válogatott 28 esztendős jobbszélsője. – Számítottunk erre, de az egész mérkőzésen letámadtak, próbáltak hibázásra késztetni bennünket, s nem fáradtak el.”
„Amíg bírtuk erővel az ellenfél iramát, addig a lányok tökéletesen betartották a taktikai utasításaimat. A hajrában próbáltunk egyenlíteni, így viszont nagyobb terület nyílt az egyébként is gyorsan és kombinatívan futballozó új-zélandiak előtt, s a hosszabbításban egy kontratámadás végén újabb gólt kaptunk. Tavaly hat, idén négy pontot szereztünk a Ciprus-kupán, s igen, több is lehetne, de hasonló erősségű, viszont különböző stílusban futballozó csapatok ellen megálltuk a helyünket. Nincs okunk szégyenkezésre” – értékelt Markó Edina szövetségi edző.
Győzelmével Új-Zéland végzett a kilencedik helyen, míg válogatottunk a tizedik helyen zárta a tornát. A magyar delegáció csütörtök este Bécs érintésével érkezik haza.
CIPRUS-KUPA, FELKÉSZÜLÉSI TORNA
A 9. HELYÉRT
ÚJ-ZÉLAND–MAGYARORSZÁG 3–1 (1–1)
Paralimni. V: Poxhofer (Iskin – osztrákok, Thoresen – norvég)
ÚJ-ZÉLAND: Nayler (Leat, a szünetben) – Stott, Moore, Green (Riley, 62.) – Percival, Bowen, Cleverly, White – Hassett (Longo, 59.), Pereira (Puketapu, 76.), Hearn. Szövetségi edző: Tony Readings
MAGYARORSZÁG: Bíró B. (Szőcs, 50.) – Papp D., Tálosi, Szeitl (Demeter, 69.), Szabó V. (Pinczi, 82.) – Fenyvesi (Nagy Á., 87.), Csiszár – Rácz Zs., Vágó, Zeller (Magyarics, 64.) – Németh L. (Nagy L., 85.). Szövetségi edző: Markó Edina
Gólszerző: Németh L. (0–1) a 21., Hearn (1–1) a 36., White (2–1) a 61., White (3–1) a 94. percben