Félelem nélkül, bárki is jöjjön: a legnagyobb dolog, amit az Eb-n tettünk

1. ROTÁLNI VAGY NEM ROTÁLNI? ROTÁLNI!
2. CR7, A FRUSZTRÁLT LÖVŐGÉP
3. PORTUGÁLBOSSZANTÓ
4. AZ ŐRÜLET HÚSZ PERCE
5. RONALDÓÉ A TORNA LEGJOBB TELJESÍTMÉNYE
6. MINDENKINEK JÓ EZ ÍGY
7. AZ EGYÉNI ÉRTÉKELÉSEK

1. ROTÁLNI VAGY NEM ROTÁLNI?

Mivel a magyar válogatott, ha helyezésében nem is, de továbbjutásában már biztos lehetett, felvetődött a kérdés, alkalmaz-e rotációt Bernd Storck? A keret képességeinek egyenletessége és a józan ész emellett szólt.

Az Izland elleni mérkőzés második félidejében elsősorban Gera Zoltánon látszódtak fáradtság jelei, de a rutinos középpályás maradt a kezdőcsapatban. Nagy Ádám, a magyar válogatott eddigi (talán) legjobbja pihenőt kapott, csakúgy, mint az eddig kitűnően teljesítő Kleinheisler László és Kádár Tamás, jött Elek Ákos, Pintér Ádám és Korhut Mihály.

Az eddigi „passzolós” középpályára bekerült két, fizikailag nagyon erős védekező középpályás, s a csapatból kikerültek a sárga lappal rendelkezők, csökkentve a kockázatot a nyolcaddöntőre. Mondhatni, ezt is megengedhettük magunknak.

A magyar labdarúgó-válogatott mind a húsz mezőnyjátékosát bevetette az Európa-bajnokság csoportkörében – csak két nemzeti csapat van, amely végigrotálta a mezőnyben bevethető összes labdarúgóját, Magyarország és Olaszország.

Szalai Ádám kezdőcsapatbeli tagsága papírforma volt, a tükörszélsős megoldással viszont szakított Storck (ahogy tette ezt az Izland elleni mérkőzés hajrájában): a jobb oldalon most Lovrencsics Gergő kezdett, Dzsudzsák Balázs pedig ment eredeti posztjára, balra. A formáció 4–1–4–1, Gera a két középső védő közé jött vissza labdákért, első félidei átlagos helyezkedése a két szélső hátvédnél is mélyebb volt.

2. CR7, A FRUSZTRÁLT LÖVŐGÉP

Cristiano Ronaldo 311 perces Eb-góltalansági sorozatból és nem kicsit frusztráltan érkezett: a portugál világsztár az első két mérkőzésen tüzelt, mint Yul Brynner egy westernben, csak épp nem nagyon talált.

Cristiano Ronaldo a portugál támadójáték központi figurája, ezt bővebben aligha kell magyarázni. CR7 az első két mérkőzésen 19 alkalommal vette célba a kaput, de csak négyszer találta el a kapu felületét. Ez azért magyarázza a frusztráltságot… Azt gyakorlatilag lehetetlen megakadályozni, hogy a portugálok világklasszis lövőgépe meccsenként legalább hatszor-nyolcszor ne próbálkozzon – minden ráépül, minden lehetőségből képes célba venni a kaput. Azt már meg lehet akadályozni, hogy ne legyenek minőségi lehetőségei.

Ebből a szempontból az izlandiak példamutatóan védekeztek: nyolcszor engedték lövéshez vagy fejeshez jutni Ronaldót, ám csak kétszer került a portugál sztár olyan helyzetbe, amely tizenhatoson belüli, kecsegtető lehetőségnek volt minősíthető. Hatszor a tizenhatoson kívül próbálkozott. Az osztrákok már több lehetőséget hagytak neki a büntetőterületen belül (tizenegyből ötször), ám szerencséjükre Ronaldo még a tizenegyest is elhibázta.

Ronaldo párharcmutatója pocsék volt az első két meccsen, és az előkészítésben nem vállalt szerepet – helyzetet vagy lehetőséget teremtő átadása csak egy volt. Kizárólag a befejező szerepére koncentrált – a mieink ellen egy 4–4–2 egyik csatáraként, Nani mellett. Persze a 4–4–2-t ne az izlandihoz hasonló „klasszikus” 4–4–2-ként képzeljük el. Eleve, a két csatár eredetileg szélső támadó, a szűrő (most William Carvalho) a középpályáról visszalép a két középhátvéd elé-közé, a két szélső hátvéd pedig gyakorlatilag középpályásként játszik. Ronaldo megtalálta a formáját – de a meccs végén mégsem bánkódhattunk. Sőt!

3. PORTUGÁLBOSSZANTÓ

A receptet Izland többé-kevésbé megadta: lehet a labda a portugáloknál, csak tiszta helyzeteket ne tudjanak ebből kialakítani – a dél-európai csapat látványosan frusztrálható, ráadásul eredménykényszerben futballozott. És a magyar válogatott rendkívül tudatos játékkal tartotta is a magasabb játékerőt képviselő ellenfelet, sőt – az sem lett volna érdemtelen, ha vezetéssel zárja az első félidőt.

A portugál támadójáték megint meddő volt – a szögletek és szabadrúgások elhárítását tökéletesen végezte a magyar hátsó alakzat –, ráadásul mindkét szélen meg lehetett bontani az ellentámadásokból a portugálok védelmét, más kérdés, hogy Szalai Ádám elől háromszor is kulcshelyzetben mentettek a védők. És ha már Szalai: egy ízben pont abból alakult ki lehetőség, hogy a magyar center mélyen visszajött és a középpályán szerelt, majd fel is ért a befejező pozíciókba. Ezek az akciók – bár ígéretesek voltak – nem hoztak gólt, Gera Zoltán tökéletes technikával kivitelezett lövése viszont igen. Vezettünk, és minden a nekünk jó meccsforgatókönyv szerint alakult!

Még jobban úgy alakult volna, ha sikerül végig megtartani az előnyt, de az egyetlen nagyobb védelmi kihagyás azt okozta, hogy Nani a mélységi passzra beindulva remek reakcióval tempóelőnyt szerzett, és Guzmics Richárd hiába vetődött, már nem sikerült „keresztbe tennie” a lövésnek. Nem egyéni hiba, hanem kollektív csapatvédekezési gond volt a háttérben – pont annyit csúszott el mindenki, hogy Cristiano Ronaldo tökéletes átadással találja meg Nanit, aki egyből büntetett. Ha már CR és Nani: a két sztár mintha külön világban létezett volna, összjáték a gólon kívül szinte nem volt köztük a meccsen. Ronaldo háromszor passzolt Nanihoz a találkozó során, Nani kétszer Ronaldóhoz. Játékkapcsolatnak nehezen nevezhető.

4. AZ ŐRÜLET HÚSZ PERCE

A második félidő elején úgy szabadult el a pokol, ahogy még egyszer sem ezen a kevés gólt hozó Európa-bajnokságon: Dzsudzsák Balázs a megpattanó labdákkal igen jó barátságban együttműködve távolról beküldött egy duplát, a két magyar gól között csúnyán megverték a védelmünk bal oldalát, Cristiano Ronaldo pedig klasszis megoldással 2–2-re alakította az állást.

A frusztrációszintje maradt, egész addig, amíg nem egyenlített 3–2 után is (Juhász késett el). A meccs legszebb magyar akciója után a kapufa kitolt Elek Ákossal, így nem lett 4–3, de igazság szerint ekkorra már azon sem lepődtünk volna meg, ha leszáll egy rózsaszín-mentazöld csészealj a kezdőkörbe…

A semlegesek az Eb legjobb meccseként emlegették a magyar–portugál találkozót – óriási dicséret ez! –, más kérdés, hogy az első félidei higgadt kontroll alól kicsúszott a találkozó, a portugálok gyakran érkeztek létszámfölényben, és különösen Korhut Mihálynak volt nehéz dolga balhátvédben.

Nem véletlen, hogy Korhut akciószázaléka (sikeresen végrehajtott megmozdulások az összesből) volt a legalacsonyabb (67 százalék) a magyar védők közül, illetve a Korhut, Juhász duó elmaradt a Lang, Guzmics kettős teljesítményétől (67 és 71 százalék a 80, 81 százalékkal szemben, Korhut párharcnyerési mutatója 56, Juhászé csupán 42 százalék volt).

Kérdés, hogy mennyire volt gond ez a nyíltság (Storcknak biztosan lesz egy-két meglátása a védekezéssel kapcsolatban…) – a képernyő előtt viszont azt lehetett érezni, hogy a magyar válogatott egál meccsen, ha nem is az irányító félként, de száz százalékig partiban van az egyik európai elitcsapattal. A magyar együttes ebben a periódusban labdabirtoklásban „ikszelt” a portugálokkal, több támadást vezetett, sokkal több párharcot nyert meg és több akciót fejezett be lövéssel.

Mikor érezhettük legutóbb ezt?!

Azt már a realitásérzékünk miatt tesszük hozzá: ha ebben az iramban és ennyire nyíltan folytatódik a mérkőzés, valószínűleg a jobb egyéni képességű portugálok nyertek volna.

5. RONALDÓÉ A TORNA LEGJOBB TELJESÍTMÉNYE

Ugorjunk vissza egy pillanatra Cristiano Ronaldóra: a portugál klasszis az Eb-n elsőként lépte túl az ötszázas teljesítménymutatót (510 az InStat-indexe), tehát a torna legjobb teljesítménye fűződik a nevéhez.

Várható volt, hogy kijön neki a lépés – az pedig látható volt, hogy a magyar védelem nem tudta megakadályozni, hogy jó helyzetekből kísérletezzen. CR ugyanúgy 11 alkalommal próbálkozott gólszerzéssel, mint Ausztria ellen, ám most sokkal jobb pozíciókból: a 11-ből 5 kísérlet a kapuval szemben, 14 méteren belülről jött. Ezt nagyon nehezen lehet megúszni. Izland ellen csak kétszer volt ilyen sansza!

Cristiano Ronaldo nagyot játszott, ám a portugálok nem tudták elégszer eljuttatni hozzá a labdát. Persze nekünk így is pont elég volt.

6. MINDENKINEK JÓ EZ ÍGY

A rohanás vége az lett, hogy mindenki kapcsolt: a portugálok a 3–3-mal jók voltak, a mieink csoportelsők, a közönség megkapta a látványt és a gólokat – a mérkőzés utolsó fél órája látványosan alacsonyabb iramot és kevésbé intenzív játékot hozott. Mindenki rájött, jó ez a 3–3 – Cristiano Ronaldo azért rendületlenül próbálkozott a harmadik góljáért, mert lehet, hogy jó a 3–3, de a CR-tripla még jobb (neki).

A végén aztán békében, barátságban és 3–3-mal ért véget a meccs (az izlandiak nevettek utoljára, mert ők egy késői góllal még becsúsztak Portugália elé, a 2. helyre), és ez a csoportelsőségnél is többet ért a mieinknek. Hogy miért?

Mert az a „magyaros” kishitűség, amelyet Bernd Storck említett a hazai futballmiliőt körüllengő egyik problémaként, egyáltalán nem látszott a válogatotton. A válogatotton az látszott, amit a kapitány kért. A felemelt fejű bátorság. Az eltökéltség. A hit. Abban, hogy képesek végrehajtani a kért utasításokat, képesek extrát nyújtani a jó eredmény érdekében, képesek megfogni ezt a portugál csapatot. Ez már nem „csak” a szervezettségről szólt. Ez a meglelt, megélt, az egész csapatot gazdagító önbizalomról szólt. Valahol Oslo előtt (vagy Oslóban?) megtalálta a csapat, és azóta csak erősebb és erősebb lesz.

Ez a magyar válogatott – bár továbbra is európai középcsapat – elhiszi, hogy bárki ellen félelem nélkül léphet pályára. Ez a legnagyobb dolog, amelyet ebből a tornából meríthetett.

Magyarország nem a hátsó ajtón surrant a nyolcaddöntőbe. Nem szerencsével van ott. Nem érdemtelenül. Kiváló formaidőzítéssel (Bernd Storck és stábja legnagyobb dicsérete ez). Teljes joggal, csoportelsőként, eszméletlen akarattal, eszméletlen lelátói buzdítás segítségével, eszméletlenül büszkén.

Az utazás vasárnap Toulouse-ban folytatódik. És bárhol is lesz vége, ezt az élményt már senki sem veheti el tőlünk.

7. AZ EGYÉNI ÉRTÉKELÉSEK

Király Gábor (InStat-indexe 238). Kapott három gólt, egyiknél sem volt szemernyi esélye sem. Viszont a végén bemutatta az Eb egyik legőrültebb poénját, hogy azonnal Twitter-kedvenc legyen.

Lang Ádám (289 – a magyar válogatott 3. legjobbja, holtversenyben). Ismét pontosan passzolt (84 százalék), extra-támadó és kulcspasszal is próbálkozott, párharcainak 64 százalékát megnyerte. A magyar mezőnyjátékosok közül neki volt a legtöbb (57) sikeres megmozdulása.

Guzmics Richárd (281). Továbbra is stabil pont: a legjobb akciószázalékkal (52 megmozdulása volt sikeres a 64-ből) dolgozott a magyar csapatból, az övé a legjobb párharcmutató (71 százalék) is, igaz, a védelemből ő kényszerült a legkevésbé párharcokba.

Juhász Roland (238). A levegőben gondjai voltak (2 megnyert fejpárbaj 7-ből), és Cristiano Ronaldóval ő vívta a legtöbb csatát – ha valami nem hálás feladat, akkor ez az. Kilenc összecsapásukból négyet Juhász, ötöt CR nyert meg.

Korhut Mihály (235). Nem volt könnyű meccse: a védelemből az ő nevéhez fűződik a legkevesebb sikeres megmozdulás, cserébe – Guzmiccsal együtt – ő mutatta be a legtöbb szerelést. A második félidő elején súlyos gondjai voltak: a második portugál találat előtt nagyon messze volt Joao Mariótól egy visszafutás után (egyenes vonalban zárt vissza, és mire kilépett volna a támadóra, már jött a gólhoz vezető beadás), és annak sem örülhetett, hogy „rácserélték” Ricardo Quaresmát. Dzsudzsák mögött biztosított, a támadásokkal ritkán ment fel – amikor Kádár volt a balhátvéd, akkor is látszott, hogy a bal oldali védő lép fel kevesebbszer az akciókkal.

Gera Zoltán (297 – a magyar csapat 2. legjobbja). Irgalmatlanul nagy gól – minden idők legidősebb magyar gólszerzője lett nemzeti mezben –, csak egy rontott átadás, megmozdulásainak 80 százaléka sikeres volt, ráadásul még pihenni is tudott egy félidőt. Ráfért és megérdemelte. Példamutatóan játszik.

Lovrencsics Gergő (289 – a magyar csapat 3. legjobbja, holtversenyben). Azt, hogy mennyire „defensive winger” volt a szerepköre – tehát a védekezéssel (is) törődő szélső –, mutatja, hogy 35 akciójából 10 védekező volt. A másik szélen Dzsudzsáknál ez az arány 59:3! Hatalmas szerepet vállalt a magyar csapatvédekezésben, és még helyzete is volt, hogy „eredeti munkakörét” is szóba hozzuk.

Pintér Ádám (245). 6/14-es párharcmutatója húzza kicsit lefelé az indexét, egyébként kevés rontással tette a dolgát.

Elek Ákos (229). Viszonylag nagy hibaszázalékkal dolgozott, ám ő nyerte meg a legtöbb párharcot a magyar csapatból – igaz, párharcmutatója 42 százalékon állapodott meg. Ennek legfőbb okozója William Carvalho, aki minden csatájukat megnyerte a pályán. A mérkőzés legszebb magyar támadása után ziccerben a kapufára lőtt – ha van egy kis szerencséje, 4–3.

Dzsudzsák Balázs (359 – a magyar válogatott legjobbja, a mezőny 2. legjobbja). Az Eb eddigi legjobb egyéni magyar teljesítményét nyújtotta (300 fölött még nem volt játékosunk, 273 volt az eddigi maximum), ez olyan játékosindex, amely az egész tornát tekintve is az elitben van. Most „rendes” szélsőként kezdett, végig nagyon aktív volt, ráadásul a támadó egységből ő dolgozott a legpontosabban. Ő kísérletezett a magyar csapatból a legtöbbször lövéssel, és ha a megpattanó labdákkal szerencséje is volt, hát nagyon megdolgozott érte. Talán válogatottbeli legjobb mérkőzését játszotta.

Szalai Ádám (261). A szokott kép: a legtöbb párharcot ő vállalta, de ő is veszítette el a csapatból, irdatlan birkózásban volt a portugál védőkkel. Nem egy álom Ricardo Carvalho és Pepe ellen csatázni, 4:10 arányban vesztesnek is jött ki a két klasszis ellen. Kulcsfontosságú és gólt eredményező szabadrúgást harcolt ki, egy lövésével kaput talált, háromszor csak a portugál középső védők jó elhárító munkája miatt nem került ziccerbe.

A cserék: Bese Barnabás (231), Németh Krisztián (224), Stieber Zoltán (–).

LABDARÚGÓ EURÓPA-BAJNOKSÁG
F-CSOPORT, 3. FORDULÓ
MAGYARORSZÁG–Portugália 3–3 (1–1)
Lyon, Parc Olympique Lyonnais, 55 514 néző. Vezette: Atkinson (angol)
MAGYARORSZÁG: Király G. – Lang, Juhász R., Guzmics, Korhut – Gera (Bese, a szünetben) – Lovrencsics (Stieber Z., 83.), Elek Á., Pintér Á., Dzsudzsák – Szalai Á. (Németh K., 71.). Szövetségi kapitány: Bernd Storck
PORTUGÁLIA: Rui Patrício – Vieirinha, Pepe, Ricardo Carvalho, Eliseu – Joao Mário, William Carvalho, Moutinho (Renato Sanches, a szünetben), André Gomes (Quaresma, 61.) – Cristiano Ronaldo, Nani (Danilo, 81.). Szövetségi kapitány: Fernando Santos
Gólszerző: Gera (19.), Dzsudzsák (47., 55.), ill. Nani (42.), Cristiano Ronaldo (50., 62.)

A CSOPORT MÁSIK MÉRKŐZÉSÉN
IZLAND–AUSZTRIA 2–1

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

A NAGYOBB MÉRETHEZ KATTINTSON A KÉPRE!