– Hamarosan itt a keretszűkítés napja. Egyre izgatottabban várják, hogy megtudják, ki utazhat el és ki nem?
– Nyilván nem mindegy, hogy az ember belefér-e a huszonhármas utazó keretbe, vagy sem – mondta Nikolics Nemanja a Nemzeti Sportnak. – Nem irigylem Bernd Storck szövetségi kapitányt, az edzőtáborban ugyanis mindenki a legjobb oldalát mutatta, a maximumot nyújtotta. De a döntés a kapitány kezében van, s bárhogy határozzon is, el kell fogadnunk. Mindenkit nem vihet Franciaországba, hat játékos kimarad. Az együtt töltött hetek ugyanakkor rámutattak, ennek a társaságnak nemcsak jelene, jövője is van.
– És hogy áll a Nikolics-projekt? Csak mert a kapitány többször elmondta, együtt dolgoznak rajta, hogy megtalálják, hogyan és melyik poszton lehet a csapat legnagyobb hasznára.
– Erről többször is beszéltem négyszemközt a kapitánnyal. Kellemes társalgások voltak. Nyilván mindenki azt kérdezi, hogyhogy nem találja meg a helyét annak a játékosnak, aki összesen harminchat gólt szerzett a szezonban. A magyarázat egyszerű, legelöl játszva nem tudom azokat a feladatokat végrehajtani, amelyeket elvár egy centertől. Ezt tudomásul vettem. Ahogy azt is, hogy a biztonság megőrzéséért eggyel több játékosra van szükségünk a középpályán. Ám több lehetőséget is kipróbáltunk, meglátjuk, mi lesz. Azt biztosan mondhatom, nem balbekként számít rám a kapitány. Bárhol szán is nekem szerepet, a legjobb tudásom szerint igyekszem a csapat hasznára lenni.
– Mindjárt az Európa-bajnokságon?
– Bízom benne, hogy igen. A keretszűkítésig viszont nem tudok biztosat mondani.
– Pedig beugratós kérdésnek szántam a felvetést, hátha tudja már, hogy megy-e az Eb-re.
– Jó próbálkozás volt, de tényleg nem tudom. Csupán azt, hogy ha helyet kapok a keretben, én leszek a világ legboldogabb embere. Ha mégsem, akkor is nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy mindent megtettem a bekerülésért.