Andorra javuló formában van: legutóbbi tizenöt mérkőzéséből kétszer is döntetlent játszott. Persze a 85 ezres kis ország válogatottjával könnyen gonoszkodik az ember, ám ennek most nincs itt az ideje – különösen nem magyar szemszögből. Kezeljünk tehát mindent a maga a helyén: Andorra egyáltalán nem a győzelem reményében vágott neki a vb-selejtezősorozatnak, és az elmúlt időszak eredményei, még ha szinte kivétel nélkül vereségekről is van szó, előrelépésnek tűnnek – a 35 mérkőzéses vereségsorozathoz (2007–2011) feltétlenül.
Az Andorrát 2010 óta irányító szövetségi kapitány, Koldo Álvarez valódi hős hazájában, elismertsége vitán felüli. Korábban az andorrai válogatott történetének legjobb játékosává választották, megfordult az Atlético Madridban is, igaz, tétmeccset nem játszott. Pályafutása egyik legemlékezetesebb momentuma ugyanakkor a 2009-es visszavonulásához köthető: az andorraiak 6–0-ra kikaptak a Wembleyben, ám amikor a hosszabbítás perceiben lecserélték, az angol drukkerek felállva tapsolták meg a hat kapott gól ellenére bravúrok sokaságát bemutató, akkor 38 éves kapust. |
A világranglistán jelenleg a 200. helyet elfoglaló – azaz kilenc válogatottat, köztük az egyetlen európait, San Marinót megelőző – andorrai nemzeti csapat története 1996-ig nyúlik vissza, és az elmúlt 17 év összesen 3 győzelmet (Fehéroroszország, Albánia és Macedónia ellen), 11 döntetlent és 32 szerzett gólt hozott, 101 vereség és 320 kapott gól mellett. Igaz, az ország népességi adataiból következően már a kezdetek kezdetén sejteni lehetett, hogy sok vizet aligha fog zavarni az európai csatározások során: az UEFA-tagállamok közül csak Liechtensteinnek, San Marinónak, Feröernek és – legfiatalabb tagként – Gibraltárnak kisebb a népessége.
A 2006-os világbajnoki selejtezősorozat valóságos sikertörténet volt a piros-kékek számára: Macedónia és Finnország ellen összesen öt pontot gyűjtött a válogatott, és a Csehország elleni 8–1-es vereséget leszámítva öt gólnál egyszer sem kapott ki többel. A Marc Bernaus találatával elért, történelmi hazai győzelem után az akkori macedón kapitány, Dragan Kanatlarovszki a „szégyenletes volt a teljesítményünk, megaláztatás” kommentárral szedte a sátorfáját.
A kapitány azon kevés andorrai közé tartozik, aki kapusként profi játékos volt, a többség ugyanis – még ma is – félamatőr, vagyis munka mellett futballozik. Josep Ayala az építőiparban dolgozik (eltiltás miatt nem játszhat), Óscar Sonejee biztosítási ügynök. A kapus, Ferran Pol ugyanakkor strandfocizik is, Ludovic Clemente pedig a futsalban érdekelt. Az amúgy uruguayi Carlos Edu Peppe már honosított profi, hat éve költözött Andorrába. |
Azóta talán minden ellenfél tudja, hogy még Andorra ellen sem biztos semmi, de a pireneusiak azóta nem tudtak újabb bravúrt bemutatni tétmeccsen, sőt az aktuális selejtezősorozatban még gólt sem szereztek. Ugyanakkor az elmúlt másfél évben felkészülési meccseken elért sikerek (Azerbajdzsán ellen 0–0, Moldovában 1–1) és a hazai pályán mutatott viszonylagos stabilitás (Észtország ellen 0–1, Hollandia és Törökország ellen 0–2!) egyáltalán nem lebecsülendő.
Ezt hangsúlyozta az andorrai meccs után Louis van Gaal, a hollandok kapitánya is, aki szerint védekezni ugyan mindig egyszerűbb, mint támadni, ám ma már az Andorra elleni győzelem is erőfeszítést igényel. A magyar válogatott tagjai a tavaly szeptemberi meccs után sérelmezték az andorraiak kemény, olykor durva játékát, ami némiképp jogos. De hát mi mással tudná kompenzálni technikai, taktikai hiányosságait egy olyan együttes, amelynek kezdőcsapatában egy ismert név sincs (a várható felállás klubcsapat szerint: Lusitanos – Lusitanos, FC Andorra, Atlético Monzón, Racing Lermeno, Palamós – FC Andorra, Lusitanos, Sant Julia, Collado Villalba – UE Santa Coloma), mint hogy olykor elkésve is megpróbál odacsúszni?VILÁGBAJNOKI SELEJTEZŐK, EURÓPAI ZÓNA
D-CSOPORT
MAGYARORSZÁG–ANDORRA (tv: M1) – ÉLŐ, SZÖVEGES KÖZVETÍTÉS AZ NSO-N
Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 20.00. Vezeti: Stefanski (lengyel)
Románia–Észtország
Bukarest, Nemzeti Stadion, 20.00. Vezeti: Strahonja (horvát)
Törökország–Hollandia
Isztambul, Sükrü Saracoglu Stadion, 20.00. Vezeti: Olegário Benquerenca (portugál)
A MAGYAR KERET
Kapusok: Bogdán Ádám (Bolton Wanderers), Király Gábor (1860 München), Megyeri Balázs (Olympiakosz)
Védők: Devecseri Szilárd (Haladás), Gyömbér Gábor (Ferencváros), Kádár Tamás (DVTK), Korcsmár Zsolt (Greuther Fürth), Lipták Zoltán (Győri ETO), Mészáros Norbert (DVSC-Teva), Vanczák Vilmos (Sion)
Középpályások: Dzsudzsák Balázs (Dinamo Moszkva), Elek Ákos (DVTK), Hajnal Tamás (Ingolstadt), Koman Vladimir (Ural), Lovrencsics Gergő (Lech Poznan), Pátkai Máté (Győri ETO), Stieber Zoltán (Greuther Fürth), Varga József (Middlesbrough)
Támadók: Böde Dániel (Ferencváros), Németh Krisztián (Roda), Nikolics Nemanja (Videoton), Szalai Ádám (Schalke 04)
AZ ANDORRAI KERET
Kapusok: Ferran Pol (Lusitans), Ivan Periánez (UE Santa Coloma)
Védők: Óscar Sonejee (FC Andorra), Ildefons Lima (FC Andorra), Cristian Martínez (Lusitans), Emili García (Racing Lermeno), Marc García (Palamós), Moises San Nicolas (FC Andorra), Adrian Goncalves (Villalba)
Középpályások: Marcio Vieira (Atlético Monzón), Xavier Andorra Julia (FC Andorra), Carlos Peppe (UE Sant Juliá), Victor Hugo Moreira (Lusitans), Luis Filipe Pinto (Lusitans), Xavier Vieira (Atlético Monzón)
Támadók: Iván Lorenzo (Alpicat), Gabriel Riera (UE Santa Coloma), Ludovic Clemente (FC Andorra)
1. Hollandia | 9 | 8 | 1 | – | 32– 5 | +27 | 25 |
2. Törökország | 9 | 5 | 1 | 3 | 16– 7 | +9 | 16 |
3. Románia | 9 | 5 | 1 | 3 | 17–12 | +5 | 16 |
4. MAGYARORSZÁG | 9 | 4 | 2 | 3 | 19–20 | –1 | 14 |
5. Észtország | 9 | 2 | 1 | 6 | 6–18 | –12 | 7 |
6. Andorra | 9 | – | – | 9 | 0–28 | –28 | 0 |