Ki kivel és hol, avagy hogyan verhetjük meg a románokat?

TENGELYT AKASZTANAK

Kezdjük napjaink labdarúgásának legfontosabb csapatrészével, a középpálya közepével, amely olyan, mint Nyugaton a golfpálya: az igazán fontos ügyek ott dőlnek el. Nézzük először azokat, akik leggyakrabban nyúzzák majd egymást, a középső középpályásokat! A románoknál semmi sem volt olyan biztos mostanában a heti rendes botrány mellett, mint a két szűrő személye: Doru Mihai Pintilii és Alexandru Bourceanu a legutóbbi négy selejtezőt végignyűtte egymás mellett. 2012 óta együtt futballoznak a Steauában, tehát összeszokott duóról beszélünk, rengeteget futnak, és posztjukhoz képest sok gólt és gólpasszt jegyeztek az elmúlt idényben. A mostaniban nem, de nem is ez az erősségük, hanem a „kíméletlen és sarabolós" mezőnymunka.

Ezzel a kettőssel magyar részről legtöbbször a Varga József, Hajnal Tamás duó veszi fel majd a harcot. Előbbi a közelharc gyakorlása szempontjából a legideálisabb helyen, az angol másodosztályban, a Championshipben edződik hétről hétre, és ez minden szempontból jó a fürthi hányattatás után. Hajnalra már nem tartott igényt a nyáron a VfB Stuttgart, de a másodosztályban az Ingolstadt színeiben rendszeresen pályára lép, gólt és gólpasszt is jegyzett már – csak éppen sem az ő csapata, sem Varga Middlesbrough-ja nem remekel. Az nem kétséges, hogy a Pintilii, Bourceanu kettőssel fizikailag Varga harcolhat meg érdemben, Hajnalnak borzasztóan lelkesen, keményen kell futballoznia, ha ki akar bújni a szorításból. Arról már nem is beszélve, hogy Vargának lesz ám más dolga is...

A szervezés feladata a stuttgarti Alexandru Maxim feladata lesz a románoknál, és róla sokat elárul, hogy a nyáron a VfB-től az azonos poszton játszó Hajnal Tamást küldték el, nem pedig őt. Igaz, a legutóbbi évadban csak egyetlen találattal és ugyanannyi assziszttal jeleskedett 11 fellépésén, átlaga is jelentősen rosszabb volt, mint magyar vetélytársáé. Az első két nyári bajnokit végigkispadozta, a harmadikat, az Augsburg ellenit végigjátszotta, egy találatot előkészített, de az Európa-ligában ismét cseresorba szorult. Mindez ne tévesszen meg bennünket, kék-sárga színekben sokkal jobban szokott játszani, mint klubjaiban.

CÉLKERESZTBEN: STANCU

Haladjunk tovább a középső tengelyen! Maxim előtt egy csatár szerepel majd, akár csak az összes eddigi vb-selejtezőn. Nem rossz hír, hogy a minden szempontból kiszámíthatatlan Adrian Mutu B-listára került Victor Piturcánál, a legeredményesebb csatárral, Gheorghe Grozavval egyetemben, Ciprian Maricának pedig továbbra sincs klubja (de azért kerettag). Hollandiában és a szlovákok elleni felkészülési mérkőzésen ellen is Bogdan Stancu középcsatárkodott: nem veszélytelen ék a Genclerbirligi légiósa, az elmúlt szezont 12 góllal zárta, most két forduló után két kanadai ponttal áll. Gyors, nem tankszerű játékos, azonban főként a barátságos mérkőzéseken eredményes a címeres mezben. Reméljük, nem most változtat ezen a szokásán...

A Maxim, Stancu kettőssel nem kevés alkalommal találkozik majd a két magyar középső védő: Korcsmár Zsolt mellett minden bizonnyal Lipták Zoltán kap majd lehetőséget. Előbbi hosszú idő óta a válogatott alapembere, általában megbízhatóan, sallangmentesen teszi a dolgát – csak éppen amióta a nyáron a Brann Bergentől a Greuther Fürthhöz igazolt, még csak egyetlen bajnokin lépett pályára a Bundesliga 2-ben... Lipták a Győri ETO alapembere, az NB I-ből kiemelkedik – nem csak közel kétméteres magasságával –, de a Maccabi Tel-Aviv ellen bebizonyosodott, hogy a nemzetközi parketteken más a táncrend, mint idehaza. Mindemellett magassága jól jön majd, amikor román kollégái megérkeznek a pontrúgások előtt kapunk elé, de azt meg kell oldani, hogy lehetőleg ne kelljen sokszor versenyt futnia a nála jóval gyorsabb Stancuval, ne maradjon vele vagy a két szélsővel egyedül hátul magyar támadásoknál.

A tartalék román középcsatár ugyebár Marica, reméljük, nem a magyarok ellen adja el magát valahová, beszállhat még középre Ovidiu Hoban, a Petrolul Ploiesti csupa szürke, harmincas szűrője. Magyar részről a védelem közepében a kisebb sérüléssel bajlódó, a válogatott mérkőzések közben és után fórumainkon rengeteg kritikát kapó Mészáros Norbert vethető be. A paksi Fiola Attila és a szombathelyi Guzmics Richárd ugyan megbízhatóan futballoznak a hazai élvonalban, de aligha kerül sor szerepeltetésükre Bukarestben (bár a fiatal Sallai Sándor esetében egyszer már bevált ott a váratlan bevetés).

A mérkőzés állásától függően Varga mellé vagy helyette a diósgyőri Elek Ákos szállhat be, de ő sokszor bizonytalan címeres mezben, mostani formájáról pedig mindent elmond, hogy a DVTK-nál kevés híján felbontották a szerződését. Hajnal „segédkarmestere" Szakály Péter, akinek jót tett, hogy a kispadra szorult az idénykezdetre a DVSC-ben, mert „mérgében" remek formába lendült. Kérdés, mit érne mindez a bukaresti Nemzeti Stadion poklában. Külön témakör Kovács István, akinek tehetségéhez kétség sem férhet, sokan ajnározzák, de mostanában megtapasztalta, hogy ami idehaza jeles, az a nemzetközi iskolában olykor elégtelen... Bukarestben biztosan nem játszik, az U21-esekkel lép pályára.

ÉLETE MÉRKŐZÉSE ELŐTT A SZALAI, BÖDE KETTŐS

A selejtezők során a román védelem volt a válogatott legstabilabb része, a Gabriel Tamas, Vlad Chirices, Dorin Goain, Razvan Rat kvartett mindössze kétszer változott, és mindkétszer egyetlen helyen: Goian helyére egyszer beállt a 90. percben Valerica Gaman, Hollandiában pedig Florin Gardos helyettesítette. Az Aszterasz Tripolisz 32 éves légiósa, Dorin Goain sokak szerint budapesti csetlés-botlásával kiírta magát a kezdőből (Gardos nincs a keretben), ezt kihasználhatja a hazai Astra Giurgiuban játszó Valerica Gaman. Ő szintén magas, sovány testalkatú, jól fejelő védő, ám jóval tapasztalatlanabb vetélytársánál. A védelem feje, efelől semmi kétség, Vlad Chiriches, méltatását mellőzzük, legyen elég annyi, hogy a napokban 9.5 millió eurót fizetett érte a Tottenham Hotspur. Kiegyensúlyozott, nyugodt, technikás bekk, ideális testalkattal bír – meggyűlik majd vele Szalai Ádám és Böde Dániel baja.

Félnünk azért nem kell, Szalai például igen gólerős a Schalke színeiben, vágja becsülettel a gólokat mind a bajnokságban, mind a BL-ben, kézsérülése sem akadályozza meg, hogy pályára lépjen Bukarestben – ahol jó lenne az elszánt és gólerős Szalait látni, akit a Bundesligában. Bödét nehezen lehetne kritizálni akarat és csapat iránti alázatosság terén. Bár az NB I új idényében egyelőre nem szórja a gólokat, a fél ország „kiabálta be" a válogatott kezdőjébe. Egyedül lassúsága miatt fogalmazódnak meg kritikus hangok, de Gaman sem az a kiköpött Usain Bolt, lehet mellette keresnivalója Bödének.

Piturca kispadján két dinamós (Srgian Luchin, Dragos Grigore) középhátvéd foglal helyet, és emeljük ki a Chievo Veronában pallérozódó Paul Pappot – nemcsak neve miatt, hanem azért is, mert kezdővé lépett elő a Serie A-ban, ami mindenképpen nagy szó. Erről sok magyar válogatott tudna mesélni... Velük a Németh Krisztián (Roda), Szabics Imre (Sturm Graz) kettős kerülhet testközelbe (nemcsak a két szomszédos kispadon): előbbi kezd formába lendülni a Rodában, már most egy híján annyi kanadai pontnál jár, mint az elmúlt idényben, a 32 éves Szabicsnak azonban továbbra sem megy a Sturmban, a hétvégén nem is volt benevezve (ausztriai beszámolók szerint beteg). Nyilván nem véletlenül vett részt „informális megbeszélésen" Győrben...

INDUL A JOBB! ÉS ÉPPEN ITT GYŐZHETÜNK?

A román középpálya jobb oldala az udinei Gabriel Torje feleségterülete: a 23 éves szélső üstökösként robbant be pár éve, de mára megingott helyzete az Udinesében, ahol a tartalékok közé száműzték. Meglehet, éppen a Schalkébe menekül, a gólerős „román Messi" éppen emiatt hatalmas bizonyítási vággyal lép majd pályára ellenünk. Leginkább Kádár Tamás bánja ezt: a diósgyőri játékos hasonló cipőben jár, mint Elek, de szögezzük le gyorsan, hogy a válogatottban egészen más a „Kádár-korszak", mint az NB I-ben.

Torje mögül az idén kikopott Gera Zoltán csapattársa, Gabriel Tamas, helyén mostanában a hazai pontvadászatban, az Astra Giurgiuban szereplő Alexandru Matel játszik, akit bátran nevezhetünk csapata Achilles-sarkának, különösképpen a levegőben verhető. Egyáltalán nem a véletlen műve, hogy a sajtón keresztül „bejelentkezett" a román labdarúgó-válogatottba Ronny Philp, a német élvonalbeli Augsburg jobbhátvédje. Külön szerencsénk, hogy éppen az a magyar fiú keseríti majd Matel életét, akinek játékjoga a legtöbb pénzt éri, a legjobb külföldi csapatot szolgálja, és mostanában egyik leglelkesebb mezőnyjátékosunk: Dzsudzsák Balázs. Valljuk meg őszintén, a méltán csodálatos hazai celebvilágban való megmártózás nem tett jót reputációjának, autós kalandja milliókat irritált, de éppen mostanra érett igazán jó játékossá, már vita nélkül ér annyit, mint amennyit fizettek érte az oroszok. Az idén azt hozta, amit vártunk tőle, jót tett neki az orosz futball „ridegtartása", a válogatott vezéralakja lett, öröm volt látni az elszántságot az arcán.

Ha lendületbe jött, lángra kapott körötte a mérkőzés, sokszor ő jelentette válogatottunk támadójátékát (Vanczák Vilmossal), ha éppen megpihent vagy szorosan fogták, nélküle félkarú óriássá lett az Egervári-gárda. Bízunk benne, megutáltatja a futballt Matellel, ha valahol, hát itt megfoghatjuk a románokat!

Ellenfelünk középpályássorában bevethető még a jobb oldalon – hogy meglegyen a teljes steauás kvartett – Adrian Popa, aki az új idényben 11 fellépésén két gólt maga vágott, négyet előkészített, mögötte a védelemben szinte az összes középső védő bevethető alkalomadtán, míg a támadók közül Gigel Bucur fordul meg néha a jobb szélen. A mi tartalékunk itt a sokoldalú Laczkó Zsolt, aki a Serie B-ben, a Padovában próbálja meg újra felépíteni önmagát. Csak éppen utolsó tétmérkőzését májusban vívta...

BAJBAN A BALON?

Afelől nincs vita, hogy a balhátvéd posztja a románoknál Razvan Raté (West Ham United, cseréje a steauás Iasmin Latovlevici), lassan százszoros válogatott, és nem került még be ugyan új klubja kezdőjébe, de hatalmas rutinjára számítanak a románok, felfutásaival is vigyázni kell. Állásait Koman Vladimir támadja majd, aki klubcsapatában, az FK Krasznodarban a 2013–2014-es idényben még egyetlen percet sem játszott, és a keretbe is összesen kétszer volt nevezve. A krasznodariaknál háttérbe szoruló labdarúgó iránt konkrét érdeklődésről sokáig nem lehetett hallani, de a legutóbbi hírek szerint korábbi klubja, a Haladás szívesen kölcsönvenné. A válogatottban sem olyan „tüzes" már futballja, mint korábban, ennek ellenére töretlenül élvezi a szövetségi kapitány bizalmát.

A középpálya bal oldala „odaát" alighanem a steauás Cristian Tanaséé lesz, aki jó formában futballozott egész nyáron odahaza és a kupasorozatokban egyaránt. Nem túlzás, ebből a sorból messze „Dodel" örvend a legjobb formának, külföldről figyelik, papírforma szerint legjobban rá kell figyelni. Az őt fogó Vanczák Vilmos nem fog tehát unatkozni, ráadásul nem kalandozhat olyan szabadon, mint szokott, ami azért kellemetlen, mert mostanában egyik legveszélyesebb labdarúgónk, olvasóink nagy kedvence lett. Az FC Sion csapatkapitányával Svájcban az első három fordulóban nem számolt trénere, Michel Decastel, aki azután is csak azért tette be a kezdőbe, mert a válogatott Vincent Rüfli megsérült...

Tanase mellette Marius Alexe (nemrégiben adta kölcsön a Dinamo Bucuresti a Sassuolónak, az első bajnokin 26 percet kapott) képviseli a feltörekvő erőket, a már 33 éves balszellő, Bucur (a Kubany Krasznodarban többnyire pályára lép) a veteránokat, tőlünk Fiola vagy az „alanyesetben" védekező középpályás ferencvárosi Gyömbér Gábor is bevethető ellenük. Titkos fegyverünk Lovrencsics Gergő, csak éppen ő olyan formában futballozik a Lech Poznanban, hogy saját edzője, Mariusz Rumak sem ismer rá.

NEM A KAPUSOKON FOG MÚLNI

Akárcsak mi, a románok is jól állnak kapusok tekintetében, hiszen Ciprian Tatarusanu a Steaua Bucuresti egyik legértékesebb játékosa, Silviu Lung jr. már csak a vérvonal miatt is igen jó kapuvédő (édesapja, idősebb Silviu Lung 77-szeres válogatott, egy kontinenstornán és egy vb-n is láthattuk őt, és a román futball fénykorában, a nyolcvanas évek derekán az év játékosa tudott lenni odahaza), Bogdan Lobont pedig a Roma profija. Kezdeni mégsem ő, hanem a nála jóval megbízhatóbb Tatarusanu fog, aki 198 centiméteres lévén az ötös és környéke korlátlan ura, de a testközeli lövések értelemszerűen a gyengéi – mondjuk ezt akkor is, ha méreteihez képest igencsak fürge.

Bogdán Ádám válogatottunk egyik sarokköve, az angol másodosztály csontdarálója egyre erősebbé és határozottabbá teszi, elképzelhető, hogy jövőre éppen Lobont helyére kerül. Király Gábor közel a negyvenhez is az 1860 München első számú kapuvédője, a nála 14 esztendővel ifjabb Megyeri Balázs az Olympiakosz tartalékja az Atlético Madridtól kölcsönkapott Roberto Jiménez mögött, és még ezért a rangért is küzdenie kell az északír Roy Carroll-lal.