Király Gábor: Mérföldkőhöz érkeztem

– Ha megtenné, hogy folytatja a névsort: Bozsik József, Fazekas László…
– Micsoda legendák… – mondta egy sóhajtás kíséretében Király Gábor.

– De ki következik utánuk a sorban?
– Ha jól tudom, immár én.

– Tehát ön is legenda?
– Még hogy én? Nem, nem.

– Miért nem? Hiszen a nyolcvanhetedik válogatottságával fellépett az örökrangsor harmadik helyére.
– Ne várja tőlem, hogy magamat megítéljem. Nem az a feladatom, hogy eldöntsem, Király Gábor legenda-e vagy sem. Az én dolgom az, hogy mindig mindenhol a maximumot nyújtsam. Ahol számítanak rám, ott kell helytállnom – futballistaként éppúgy, mint családapaként.

– Maradva a játékosnál, ön előtt vannak első válogatottságának legfontosabb pillanatai?
– Természetesen. A szerdai mérkőzés közben be is villant egy kép az osztrákok elleni sikerről. Ápolás miatt szünetelt a játék, amikor eszembe jutott, hogy már tizennégy éve is én állhattam a válogatott kapujában. Szerencsére több idő nem jutott nosztalgiázni, mert folytatódott a meccs… Mindemellett a bemutatkozásom kapcsán sohasem feledem, hogy amikor úton voltunk az Ernst Happel Stadion felé, körbenéztem a buszon, és akkor döbbentem rá: mögöttem két sorral Illés Béla ül, akinek a kilencvenegyes szombathelyi Európa-bajnoki selejtezőn még én szedtem a labdát. Hirtelen átfutott az agyamon, mit is keresek én itt?! Aztán nyertünk három kettőre, mások mellett Béla két góljának köszönhetően.

– Mintha ön is hárította volna Toni Polster tizenegyesét.
– Valami rémlik…

– Nyolcvanhetedik válogatottságával Grosics Gyula elé került.
– Bocsásson meg, hogy közbevágok, de nem venném a bátorságot arra, hogy kijelentsem: Grosics Gyula előtt állok. Jó, megdöntöttem a rekordját, de a rekordok azért vannak, hogy időnként valaki túlszárnyalja őket. Mondok valamit. Utánanéztem, Gyula bácsi csúcsa ötven évig élt. Elképesztő! Ezért is tisztelem őt annyira. Úgyhogy az én szememben ő továbbra is a legendás Fekete Párduc marad. Ugyanúgy tisztelem, mint eddig.

– Mit gondol, az ön rekordját is fél évszázad elteltével adják át a múltnak?
– Áh! Biztos, hogy hamarabb.

– Kérdés, utódjának hány mérkőzés kell a csúcsdöntéshez?
– Az nyilvánvaló, hogy mérföldkőhöz érkeztem. Lehet, hogy nyolcvanhét lesz a vége, amiként az is megeshet, hogy néhány találkozó még jut nekem. Nem vagyok nagy ereklyegyűjtő, de az első válogatott dresszemet, valamint eddigi klubjaim egy-egy szerelését gondosan őrzöm, és a kollekció most bővül a szerdán viselt mezemmel. Azért bízom abban, hogy a nemzeti együttesben nem ez volt a búcsúmeccsem.

HA ARRA IS KÍVÁNCSI, KIRÁLY GÁBOR MIRE A LEGBÜSZKÉBB AZ ELMÚLT ÉVEKBŐL ÉS MELY SZITUÁCIÓKRA EMLÉKSZIK A MAI NAPIG, KERESSE A TELJES INTERJÚT A PÉNTEKI NEMZETI SPORTBAN!