Ha beszélhetünk olyan ellenfélről, amelynek a játéka alapvetően fekszik a magyar válogatottnak, a pénteken a mieinkre váró észt válogatott ebbe a kategóriába tartozik. Nincsenek olyan klasszikus szélsőik, akik könnyedén a védelmek mögé tudnának kerülni, ami, ismerve a mieink szélsővédőgondjait, mindenképpen jó hír. Mint ahogy az is, hogy kevés az olyan támadójuk, aki képes a gyors ritmusváltásra, viszonylag statikus a játékuk. Ugyanakkor a védelmükben vannak olyan, egyértelműen gyenge pontok, amelyekre építhetünk – éppen azokban a játékelemekben tűnnek sebezhetőnek, amelyek nekünk az erősségeink. Megnéztük az észt válogatott legutóbbi néhány mérkőzését, lássuk a legfontosabb tapasztalatokat.

A JOBB ÉS A BAL SZÉL EGYARÁNT SEBEZHETŐ

Az észt válogatott leggyengébb pontja a szélső védekezés. A Törökországban 3–0-ra elveszített vb-selejtezőn mind a három gól előtt a bal oldalon futott a török akció, míg a románok elleni 0–2-nél előbb balról, majd jobbról érkezett a labda középre a gól előtt. Dzsudzsák Balázs képességeit ismerve a bal oldalon mi is képesek lehetünk megbontani a középen amúgy jól tömörülő észteket, de Gera Zoltán vagy Koman Vladimir, esetleg Koltai Tamás révén a jobb szélen is lehet keresnivalónk.

Az észteknél a szélsővédők gyakran változnak, de Taijo Teniste alapembernek számít, a románok és a törökök ellen is kezdő volt. Ez azért jó hír, mert ő tűnik az észt válogatott egyik legsebezhetőbb pontjának. Az említett két meccsen kapott öt gólból négyben vastagon benne volt az alapvetően balhátvédként szereplő, de időnkét a jobb szélen is feltűnő futballista, aki a norvég Sogndalban légióskodik. A védelem jobb oldalán legutóbb a Kínában futballozó Taavi Rähn szerepelt, de ő sem nevezhető a megbízhatóság mintaképének. Esetleg szóba jöhetne még a jobbhátvéd poszton az eredetileg belső védő, a tavaly nyáron a Ferencváros kiszemeltjei között is emlegetett Enar Jääger, de a norvég Aalesund futballistáját a törökök elleni kiállították, így nem léphet pályára a mieink ellen.

Nem könnyíti az észtek helyzetét, hogy a legmagasabb szinten játszó futballistájuk, a német Bundesligában szereplő Augsburgot erősítő belső védő, Ragnar Klavan lágyéksérüléssel bajlódik, bár elképzelhető, hogy vállalni tudja a játékot. Az előző két meccsen egyébként az észtek középső védői is sokat hibáztak a szélről belőtt labdák semlegesítésénél. Ezért érdemes lesz majd építenünk Szalai Ádámra, aki földön és a levegőben egyaránt sok gondot okozhat a fejjátékban sem éppen erős baltiak ellen. A törökök második góljáról példát vehetünk – hogyan lehet a szélen az észtek mögé kerülni, majd beadás után fejjel megverni őket.

VASSILJEV ÁTLÖVÉSEIRE NAGYON ODA KELL FIGYELNI

Mielőtt azonban a fentiek ismeretében bárki azt hinné, hogy zsebben a három pont, azért nem árt kihangsúlyozni, hogy roppant becsapós futballt játszanak az észtek. Nem jellemzi ugyanis őket az agresszív letámadás, hajlamosak olykor-olykor álomba ringatni az ellenfeleket, aztán a semmiből képesek hatalmas gólokat lőni.

A távoli átlövések nagymestere az orosz élvonalbeli Amkar Perm középpályása, Konstantin Vassiljev, aki az észtek legutóbbi győztes meccsén, augusztusban Lengyelország ellen szabadrúgásból jó 25 méterről szerzett gólt, míg tavaly az északírek elleni Eb-selejtezőn több mint harmincról futtában vágott egy elképesztően nagy gólt a bal felsőbe.

Rajta kívül a Győri ETO-ban megismert Tarmo Kinkre, a korábban évekig Hollandiában futballozó, jelenleg Cipruson játszó, 34 évesen is gólveszélyes Andres Operre és a hozzájuk hasonlóan szintén támadó Henrik Ojamaára hívnánk fel a figyelmet. Utóbbi az észt csapat egyik legtechnikásabb játékosa, a már említett lengyelek elleni találkozón például három ember szorításában is ki tudta ugratni Opert. A keret tagja egyébként a Győrben az utóbbi időben mellőzött Jarmo Ahjupera, valamint a korábban Pápán játszó Sander Puri is.

Az átlövéseken kívül erőssége még az észt csapatnak a labdaszerzések utáni visszaindítás, kiváltképp Kink oldalán, a bal szélen vezetnek előszeretettel akciókat. Támadóik egyébként viszonylag labdabiztosnak tűnnek, így képesek lehetnek fölényt kialakítani az ellenfél tizenhatosának előterében.

SOK FÜGG A MIEINK FORMÁJÁTÓL

Az észtek gyenge pontjait csak akkor használhatjuk ki, ha a kulcsembereink kellő sebességgel és megfelelő színvonalon játszanak majd, gyenge játékkal biztosan nem lehet győzni Észtországban, nem úgy mint például Andorrában, ahol a visszafogottabb játék is fölényes sikert eredményezett. Ráadásul a hollandok elleni meccsen elkövetett hibáinkból az észtek is összetudnak állítani egy hasonló elemzést, mint amilyet mi készítettünk róluk, vagyis csak akkor lehet esélyünk a három pontra, ha elöl és hátul is összeáll a játékunk, és mindenki a lehető legkevesebb hibával teszi a dolgát. Ehhez az is kell, hogy mindenki a lehető legjobb formájában lépjen pályára, az alábbiakban összefoglaljuk, hogy a bajnoki meccseket tekintve hogy is állunk ezen a téren, kitől mit várhatunk, és az adott helyzetben milyen felállás tűnik ideálisnak az Egervári Sándor szövetségi kapitány által leggyakrabban alkalmazott 4–2–3–1-es hadrendben.

Hátul továbbra is nagyon sok a kérdőjel. Bogdán Ádám helye a kapuban biztosnak tűnik, de akkor sem lenne különösebb probléma, ha Király Gábornak szavazna bizalmat a kapitány, mert a Bolton futballistájához hasonlóan ő is folyamatosan játékban van az 1860 Münchenben. A jobbhátvéd Varga József, az arccsonttörése után tegnap pótbehívót kapó, a játékot maszkban vállalni tudó Vanczák Vilmos vagy a válogatotthoz hét év után visszatérő Takács Ákos lehet. Vargának mindenképp helye van a csapatban, ha nem a védelemben, akkor a középpályán, és a magunk részéről úgy gondoljuk, hogy jelen helyzetben Vanczákra is szükség van vagy a védelem jobb szélen, vagy a sérült Laczkó Zsolt helyén a bal oldalon.

Középen Juhász Rolandra annak ellenére is szükség van, hogy az Anderlechtben továbbra is alig játszik. Társa pedig Korcsmár Zsolt lehet, aki véleményünk szerint védőként nagyobb hasznára lehet a csapatnak, mint védekező középpályásként (a hollandok ellen ez utóbbi szerepben játszott). Kritikus poszt a balhátvédé, ugyanis nemcsak Laczkó, hanem a poszton ugyancsak szóba jöhető Halmosi Péter is hiányzik sérülés miatt. Ha a hollandok ellen nagyot hibázó Elek Ákost nem vesszük számításba ezen a poszton, akkor Vanczák vagy a bolgárok elleni tavaszi meccs után újra meghívott Kádár Tamás jöhet számításba.

Ha utóbbi játszik, akkor több a variációs lehetőség, mert Vanczák ebben az esetben futballozhat a védelem jobb oldalán, Varga pedig játszhat eredeti posztján, védekező középpályásként. Ha azonban Kádár nem játszik, akkor Vanczák kerülhet balra, jobbra pedig nagy valószínűséggel Varga. A holland Rodában futballozó Kádár formáját nem tudjuk megítélni, mindenesetre nem sok jót sejtet, hogy szeptember közepén 0–3-nál a szünetben lecserélték az Alkmaar elleni bajnokin, azóta pedig egyszer kapott lehetőséget, a Groningen ellen, amikor 17 perc után kiállították.

Védekező középpályásként a Varga, Pintér Ádám kettős tűnik a legjobb választásnak (a jelenlegi keretből…) , de könnyen lehet, hogy előbbire a védelemben lesz szükség, utóbbi pedig szeptember eleji sérülése óta nem játszott. Szóba jöhet még esetleg Korcsmár, Elek, de véleményünk szerint Hajnal Tamás is meg tudná oldani ezt a szerepkört, és ha mellette döntene a kapitány, akkor meccs közben is bármikor gond nélkül szerkezetet tudnánk váltani. Más kérdés, hogy a Stuttgart középpályása a Bundesliga legutóbbi négy fordulójában összesen csak 45 percet játszott.

Hajnal hátrébb vonása azért is lenne indokolt, mert a támadó középpályások közül többen is jobb formában vannak nála. Dzsudzsák Balázs végre kezdi elkapni a fonalat a Dinamóban, Gera Zoltán újra játszik a West Bromban, a QPR ellen gólt is szerzett, ő futotta a legtöbbet azon a meccsen csapatában, és több angol portál is beválasztotta a 7. forduló válogatottjába. Rajtuk kívül bevethető még többek között Koman Vladimir – aki az előző két meccsen elveszítette korábbi biztos helyét a Krasznodar kezdőjében – és az élete formájában futballozó győri Koltai Tamás is. Utóbbi kezdőként szerepeltetése a jobb oldalon bátor, de mindenképp indokolható döntés volna Egervári részéről.

A csatársorban ezúttal nem lehet kérdéses, hogy Szalai Ádámnak kell játszania. Egyrészt Priskin Tamás sérülése miatt, másrészt azért, mert a Mainz támadója megtalálta az elveszettnek hitt góllövő cipőjét, az elmúlt egy hónapban háromszor is eredményes volt és nem mellékesen folyamatosan játszik is a Mainzban.

Úgy gondoljuk, hogy ha a kapitány megtalálja a megfelelő megoldást a hátsó alakzat kérdéses pontjaiban, akkor Dzsudzsákra, Gerára és Szalaira alapozva képesek lehetünk megverni az észteket, de tényleg csak akkor, ha mindenki hozzáteszi a magáét a csapat összteljesítményéhez.