„A németek ellen természetesen ott ültem a lelátón a Puskás Ferenc Stadionban, s nagyon bántott, hogy nem játszhatok. Azt mondom, ez a reális eredmény, sőt még örülhetünk is, hogy hárommal megúsztuk. A meccs után volt bennem némi félsz, hogy Amszterdamban még rosszabbul járhatunk, de elhessegettem magamtól a negatív gondolatokat, mert arra számítottam, a fiúk csak nem akarják csúnyán lezárni ezt a szezont. Az ötvenedik percig elégedett voltam a látottakkal, pariban voltunk a hollandokkal, aztán a hajrában összeomlottunk.”

„Sokan kérdezték tőlem, hogy ez törvényszerű-e. Visszakérdeztem: miért lenne az? Sajnos ez a két meccs, ez a két vereség rontott az összképen, nemcsak a nemzeti csapat, hanem Erwin Koeman megítélésén is. A legtöbben most már e két mérkőzés alapján alakították ki véleményüket a holland szakemberről, holott állítom, kiváló edző, s ha nincs ez a két súlyos vereség, még azt is mondanám, előreléptünk az ő vezetésével.”

„Nincs mese, újra kell építenünk saját magunkat, el kell indulnunk azon az úton, amelyen például a szlovákok járnak. Ki merem jelenteni, egyénileg nem vagyunk rosszabbak náluk, ám csapatként sokkal erősebbek. Egységessé kell válnunk, magabiztossá, ez lehet a kulcsa előrelépésünknek.”

A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT SZERDAI SZÁMÁBAN!