Várhidi Péter nem viszi el az U21-esek szerbiai szennyesét

– Az a baj, bármit állít, legyintenek majd, mondván, mit magyarázkodik egy nyolcgólos katasztrofális vereség után...
– Eszem ágában sincs magyarázkodni – mondta Várhidi Péter. – Nem érzem magam hibásnak.

– De hát mégiscsak ön ült a kispadon...
– Ez igaz. Ott ültem tehetetlenül, kiszolgáltatva és cserbenhagyva. Kikaptunk 8–0-ra, és a jegyzőkönyv szerint én irányítottam ezt a korosztályos válogatottat, de nem viszem el a balhét! Eszemben sincs!

– Akkor kit kérdezzünk? S egyáltalán ki a felelős ezért a blamáért?
– Kérdezzék a játékosokat, hogy miért nem tudtak futni.

– Úgy érti, nem akartak futni?
– A játékosok előttem megbuktak. Egytől egyig. Egy olyan csapat, amelynek tagjai ennyire akaratgyengék, ennyire nem tudnak egymásért és a címeres mezért küzdeni, nem is érdemelnek más eredményt.

– Önt tehát nem terheli felelősség?
– Nem! Én egyszerűen nem tudtam hibázni. Ezzel a garnitúrával korábban nem én dolgoztam. Két nappal a meccs előtt találkoztam a játékosokkal, tartottunk két edzést, megbeszéltünk mindent, kellően ráhangolódtunk a mérkőzésre. Hárman lemondták a meghívást – köztük volt Németh Krisztián is –, rajtuk kívül a korosztály legjobbjait hívtam be. Az első huszonöt percben nem volt gond, addig helyzetük sem volt a szerbeknek. Majd jött a kiállítás, és ezzel borult minden. Persze még a félidőben sem hittem volna, hogy ilyen botrányos eredmény születik. A szünet után olyat láttam, amit eddigi pályafutásom során soha: szétesett, tehetetlenné vált a csapat. Csak ültem a kispadon, és nem hittem a szememnek. Akkor már képtelenség volt belenyúlni a meccsbe. Kaptuk a gólokat számolatlanul, s egyet tehettem csupán: feltűnően fáradt futballistáimat megpróbáltam néhány pillanatnyi pihenőhöz juttatni...

– Ezt hogy érti?
– Úgy, hogy például Vass Ádám vagy Zsidai László már lépni sem bírt, így őket középről a pálya szélére irányítottam, hadd fújják ki magukat. Hangsúlyozom, mind a tíz, pályán maradt futballistám csődöt mondott.

– A korosztály legtehetségesebbjeiről van szó, ahogy ön is mondja.
– Ez így van, csakhogy nézze meg, melyikük játszik rendszeresen a klubjában. Ez a mi legnagyobb bajunk itthon, bármelyik válogatottról van szó. Odakint epizodisták, címeres mezben pedig főszerepet szánnak nekik.

– Önt ez az U21-es csapat egy életre megbélyegezte, azt mondják majd, itt a nyolcgólos Várhidi...
– Valószínűleg életem végéig cipelhetem ezt a keresztet, méghozzá úgy, hogy semmi közöm sincs hozzá.