A védőben bőven van Energie

A minap 1119-re ugrott az Energie bérleteseinek száma, Loise Ogorsolkát tisztelhetjük e szezontikett tulajdonosában. Hogy a tavaszi cottbusi meccsekre érvényes belépővel rendelkező drukker a gyengébbik nemhez tartozik, azon - legalábbis Németországban - kevesen csodálkoznak, hanem sokaknak leesett az álluk, amikor arról olvastak: a március 3-án született Loise első ajándéka volt a "törzskártya".

- Amikor három esztendeje aláírta a szerződését, abban állapodott meg a klub vezetőivel, hogy kétezeröt júniusáig marad Cottbusban. Szóval, még három hónap, aztán viszlát?
- Megmondom őszintén, magam sem tudom, miként alakul a folytatás - felelte a korábban a belga Anderlechttel is hírbe hozott futballista. - A menedzseremtől kapott tájékoztatás szerint érdeklődőkben nincs hiány, de egyelőre ez a legtöbb, amit az esetleges klubváltással kapcsolatban elmondhatok.
- Beszéljünk akkor bővebben a nemzeti együttesről, hiszen ez ügyben rég járt idehaza.
- Való igaz, utoljára szeptemberben szerepeltem a válogatottban. Miként az is igaz, hogy bár csak egy percet tölthettem a pályán, kellemes emlékeket őrzök arról a napról, ugyanis a Megyeri úton játszhattunk, és három kettőre megnyertük az Izland elleni selejtezőt.
- Az sem volt könnyű feladat, ám a jövő szerdai még nehezebbnek ígérkezik.
- Mivel szerintem elsősorban a pillanatnyi forma dönt majd a két csapat között, egy héttel a mérkőzés előtt talán nem is szabad belemenni az esélylatolgatásba. Annyit persze rögzíthetünk, hogy Hriszto Sztoicskov kiváló gárdát irányíthat, amely nem alaptalanul pályázik a továbbjutásra. A Németországban légióskodó bolgárokat jól ismerem, a wolfsburgi Martin Petrov például fölöttébb nagy elismerésnek örvend arrafelé, de a leverkuseni Dimitar Berbatov is a klasszisok kategóriájába sorolható. S bár Berbatov nem is olyan régen sérült volt, ő azt a labdarúgót testesíti meg, aki a fontos meccsekre összeszedi magát.

- A kapitányuk is ezzel büszkélkedett valamelyik nap, amikor kiemelte, hogy a mentalitásuk, a mindenáron való győzni akarásuk garanciát jelenthet a sikerre.
- A hozzáállással azért nálunk sem lesz gond, erre mérget vehet mindenki. Tudjuk, alighanem ez az utolsó esélyünk, ugyanakkor a sorsunk még a kezünkben van: ha nyerünk, akkor tovább reménykedhetünk. Nos, ennek megfelelően küzdünk majd.
- S ha csak egy percet kap megint?
- Akkor abban az egy percben teszek meg mindent a győzelemért. Lothar Matthäusszal egyébként majd’ minden meccsem után beszéltem az utóbbi időben, és mint kiderült, az otthonában fogható német csatornák jóvoltából a legtöbbször élőben látott. Amikor pedig nem volt rá módja, akkor felhasználta a kapcsolatait: a hétvégi, Unterhaching elleni bajnokink előtt üzent is, hogy a vetélytárs kispadján jó barátja, Andy Brehme nemcsak a saját csapatát felügyeli, hanem engem is árgus szemekkel figyel. Muszáj volt hát összekapnom magam…
- Szombaton önök is a televízió elé ülhetnek: Bulgáriának vagy Svédországnak drukkol a szófiai összecsapáson?
- Egyiknek sem. Különben felesleges is azon rágódnunk, hogy mi lenne számunkra a jó eredmény. Számolgatás helyett adjunk bele apait-anyait, ami tőlünk telik, azt tegyük meg a hátralevő összecsapásokon, aztán a sorozat befejeztével meglátjuk, mindez mire volt elég. Úgyhogy, a kérdésére válaszolva, az októberi zárásig én senki másnak nem szurkolok, csak magunknak.