Afféle jutalomúton vesznek részt a Crystal Palace labdarúgói: a londoni klub vezetői gondoltak egyet, és ötnapos ciprusi kirándulásra fizették be a csapatot. A ködös Albionból így a napsütötte szigetországba repült a Premiership 17. helyén álló gárda, nem titkoltan azzal a céllal, hogy a felettébb izgalmasnak és fárasztónak ígérkező bajnoki hajrának nyugodtan és pihenten vágjon neki.
Az otthon édes zöld füvén: Király Gábor remekül érzi magát a Crystal Palace-ban (Fotó: M. Németh Péter)
Az otthon édes zöld füvén: Király Gábor remekül érzi magát a Crystal Palace-ban (Fotó: M. Németh Péter)
"Miután Gera Zoli kivételes megoldással kiharcolta azt a szögletet, amelyből gólt ért el a West Bromwich, örömömben felugrottam. Aztán jutott eszembe, hogy a konkurenciát ünneplem…" Király Gábor a honfitárs és a rivális vasárnapi sikeréről
- Tehát Larnaca, napsütés és - utánanéztem az interneten - tizenhat Celsius-fok. - Ki kell ábrándítsam, csupán a helyszín stimmel, mert esik az eső és hűvös van - hűti le mindjárt a lelkesen induló kíváncsiskodást Király Gábor. - Persze semmi okunk a panaszra, hiszen hétfőtől péntekig csodálatos helyre költöztettek minket az elöljárók, arról nem is beszélve, hogy a szakmai stáb döntésének értelmében ezen a héten mindössze egy edzésen kell megjelennünk. El ne feledjem, hogy az csütörtökön lesz…
„Gábor tudja, miért hosszabbított, én azonban nem értek egyet ezzel a lépésével. Mára ugyanis Európa egyik legjobb kapusává nôtte ki magát, és minden túlzás nélkül mondhatom, hogy a Premiershipben szinte bármelyik csapatban megállná a helyét. Azaz: miért ne védhetne a Manchesterben, legalább megoldódna a United kapusgondja!” Lothar Matthäus szövetségi kapitány
- Előtte, utána mi a program? - Azt hiszem, a szabadfoglalkozás a legjobb kifejezés. Aki akar, úszik, akinek úgy tartja kedve, a konditermet látogatja, más behozza az elmaradását a könyvolvasás terén, miként olyanok is akadnak, akik egész nap alszanak. Hozzáteszem, a lusták abszolúte kisebbségben vannak: a sörmecscsek és a lábteniszcsaták hangulata már-már visszaadhatatlan. Utóbbi kapcsán két dél-amerikai társam, Julian Speroni és Gonzalo Sorondo amúgy sem szívesen mesélne, tudniillik legyőzhetetlennek bizonyult számukra a Torghelle Sándor, Király Gábor páros… Másszóval komoly sporttevékenység zajlik itt, most is csak azért tudunk beszélni, mert az eső miatt a tizenegyedik lyuknál félbeszakadt a Palace Open. Töredelmesen bevallom, bár a Hertha játékosaként már kipróbáltam a játékot, mi több, valamelyik edzőtábor során még egy kurzuson is részt vettem, a golfban akadnak nálam jobbak. Mentségemre szóljon: az angoloknál alap, hogy jól bánjanak az ütővel.
A Chelsea-imádat immáron a múlté
„Szenzációs kapus, akinek az egyik legnagyobb erénye, hogy hosszú évek óta kiegyensúlyozott teljesítményt nyújt. A gondolkodása a legnagyobb profikat idézi. Meggyôzôdésem, hogy jól döntött, amikor meghosszabbította a szerzôdését a Crystal Palace-szal, de ha akad klub, amely komolyan számol vele, az úgyis megveszi.” Disztl Péter, a válogatott kapusedzôje
- A ciprusi utazás viszont aligha "alap" arrafelé. - Tény, miközben a Crystal vezetői Larnacára küldtek minket, néhány együttes inkább arra használja a kéthetes szünetet, hogy kisebb alapozást végezzen. Nem a kényelem mondatja velem, de úgy érzem, jó, hogy itt vagyunk, mert tudunk lazítani, s nem azon jár az eszünk, hogy mi lesz a következő meccsen, a Chelsea ellen meg az azt követő mérkőzéseken. - Apropó, mi lesz a Chelsea ellen? - Ha abból indulok ki, amit szerdán produkált a Barcelonával szemben, akkor nem mi vagyunk az összecsapás esélyesei… Dicsérhetném itt a kapusoktól kezdve a védőkön és a középpályásokon keresztül a támadókon át a kékek összes játékosát, ám a Bajnokok Ligája-menetelésük, illetve az angol bajnokságban kiharcolt nyolcpontos előnyük önmagáért beszél. De ha már a Chelsea-ről van szó: elárulhatom, korábban lelkes szurkolója voltam, különösen akkor szimpatizáltam vele, amikor - többek között - még Gianfranco Zola, Marcel Desailly és Tore Andre Flo villogott a mezében, mára azonban már a múlté a rajongás, mert Roman Abramovics színre lépésével sokat veszített a varázsából.
„Király Gábort Európa-klasszis kapusnak tartom. Ezt bizonyította már a Herthában is, mostanság pedig Londonban mûvel csodás dolgokat. A válogatottban kiválóan megértjük egymást, ha ô úgy érzi, hogy segítem a munkáját, annak nagyon örülök. Talán ha olyan szintû csapatban tudnék védeni, mint ô, akkor lenne esélyem a megszorongatására.” Rabóczki Balázs, az FC Köbenhavn kapusa
- Az említett nyolcpontos fór lehetne hat is: ha szombaton nem Király Gábor a mezőny legjobbja a Manchester United ellen, meglehet, csupán két győztes meccsnyi különbség lenne az első és a második helyezett között. - No, akkor itt álljunk le a dicséretekkel, mert én nem láttam olyan rózsásan a helyzetet, mint az újságírók. Tettem a dolgom, ugyanakkor kissé bizonytalannak éreztem magam. A szerencsével sem álltam hadilábon, Ruud van Nistelrooy például akkor nem találta el a kaput három méterről, amikor én már verve voltam. Úgyhogy maradjunk annyiban, akadt két jó védésem, és más semmi. Legalábbis semmi különös. - A statisztika mégis tizenhat hatástalanított manchesteri próbálkozásról árulkodott. - Noha nem számoltam a lövéseket, ez túlzásnak tűnik. Miként a rám ruházott "man of the match", azaz a meccs embere cím is. A Blackburn elleni produkciómat speciel sokkal többre tartom, talán akkor ment a legjobban. Ugyanúgy nulla nulla lett a vége, mint most, csakhogy aznap négy ziccert is hárítanom kellett. Jut eszembe, az Old Traffordon is engem választottak a mezőny legjobbjának, holott öt kettőre kikaptunk, és akkor sem voltam elájulva magamtól. Igaz, a hozzáértők tizenhárom strigulát húztak be a nevem mellé a védések rovatba, abból az egyik Wayne Rooney tizenegyese volt… ---- N ---- -