Esőember a Palace kapujában

KEMÉNY KRISTÓF írása LondonbólKEMÉNY KRISTÓF írása Londonból
Vágólapra másolva!
2005.01.23. 20:08
Címkék
Hihetetlen, mire képes egy bicikli. Sosem tudhatja az ember, mi hozza össze embertársával, de azt talán nem gondolná, hogy egy ócska kerékpár lesz a barátságuk kulcsa. Pedig van ilyen. Legalább is Londonban van.
„Maximalista vagyok, sosem leszek tökéletesen elégedett a teljesítményemmel. Tudom, hogy sokkal jobban is védhetnék, így egy pillanatra sem nyugszom meg.” - Király Gábor arról, mi motiválja a Premier League-ben
„Maximalista vagyok, sosem leszek tökéletesen elégedett a teljesítményemmel. Tudom, hogy sokkal jobban is védhetnék, így egy pillanatra sem nyugszom meg.” - Király Gábor arról, mi motiválja a Premier League-ben
Ha az időjárás engedi, mint sok más angol, reggelente Király Gábor is felpattan biciklijére, és kerékpárosan indul munkába. Az ő munkahelye azonban nem valamilyen gigantikus irodaházban vagy hatalmas gyárban található, neki a London déli részén fekvő Crystal Palace edzőközpontjába vezet a napi "biciklitúrája". A magyar válogatott kapus háza mintegy húszpercnyi tekerésre áll a létesítménytől, ennek a bő negyedórának azonban óriási szerepe van abban, hogy manapság a futballista nyugodt szívvel hagyja otthon feleségét és gyermekeit, ha edzőtáborozni, illetve meccsre kell utaznia.

Magyar barátokra lelt a család londonban

A kiadós biciklizés után Király Gábornak már nem gond a bemelegítés sem (Fotó: M. Németh Péter)
A kiadós biciklizés után Király Gábornak már nem gond a bemelegítés sem (Fotó: M. Németh Péter)
A kiadós biciklizés után Király Gábornak már nem gond a bemelegítés sem (Fotó: M. Németh Péter)
- Minden alkalommal, amikor edzésre menet elkerékpároztam egy iskola mellett, azt figyeltem meg, hogy egy magyar rendszámú gépkocsi parkol a bejárat előtt - mesélte Király Gábor, akinek egyébként igazán jó hétvégéje volt, hiszen a Crystal Palace szombaton a londoni derbin 3-0-ra verte a Tottenhamet. - Egyszer aztán éppen akkor gurultam el a kocsi előtt, amikor egy hölgy próbálta betessékelni a kislányát az autóba. Megismerkedtünk, azóta rendszeresen összejárunk, mondhatni, barátság alakult ki a két család között.
- Gondolom, nagy segítség, hogy vannak magyarok a környezetükben, hiszen egy profi labdarúgó nem mindig töltheti a családjával az idejét, a feleségének pedig nem könnyű egyedül boldogulni, egy idegen országban.
- Természetesen megnyugvással tölt el, hogy vannak magyar barátaink Londonban. Sőt amióta összeismerkedtünk ezzel a családdal, szinte naponta találkozunk újabb és újabb honfitársakkal. Decemberben voltunk egy Mikulás-ünnepségen, amit az itt élő magyarok szerveztek. Óriási élmény volt a gyerekeknek. Legalább húsz-huszonöt család gyűlt össze a rendezvényen, és ha jól emlékszem, ötvenöt gyerek kapott ajándékot.

- Ahogy hallgatom, nem is gondolnám, hogy egy futballistával beszélgetek, sokkal inkább mintaapának tűnik. Nem sok édesapa képes végigülni egy Mikulás-ünnepséget…
- Én nagyon családcentrikus vagyok, imádok a feleségemmel és a gyerekekkel lenni. Minden szabadidőmet velük töltöm. Megpróbálunk minél több olyan programot szervezni, amit mindannyian szívesen csinálunk. Lehet, hogy furcsán hangzik, de én egy játszótéren eltöltött délutánt is rendkívül tudok élvezni. ---- - Mit gondol, nem visel meg egy családot, főleg két kisgyermeket, hogy egyik napról a másikra idegen országba, más nyelvterületre, ismeretlen emberek közé költözik?
- De, biztosan. Amikor tavaly nyáron úgy döntöttem, hogy elhagyom Németországot, sokat töprengtem ezen. Ám mivel a feleségem mindenben támogatott, nyugodt szívvel váltottam. Egyébként ezeket a változásokat egyelőre csak a nagyobbik lányom, Viki érzékeli. Amikor ideköltöztünk Londonba, megpróbáltuk elmagyarázni neki, hogy ezen túl más országban fogunk élni, és más nyelven beszélnek majd az emberek. Eleinte fel sem fogta, mi történik körülötte. Aztán egyik nap jött a postás. Viki kirohant az ajtóhoz, és amikor az úriember angolul szólt hozzá, nagyon meglepődött. Valószínűleg akkor tudatosult benne, hogy nem érti az emberek beszédét.
- És ön hogy áll az angollal?
- Még nem beszélek folyékonyan, de megértetem magam. Ami viszont fontos: a pályán tökéletesen értik a társaim, hogy mit akarok tőlük.
- Ha már a futballpályát említi, térjünk rá a labdarúgásra. Mennyiben különbözik az angol bajnokság a német Bundesligától?
- Amikor elhatároztam, hogy távozom Berlinből, elmondtam a menedzsereknek, és megfogadtam magamnak, inkább várok türelemmel, de mindenképpen a Premier League-ba akarok igazolni. Ez nem amolyan gyerekkori álom megvalósítása, csak rendkívül érdekelt az angol élvonal. Minden ország bajnoksága más kaliberű: a spanyol kreatív és látványos, a német erőszakos és küzdelmes, az olasz virtuóz és szellemes, ám Angliában ezek mindegyike megtalálható. Plusz még az időjárás is vonzott valamelyest, ugyanis nekem fekszik a brit éghajlat, szeretem az esős, csúszós talajon zajló mérkőzéseket.
- A nyáron több csapat, közöttük több angol együttes is érdeklődött ön iránt. Miért pont a Crystal Palace ajánlatát fogadta el?
- Tisztában voltam vele, hogy több klub is igényt tartana rám, ezért sem döntöttem rögvest. Egy héttel az átigazolási szezon előtt írtam alá a Palace-hoz. Az utolsó pillanatig kivártam, hogy a számomra leginkább megfelelő ajánlatot fogadjam el. Most már tudom, hogy jól döntöttem, nagyszerű választásnak bizonyult a Crystal, nagyon szeretek itt játszani.
- A szezon elején azonban nem lehetett ilyen boldog, akkor ugyanis rendszerint csak a kispadon kapott helyet…
- Na, akkor tisztázzunk egy félreértést! Mint említettem, röviddel a bajnokság kezdete előtt kerültem a csapathoz, így az együttes már túl volt egy másfél hónapos felkészülésen. Az első hetekben szó sem volt arról, hogy én kezdek a kapuban, mi több, kértem is, hagyjanak egy kis időt számomra, amíg rendezem a nyugodt élethez elengedhetetlen dolgokat. Lakást kellett találnom, a biztosítást megkötnöm, megbízható orvost keríteni a gyerekeknek. Ám mindezek mellett pontosan tudtam, hogy első számú kapusnak igazol le a klub. Így meggyőződésem volt, hogy ha jól teljesítek az edzéseken, jó formában védek a gyakorlásokon, akkor csak hetek kérdése a szerepeltetésem. ---- - Azt hallani, nemcsak a saját edzője, Iain Dowie elégedett a produkciójával, hanem Arsene Wenger, az Arsenal vezetőedzője is.
- Tudni kell, hogy az Arsenal már évek óta figyel. Még amikor a Herthában profiskodtam, akkor kezdett érdeklődni irántam a londoni klub. Sőt a nyáron is folytak tárgyalások, ám mivel Jens Lehmann mégsem hagyta el a klubot, nem kívántam volna oda szerződni. Jelenleg a Crystal Palace labdarúgója vagyok, azért küzdök, hogy a csapat kiharcolja a bentmaradást. Felőlem bárki kereshet, lehet az a Real Madrid, a Bayern München vagy éppen az Arsenal, én most kizárólag a saját csapatomra, illetve a saját feladatomra koncentrálok. Még rengeteget kell fejlődnöm, aztán majd meglátjuk.
- Tehát minden marad a régiben: Király Gábor sosem lesz elégedett önmagával, mindig győzni akar, és továbbra sem hajlandó megválni a szürke tréningnadrágjától…
- Így igaz. Egyébként a tréningnadrágról csak annyit, amikor részt vettem az első edzésen, már több jelenlegi csapattársam tudta, hogy egy Király Gábor nevezetű magyar kapus érkezik a gárdához, ám nem ismertek. Viszont amint felhúztam a szürke tréningalsót, rögvest rájöttek, ki is vagyok voltaképpen…
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik