Magyar–brazil: a kasszasiker

Huszonkilenc évesen mi is az Ifjúság útjára lépünk, hiszen a járda már tele. Sokan vagyunk, éppen elegen ahhoz, hogy megtöltsünk egy körülbelül háromezer fő befogadására alkalmas szektort a közeli Puskás Ferenc-stadionban.
Főleg akkor, amikor két perccel a tervezett nyitás, azaz tíz óra előtt egy, majd még egy, majd még egy asszonyság veszi célba a kaszszát. Kitörő taps fogadja őket, az embernek az az érzése, ha hímes terítőt árulnának a belépők mellé, mint motoros futár a pizzát, úgy vinnék azt is.
Egy különös hang bentről ("Biztosan most ült le a helyére a néni" – íme a logikus magyarázat), egy felszólítás ("Pénztár, nyílj ki!"), egy kattanás, fordul a zár, és igen… ---- Főleg akkor, amikor két perccel a tervezett nyitás, azaz tíz óra előtt egy, majd még egy, majd még egy asszonyság veszi célba a kaszszát. Kitörő taps fogadja őket, az embernek az az érzése, ha hímes terítőt árulnának a belépők mellé, mint motoros futár a pizzát, úgy vinnék azt is.
Egy különös hang bentről ("Biztosan most ült le a helyére a néni" – íme a logikus magyarázat), egy felszólítás ("Pénztár, nyílj ki!"), egy kattanás, fordul a zár, és igen…
"Uraim, tessenek jegyeket venni!" – halljuk a biztos, ami biztos alapon felhúzott rácsos ablak mögül.
Egy mosoly az egész környék, kevés hiányzik, hogy valamelyik brazil szappanopera zenéjét eldalolja a nép (talán csak annyi, hogy senki sem tudja az Édes, dundi Valentina szövegét; az Édes, dundi Ronaldo menne, csakhogy, fájdalom a sérült brazil sztár nem jön el Budapestre…).
Tizenhárom vagy tizennégy másodperc telik el, mire a mosoly az arcokra fagy: tíz és fél ezres, valamint nyolc és fél ezres tikett nincs, és nem is lesz. Kibúvó viszont van: a Magyar Labdarúgó-szövetség elajándékozta a legjobb helyek elfoglalására jogosító zsugákat. Máskor zúgna a kórus, kapna hideget-meleget az MLSZ, de most más ez a csütörtök. Na jó, akad olyan, aki szájára veszi a szervezet vezetőit, ám a többség legfeljebb magában morog, alighanem tisztában van azzal: mint a régi, szép időkben, a nyolcból hét pénztárnál nem kígyóznának a sorok, ha nem lenne a 103 éves MLSZ (a nyolcadik kassza zárva, ott azért nem kígyóznak).
Úgyhogy: éljen az MLSZ, még legalább 103 évig.
Fél tizenegyes helyzetjelentés: a szurkolók örülnek, a sörösdobozok ürülnek, igaz, valakinek majdnem "betörölnek".
Mint a tyúkhúsra vágyó róka, úgy settenkedik oda a pénztárhoz egy úr, azonban ez sokaknak szemet szúr, így a következő pillanatban már zúdul rá a szitokáradat. Becsületére váljon, bár százszor is a becsületébe gázolnak, nem tágít, sőt néhány másodperccel később már nyúl is a tárcájához, hogy rendezze a számlát. Ennél kevesebbért is öltek már embert mifelénk, fut át ekkor az agyunkon, hála istennek, a vérengzés elmarad: az utolsó pillanatban jobb belátásra (értsd: sorban állásra) térítik emberünket. ---- Csütörtök délelőtt fél tíz, a társaság negyede már sörözik. Arany Ászok, a magyar foci jövőjéért. Jól hangzik, jól is csúszik. Nem az egymás után pukkanó dobozok miatt, de mint a Szonda Ipsos munkatársai, gyors közvélemény-kutatást végzünk: ki, honnan, mikor érkezett. Hogy miért, azt nem kérdezzük, a végén még hülyének néznének minket.
Szóval, úgy tetszik, a főváros összes kerülete képviselteti magát (igaz, nem a polgármesterekkel…), aztán jöttek fel vidékről, a Felvidékről, Erdélyből, sőt még Argentínából is. Ja nem, csak ugratni akarnak bennünket: az Argentina feliratú melegítőt viselő fiatalember hiába mondja, hogy "Diego Maradona, hasis, Evita, sí, sí", kiderül, itt született, ez a hazája. Mellesleg a hasisnál már gyanús volt, mivel az isteni Dundiego inkább a kokainnal élt, amíg alá nem vetette magát az elvonókúrának…
Na, de ne az argentinokról beszéljünk, amikor a brazilokat várjuk. Illetve: a várólistán most előkelőbb helyet foglal el a pénztáros néni, mint Zé Roberto és Pető "Zé" vagy Kaká és K. K. (Kenesei Krisztián, persze). A sorban pedig a felvidékiek az elsők, büszkén újságolják, hogy már hajnali fél egy óta tíz centiről szemeznek a fülkével. Azóta sem előre, sem hátra nem léptek; előre ugyebár nehéz lett volna, hátra meg kapitális hiba.
Egy arab pénzváltó megirigyelné, a legtöbb ember olyan vastag papírköteget szorongat kezében. "Tíz darab tízezer-ötszázas, hat darab nyolcezer-ötszázas és nyolc darab kétezres kell nekem, az annyi, mint százhetvenkétezer forint" – szól egy, valószínűleg matek fakultáción végzett jegyvásárló.
"Én veszek két kétezrest, az, ha jól számolom, annyi, mint négyezer" – érkezik a jópofa kontra, lesz is mindjárt nagy vigadalom. ---- Újra jó a kedv!
Valaki tréfából hétszáz forintért kínál jegyet a VIP-páholyba, más boldogan, kezében a belépőkkel pózol a fotósok előtt, a nevető harmadik pedig azon kuncog, hogy ő azt tudakolta a pénztárosnál, akad-e jegy a Honvéd–Hévízre, miközben Hévíz– Honvéd van vasárnap…
Nem sokkal dél után kapjuk a hírt: vidéken már elkeltek a tikettek. Még jó, hogy Pesten vagyunk: itt még szép számmal van eladó, mi több, az illetékesek azt ígérik, a jövő hét elején veszik át az újabb ellátmányt. A különengedéllyel megnyitható felső karéjba érvényes belépők tudniillik csak a napokban készülnek el, azokra állítólag hétfőtől lehet majd vadászni. Valaki azért halkan megjegyzi, az eddig biztonsági okok miatt lezárt szektorokba szóló jegyek átvételekor egy életbiztosítást is aláírhatnának a kockázatot vállalókkal, de mi csak nyugtassuk magunkat azzal, hogy – a kockázat el van vetve…
Sokkal vagyunk dél után, amikor még mindig újabb és újabb drukkerek bukkannak fel. Na, persze, most lett vége a sulinak, a tisztességes diák ilyenkor jön jegyet venni (a lógós már réges-régen otthon számítógépezik…). Fájdalom, a jó tanuló pedig megfizeti a tanulópénzt: csupán a legrosszabb helyre kap belépőt.
Majd a máltaiak budapesti vb-selejtezős fellépése előtt időben beáll a sorba!… ---- Na, erre aztán kevesen számítottak: az első nap parádésan fogytak a magyar–brazil mérkőzésekre szóló jegyek, a pénztárak zárásáig csaknem húszezer belépőt sikerült eladni (telt ház esetén 44 ezren buzdíthatják a csapatokat). Ebből is kitűnik, hogy pénteken már igazi roham várható, hiszen nem túl sok jegyet lehet árusítani, legfeljebb néhány ezer (javarészt 6500 forintos) tikettet vehetnek meg a szerencsések. A felső karéjra szóló 17 ezer belépő ugyanis még nem került nyomdába, azokat várhatóan csak hétfőtől dobják piacra. Az olcsóbb jegyek nagy része azonnal elfogyott (bár állítólag pénteken még visznek néhány száz 2000 forintos belépőt a stadionhoz), a drágábbakat, 8500 és 10 500 forintosakat pedig nem is árulják, hiszen azok nagy részét az MLSZ a csapatoknak és szponzoroknak adta. Egy-egy pénztárban jobbára csak egyetlen szektorba lehet jegyet vásárolni, így nem árt tájékozódni, hogy melyik sorba érdemes beállni.
Vidéken még rosszabb a helyzet: az IBUSZ-irodák nagy részében már nincs jegy (az Oktogonon lévő irodában van még pár száz), és igencsak kétséges, hogy péntekre sikerül-e utánpótlást szerezni. Úgyhogy az, aki nem a stadionnál, hanem valamelyik irodában akar belépőhöz jutni, annak érdemes telefonon érdeklődni, nehogy hiába menjen. ---- Harsányi Levente, műsorvezető: – Másfél órát álltam sorba a jegyért. Persze, ez a meccs mindent megér, így ha törik, ha szakad, ott leszek ezen a nagy mérkőzésen.

Ganxsta Zolee, rapper: – Csütörtök este érkeztem vissza Amerikából, de barátaim több órán át ácsorogtak a pénztáraknál, és vettek nekem belépőt. Én ott leszek a stadionban.

Friderikusz Sándor, producer: – Minden bizonnyal ott leszek a brazilok elleni meccsen, hiszen ez az esemény engem is érdekel. Igaz, a belépőkért nem én állok sorba, azt kézhez kapom majd.

Farkasházy Tivadar, humorista: – Akkor is kimegyek a magyar válogatott mérkőzéseire, amikor nem Brazília az ellenfél, úgyhogy most is ott leszek a lelátón.

Galla Miklós, színész: – Nem váltottam jegyet, nem megyek a mérkőzésre. Addig, amíg a magyar válogatott nem képes egy épkézláb támadást vezetni, nem bosszantom magamat…