Szebb búcsúban reménykedtek

Szándékosan nem nézőket említettünk, ugyanis a stadionban alig akadt szurkoló (bár talán helyesebb megfogalmazás az érdeklődő), a szakmai stáb tagjain, valamint a pályán lévő labdarúgókon kívül – keveseknek volt fontos, miként sikerül lezárni egy kétéves időszakot. A magyar együttes egyébként messze nem a legjobb összeállításában állt fel, hiszen az alapembernek számító Juhász Roland sérülés miatt nem lehetett ott a társakkal, Németh Norbertet és Bodor Boldizsárt Gellei Imre a nagyválogatottnál vette számításba, míg Szabics Imre és az egyébként már régóta sérült Gyepes Gábor huzamosabb ideje a felnőttek keretéhez tartozik. Azonban, mint tudjuk, a legjobb mindig az a csapat, amelyik pályára lép, és ezen a napon Róth Antal két különböző összetételű gárdát küldött pályára – az egyiket az első, a másikat a második félidőben. (Éppen ezért eltekintettünk attól, hogy valamennyi játékost egyénileg is értékeljünk, a bírálat végén csak a csapatok legjobbjait emeltük ki.)
Ami az első játékrészt illeti, egyértelműen a magyar együttes futballozott mezőnyfölényben, azonban egyetlen Koplárovics Béla-lövésen kívül igazi védenivalója nem akadt a vendégek kapusának, illetve egyszer kellett a jobb oldali középpályásnak, Alekszandr Saharovnak a gólvonalon mentenie. Ebben a periódusban túlzottan kiismerhető volt a házigazda játéka, kevés volt a ritmusváltás, és így az észt fiatalok tartani tudták a gól nélküli döntetlent. A szünet nem sok változást hozott a játék menetében, továbbra is többnyire a magyar csapat irányított, ám Artur Kotenkónak nem kellett bravúrokat bemutatnia, és bizony bosszantó volt, hogy olykor egymást érték a rossz átadások. Ez a búcsúmérkőzés messze nem úgy sikerült, ahogy azt Róth Antal és segítői szerették volna, a pályán lévő játékosok alig-alig voltak képesek folyamatos futballra. Ezt a korosztályt láttuk már ennél sokkal jobban teljesíteni, ám adja magát a kérdés, miért csak olykor-olykor. Na és hogy miért nem tudunk legalább szépen búcsúzni…?
Jó: Pusztai, Buzsáky, ill. Saharov, Jääger, Zahovaiko

Percről percre

12. perc: Buzsáky remek ütemben szöktette a balösszekötő helyén futó Koplárovicsot, aki 12 méterről, bal belsővel lőtt, Kotenko azonban a jobb felső sarok elől szögletre ütötte a labdát.
40. perc: Leandro ívelt középre szögletből Torghelle három méterről stukkolt a kapu felé, Saharov azonban a gólvonal előtt kifejelte a labdát.

Mestermérleg

Róth Antal a magyarok szövetségi edzője:
A mérkőzés során igyekeztünk kezdeményezni, de a szervezetten és rendkívül fegyelmezetten futballozó észtek ellen nem tudtunk gólt szerezni.

Jelle Goes az észtek szövetségi edzője:
Jó edzőmérkőzésen vagyunk túl, bevallom, a magyarok többet birtokolták a labdát, ám védekezésünket dicséri, hogy igazán nagy helyzetet nem tudtak kialakítani.

Fény és árnyék

Mint a régi szép időkben: a mérkőzés szünetében nyolcéves forma fiúcskák lepték el a stadion centerpályáját, s hatalmas lelkesedéssel passzolgattak, vagy éppen lőttek kapura. Megszámoltuk: 27 kölyök "tolongott” a mérkőzés félidejében az egyik félpályán, és látszott, élvezték, hogy itt lehettek.…

Szörnyű volt látni, hogy az amúgy hajdan oly remek szerkezetű csepeli létesítmény mennyire lerobbant. Szemmel látható tehát, hogy alig-alig foglalkoznak azzal, hogy karbantartsák a pályát s az egyéb kiszolgálóhelyiségeket. A pénz azonban nagy úr – ráadásul Csepelen ugyebár a profi-futball is megszűnt. Kár érte…