Városnézés a busz ablakán át

A vihar sehogysem akarta kiadni a mérgét. A tomboló szél hatalmas hullámokat korbácsolt a tengeren, amelyek iszonyatos erővel vágódtak a parthoz. Az eső olyan sűrűn ömlött, hogy fátyolfüggönyként takarta a tájat, az özönvíz karöltve a hideg, metsző széllel száműzte az embereket az utcáról.
Ciprus szerda reggelre ítéletidőre ébredt. Döbbenetes az időjárás szeszélyessége: kedden még órákig lehetett élvezni a napsütést a parti szállók kertjeiben, éjfélkor még jólesett sétálni kicsit a hűvös, de nyugodt éjszakában, hajnalban viszont már a messzi Izlandot idéző körülmények fogadták azt, aki az ébredés után kipillantott az ablakon.
Egy órára mérséklődött az eső, de csak erőt gyűjtött, hogy aztán minden korábbinál dühösebben zúduljon újra a földre. Azt az órácskát ki is használta a Ferencváros: a játékosok edzettek, majd visszabújtak a szobáik védelmébe, ebéd után gyúrás volt a program, majd várták, hogy indulhassanak a válogatott mérkőzésére.
Negyven kilométerrel odébb az MTK-nak sokkal jobban felforgatta az életét a vihar. A kék-fehérek úgy készültek, hogy délután játszanak, majd ők is elutaznak Larnacába a válogatott meccsre, ám ebből semmi sem lett. A pálya egész egyszerűen eltűnt a víz alatt, azon futballozni nem lehetett, így a tervezett mérkőzés természetesen elmaradt. Amikor pedig a vezetők megtudták, hogy a larnacai stadion csak részben fedett, és a fedett rész alá is befújja az esőt a szél, úgy döntöttek, megkímélik az időjárással járó viszontagságoktól a játékosokat, és csak ők utaznak, elsősorban azért, hogy a két válogatott keretben szereplő MTK-sokat visszavigyék Protaraszba.
Több szerencséje volt a Zalaegerszegnek, amely Limasszolban le tudta játszani a lekötött mérkőzését. Csodák csodájára a kezdés előtt egy órával csillapodott a szél, és bár az eső szorgalmasan zuhogott, a pálya talaja csaknem kifogástalan volt, és meg sem fordult senkinek a fejében, hogy nem lehet rajta futballozni.
Ami pedig a nap főszereplőjét, a magyar válogatottat illeti, csendesen, különösebb említésre méltó esemény nélkül készült a bolgárok elleni összecsapásra. Természetesen senkit sem tett boldoggá a vihar, de aztán félig-meddig Larnacában is bekövetkezett az elképzelhetetlen: három óra felé elállt az eső, ugyanakkor a szél továbbra is hatalmas kedvvel tombolt. Még az előző este programjához tartozik, hogy a vacsora idején meglátogatta a magyar küldöttséget Kisfalvi János nagykövet, aki alig néhány napja érkezett meg Ciprusra, új állomáshelyére. A csapat nevében Király Gábor kis ajándékot adott a diplomatának, aki megígérte, hogy bár még fogalma sincs, merre fekszik a stadion, ott lesz a mérkőzésen.
Szerdán a reggeli után városnézésre indult a csapat, a tervezett sétát elsöpörte a vihar, így a játékosok elsősorban a busz ablakán keresztül ismerkedhettek a várossal. Egy helyen kiszálltak, ez a híres Szent Lázár-templom volt. Miriuta Vasile görögkeleti vallású, így ő otthonos mozgott a szent helyen, és még egy gyertyát is gyújtott a csapat sikeréért, ám talán nem lehet eléggé biztosra menni, ezért a válogatottat kísérő pap is megáldotta a magyar labdarúgókat. Egyikük néhány órával később szinte már kezdte is érezni az áldás jótékony hatását, Bodnár László, a Dinamo Kijev labdarúgója ugyanis az ebéd előtt tudta meg, hogy a portugál Sporting képviselői az ő kedvéért utaztak Larnacába, és komolyan fontolgatják szerződtetésének a gondolatát. És még továbbra is áldás: Bodnárnak meglett a repülőtéren elkeveredett csomagja, ám hogy mégse érezze magát egészen a mennyországban, szomorúan nyugtázhatta, hogy a poggyászban felejtett pénztárcája új gazdát talált magának valahol a nagyvilágban…
Estére sem szűntek a mostoha körülmények. A stadionban a talaj elfogadhatónak bizonyult, bár a pálya két szélén hatalmas tócsák is éktelenkedtek. A legnagyobb bajt az orkánszerű szél jelentette, valójában úgy tűnt, ez lesz majd a játékosok legnagyobb ellenfele. És ha már szó esett az ellenfélről, essen szó a szurkolókról is. Tucatnyi magyar ENSZ-békefenntartó jött el buzdítani a magyar válogatottat, és az biztos, hogy ha Cipruson a magyar katonák lelkesedésén, hangerején múlik a béke, akkor itt az idők végeztéig nem lesz mégcsak egyetlen kocsmai csetepaté sem. Igaz, bolgár fiatalok is megjelentek kifestve, hatalmas lobogókat lengetve, de ők a bemelegítésnél jóval visszafogottabbnak bizonyultak. Egyébként ahogyan azt ilyenkor otthon mondani szokták, legalább tízezer néző távollétében rendezték a mérkőzést. A már említetteken kívül eljöttek a zalaegerszegiek és a fradisták, és ezzel szinte már név szerint fel is sorolhatjuk az összes nézőt. Tudjuk be az időjárásnak: a kezdésre ráadásul ismét eleredt az eső.
Eleredt?!
Ömlött, de kísértetiesen, ugyanis a hatalmas szél vízszintesen vitte a a vizet, és az úgy csapódott az emberek arcába.
Egy órával a kezdés előtt Gellei Imre szövetségi kapitány kisétált a gyepre, alaposan megvizsgálta, körülnézett, majd ezt mondta: "Ideális!” A csodálkozó tekintetekre reagálva azonban hozzátette: "Ha nem ezt mondom, jobb lesz? Most így kell játszanunk, a futball nem teremsportág.”
Igaza volt, de tegyük hozzá: ennek most csak az árnyoldalát tapasztalhatták a csapatok.