Szabics Imre a perdöntő nürnbergi érvekről

–Diplomatikus válasz. Azt tudom, hogy elkötelezte magát a Nürnberghez, de vajon a szerződését is aláírta-e már a Bundesliga tizenkettedik helyén álló együttesnél?
–Vasárnap este mindenben megegyeztünk, és már a hivatalos papírok is elkészültek, minthogy erre a nemzetközi szabályok lehetőséget adnak.
– Mi döntött a Nürnberg javára?
–Szinte minden tényező a piros-fehérek mellett szólt. Jólesett, hogy már november óta intenzíven érdeklődtek irántam, sőt Klaus Augenthaler vezetőedző három mérkőzésemet is a helyszínen tekintette meg.
–Elégedett lehetett a mutatott produkcióval… Korábban ismerte leendő edzőjét?
–Bár Augenthaler kétezerig a grazi GAK szakvezetője volt, személyesen nem találkoztunk. Viszont amióta felmerült az átigazolásom, két alkalommal is összefutottunk, valamint telefonon is felhívott.
–Miről társalogtak?
–Természetesen a Nürnbergről! Főleg szakmai kérdésekben egyeztettünk, kitárgyaltuk, milyenek az edzések, milyen szisztémában játszik a csapat, és elmondta, hogy milyen szerepet szánna nekem ebben a játékrendszerben.
–Döntése azt bizonyítja, kedvező válaszokat kapott.
–Leginkább az győzött meg, hogy a Nürnberg vezetői kijelentették: a kívánságlistájuk első helyén szerepelek. Ez a kijelentés jólesett és meggyőző érvnek bizonyult. Ráadásul a játékosként világbajnokságot nyerő védő arra biztatott, a jövőm érdekében inkább lépésről lépésre haladjak előre, ne pedig egy igazi sztárcsapathoz szerződjek, ahonnan csak visszafelé léphetek.
–Ezzel azt akarja mondani, hogy az éllovasok is csábították?
–Gondolkoznom kellett, hogy melyik ajánlatot fogadjam el… Arról viszont ne kérdezzen, melyik gárdához igazolhattam volna, mert ez vasárnap estétől már nem érdekes. Ennél fontosabb, hogy a Nürnbergnél tisztában vannak azzal, hogy a fiatal tehetségeket nem tudják megtartani, ha egy erősebb csapat hívja. Itt, a Sturmmal ellentétben, megbecsülik a játékosokat, és örülnek, ha egy jó futballista náluk játszik. Aki úgy teljesít, játéklehetőséget kap, s ha valaki hazája válogatottjába is bekerül, külön öröm a számukra.

Nehéz hónapok előtt áll

–Ha már szóba hozta a nemzeti együttest: mikor szeretne bemutatkozni Gellei Imre gárdájában?
–Minél korábban! Az is szerepet játszott a döntésemben, hogy a német pontvadászatot otthon is figyelemmel lehet kísérni, és így a kapitány is láthatja, hogyan teljesítek. Persze, leginkább annak örülnék, ha már a februári ciprusi tornán is számítana rám Gellei Imre.
–Megnyugodott, amikor aláírta a szerződését?
–Egy percig sem idegeskedtem, azt hiszem, higgadtan kezeltem a helyzetet. Hanem aztán vasárnap éjszaka le sem hunytam a szemem, folyamatosan járt az agyam, és csak gondolkoztam reggelig. Az foglalkoztatott, mi következik ezek után, mi lesz velem a jövőben.
–Tényleg, játszik még a Sturmban?
–Na, látja, ez számomra is kérdés. Hannes Kartnig elnök még decemberben felszólított, hogy két héten belül írjam alá a szerződésemet, különben tavasszal nem futballozhatom. Ehhez képest Franco Foda vezetőedző biztosított arról, ha úgy teljesítek, betesz a csapatba. Persze, tisztában vagyok azzal, hogy aki a pénzt adja, annak nagyobb szava van, mint a szakvezetőnek. Az egyik helyi lapban hétfőn olvastam Kartnig úr nyilatkozatát, aki közölte, megpróbálja meggyőzni Fodát arról, hogy ne számítson Szabics Imrére. Gondolhatja, mi vár rám ezek után…

Ad a szakemberek szavára

–Hivatalosan közölte már a döntését a graziakkal?
– Nem tartom szükségesnek, hiszen a lapokban már megjelent, vagyis mindenki tudja, nyáron távozom a klubtól. Hétfőn természetesen elmentem edzésre, és teljesen normálisan, a többiekkel együtt dolgoztam. Azok után, hogy az elmúlt héten a kanári-szigeteki tornán ott sem lehettem, már ez is meglepett. Tudja, a magam részéről még mindig ezt tartom a legkorrektebb megoldásnak: már januárban tudatom velük, ne számítsanak rám, ezt pedig el kell fogadniuk. Legalább tudnak tervezni a jövőt illetően.
– Félve jegyzem meg, fél év kihagyás sokat jelenthet…
–Lehet, de Klaus Augenthaler arról is biztosított, nem érdekli, mi történik velem júniusig, csak a lábam ne törjem el. Azt mondta, ismeri a Sturmnál uralkodó körülményeket, és számol azzal, hogy nem léphetek pályára. Megjegyzem, sokat tapasztaltam már Grazban, és láttam több csapattársamat, akit "félreállítottak”. Vagyis az emberi értékekben felfedeztem már néhány hiányosságot… Pedig a vezetők is tisztában lehetnének azzal, hogy maguk alatt vágják a fát: ha nem a legjobbak lépnek pályára, akár még a BL-selejtezőbeli szereplés is elúszhat.
–Hagyjuk a jelent és a múltat, beszéljünk inkább a jövőről. Ismeri a német védőket?
–Soha nem játszottam még Bundesligában szereplő együttes ellen, csupán tévén láttam ezeket a csapatokat.
–Mit gondol, mennyivel keményebbek az osztrák bekkeknél?
–Ettől nem félek. A menedzserem, Lothar Heinze egy cégnél dolgozik Thomas Helmerrel, valamint a korábban a Borussia Dortmundnál ténykedő Günther Kutowskival, akik biztosítottak arról, túl nagy különbségekre nem kell számítanom. Márpedig ilyen szaktekintélyek szavára illik adni.
–Alaposan tájékozódhatott csapatáról, mielőtt odaírta a nevét a hivatalos papírokra.
–Olyannyira, hogy a menedzseremen keresztül még az egyik játékossal, Frank Wiblishauserrel is felvettem a kapcsolatot, így egy ismerősöm már akad: a ballábas futballista megerősítette, Augenthaler épít a fiatalokra, és ha ő kéri a szerződtetésemet, biztosan számít rám, ugyanis a klubnak nincs annyi pénze, hogy nagyot kockáztasson.
–Mit hallott még az informátoraitól?
–Megemlítették azt is, hogy a körülmények teljesen mások lesznek: eddig, ha elmentünk egy rangadóra, mondjuk, Bécsbe, nyolcezren voltak kíváncsiak ránk, Németországban viszont, például a Dortmund meccsein, rendszeresen hetvenezren szurkolnak. A mi stadionunk alig tizenöt éves, fedettek a lelátói, és negyvenezer férőhelyes –vagyis itt is lehet jó hangulatot teremteni.
–Ehhez viszont jó csapat kell, márpedig a Nürnberg a mezőny második feléhez tartozik, öt pont választja el a kieséstől…
– …és, tegyük hozzá, hatpontnyira áll az ötödik helyezettől.
–Mi lesz, ha kiesik a Nürnberg?
–Aláírtam a szerződésem, de ilyenre nem is gondolok. Ha ezen gondolkoznék, akár az is járhatna a fejemben, mi történne, ha holnap földrengés rázná meg a várost.

Megérte a szenvedés

–Három és fél éve gyerekfejjel került külföldre, azóta viszont sokat tapasztalt. Könnyebb lesz a mostani váltás?
–Több ok miatt is: mindenek előtt megtanultam a saját lábamon állni, másfelől Nürnbergben nagyon várnak. Képzelje, a csapat intézője már felhívott telefonon, és szinte kérlelt, ha tehetem, tavasszal is minél többet ugorjak át hozzájuk, hogy segíthessen lakást keresni. Azt éreztem rajta, a szívén viseli a sorsomat, nem szeretné, ha egy percig is szállodában kellene laknom. Egyelőre úgy érzem, következő egyesületem leginkább egy nagy családhoz hasonlít, márpedig ez számomra sokkal szimpatikusabb, mint a grazi körülmények.
–Ezek szerint nem lesz nehéz beilleszkednie.
–Annyit mondhatok, már nagyon várom a júliust. Biztos vagyok benne, Nürnbergben egyszer sem teszem majd fel azt a kérdést magamnak, hogy: "Na, Imre, mit keresel te itt?”. Életem legnehezebb időszaka volt, amikor a Sturmhoz szerződtem, szinte mindennap ezen gondolkoztam, meg azon, hogy feladom és hazamegyek. Nem számítottak rám, és nem is foglalkozott velem senki, mégis azt mondtam, valahogy túl kell élni. Most már tudom, jól döntöttem.
– Milyen érzései vannak az új szerződésével kapcsolatban; megint kedvező döntést hozott?
–Majd az idő eldönti, ám bizakodással tölt el, hogy eddig is csupa pozitív érvet soroltam fel a Nürnberggel szemben. És még nem is beszéltem arról, hogy 2006-ban Németország rendezi a labdarúgó-világbajnokságot, így a következő években különösen fontos lesz a futball az országban. Aztán említhetném azt is, hogy Nürnberg sincs túl messze Magyarországtól, ráadásul csodálatos város.
–Ez is számított a döntésben?
–Természetesen! Amikor ott jártam, beleszerettem a helybe, s nekem a jó teljesítményhez elengedhetetlen, hogy az edzések között is jól érezzem magam. Hallottam például, hogy Middlesbrough-ba addig nem szabad bevinni a játékost, amíg alá nem írja a szerződését, olyan rideg város –na, ilyen helyen nem szívesen laknék. Persze, első számú indokként a szakmai előrelépést hozom fel, elvégre mégsem nyaralni megyek három évre Nürnbergbe…

(Szabics Imre szerdán 14 és 15 óra között a Nemzeti Sport Online oldalán (www.nemzetisport.hu) válaszol az internetezők kérdéseire.)

SztárChat Szabics Imrével, 2003. január 22.