Gellei Imre is tudja, hogy nehéz lesz az új esztendő

Tavasz, nyár, ősz… A válogatott számára ezen évszakok egyben fordulatot is jelentettek. Tavasszal Cipruson keményebb ellenfelek (Csehország és Svájc) ellen készülhetett a Gellei Imre szövetségi kapitány által vezetett nemzeti csapat, a nyáron a világbajnokság előtt a Horvátország, majd a nagy nyári torna után (amelyen megfigyelőként a kapitány is értékes tapasztalatokat szerzett) a Spanyolország elleni találkozó készítette fel legjobbjainkat a számunkra oly fontos Európa-bajnoki selejtezőre, a Svédország elleni őszi öszszecsapásra. Nézzük, hogy ezen periódusokról, a mérkőzésekről mit mond Gellei Imre.
"Egy igencsak nehéz időszak kezdetét jelentette a ciprusi négyes torna – kezdte értékelését a kapitány. – A tavasz a válogatott számára nem volt éppen diadalmenet, ezt önkritikusan be kell vallanom; mint ahogyan azt is, hogy nekem is voltak olyan döntéseim, amelyeket később át kellett értékelnem. Amit az év kezdetén mindenképpen szem előtt kellett tartanom, az az, hogy bármelyik válogatott ellen, amelyik hajlandó ellenünk meccselni, ki kell állnunk, ugyanis a lehető legteljesebb felkészülést csak a mérkőzéseken való éles felkészülés szolgálhatja. Ilyen szinten nincs gyenge vagy erős ellenfél, az egyre szűkösebb versenynaptár kínálta szabad meccsnapokon nekünk futballoznunk kellett, és kell a jövőben is. Ezért is volt ragyogó lehetőség a februári ciprusi túra, az, hogy egy torna keretén belül az európai futballban magasabban jegyzett cseh, és az erős középmezőnyt képviselő svájciak ellen léphettünk pályára. Két vereség volt a mérleg, de a haszna mégis megvolt e találkozóknak: több játékos a jobb teljesítményével felhívta magára a figyelmet. Ide tartozott Kenesei Krisztián, aki még kétezer-egy végén, a liga által engedélyezett ománi túrán bizonyíthatott nekem, s aki Cipruson is lehetőséget kapott. S hogy megérte a bajnok Zalaegerszeg csapatában meghatározó szerepet játszó csatár beválogatása, az később, az első Európa-bajnoki selejtezőnkön, a svédek elleni stockholmi találkozón bizonyosodott be. Kenesei Krisztiánról az volt a vélemény, hogy meglehetősen rapszodikus teljesítményre képes, a válogatottban azonban engem arról győzött meg: igenis lehet rá számítani. Csakúgy, mint Gyepes Gáborra, akit az utánpótlás-válogatottból remekül ismerhettem, ám arról, hogy képes a nagyválogatottsággal járó nagyobb mentális terhelésnek is megfelelni, a februári mérkőzéseken győzött meg. Hozzáteszem: aztán jómagam túl nagy terhet is tettem a fiatal játékosra, mégpedig a későbbi Fehéroroszország elleni találkozón…De – és ez is lényeges – Gyepes Gábor volt az, aki tanulva a hibákból a később nehéz találkozókon, így például a svédek elleni díjmérkőzésen, jól helytállt. A ciprusi torna után idegenben, Chisinauban játszottunk Moldova ellen, és a kinti győzelem kissé átbillentette a csapatot. Tán túlságosan is, mi több, volt, ami engem is elvakított kissé. A következő találkozón – ahogyan az előbb említettem már – nagy pofont kaptunk Debrecenben, Fehéroroszország ellen…”

Február 12., Larnaca:
MAGYARORSZÁG–CSEHORSZÁG 0–2 (0-1)
Király – Bodnár, Kuttor, Juhár, Mátyus – Kabát, Pető T., Lisztes, Füzi Á. – Tököli, Ferenczi
Csere: Tököli helyett Kenesei K. a szünetben, Kabát helyett Bárányos az 59., Füzi Á. helyett Halmosi a 72., Pető T. helyett Gyepes a 72. percben
Gólszerző: Kolousek (0–1) az 5., Koller (0–2) a 65. percben
Gellei Imre: – Mindent elkövettünk azért, hogy ne kezdjünk megilletődötten, mégis ez történt, és a csehek annak rendje és módja szerint megbüntettek bennünket. Ellenfelünk mindkét félidőben egy góllal jobb volt nálunk, hiszen gyors ritmusban játszott. Nekünk is voltak gólszerzési lehetőségeink, sajnos, a helyzeteket kihasználatlanul hagytuk. Nekünk a csehekhez hasonló játékerőt képviselő válogatottakkal kell mérkőznünk ahhoz, hogy a nálunk magasabb futballkultúrával rendelkező országok csapatai ellen felvegyük a versenyt.

Február 13., Limassol:
MAGYARORSZÁG–SVÁJC 1–2 (0–0)
Babos – Bodnár, Korolovszky, Gyepes, Szamosi – Bárányos, Pető, Lisztes, Füzi Á. – Kenesei, Waltner
Csere: Füzi Á. helyett Gera, Lisztes helyett Győri, Pető helyett Böőr a szünetben, Waltner helyett Tököli a 62., Kenesei helyett Halmosi a 71. percben
Gólszerző: Magnin (0–1) az 53., H. Yakin (0–2) az 56., Gyepes (1–2) a 82. percben
Gellei Imre: – Jól kezdtük a mérkőzést, az első húsz percben mi kezdeményeztünk. Aztán kiegyenlített lett a játék, a szünetben igazságos döntetlenre állt a meccs. Ezután öt perc alatt két gólt kaptunk, főként azért, mert a szünetben a svájciaknak jobban sikerültek a cserék. A hajrában óriási erőket mozgósítottunk az egyenlítésért, de a játékvezető szerint ez csak a szépítéshez volt elegendő.

Március 27., Chisinau:
MOLDOVA–MAGYARORSZÁG 0–2 (0–1)
Király – Bodnár, Kuttor, Juhár, Mátyus –Kabát, Sebők V., Lisztes, Dárdai – Gera, Kenesei
Csere: Sebők V. helyett Tóth N. és Kabát helyett Böőr, mindkettő a szünetben, Kenesei helyett Fehér M. és Gera helyett Ferenczi az 59., Lisztes helyett Bárányos a 73., Mátyus helyett Hrutka a 77., Király helyett Szűcs L. a 82. percben
Gólszerző: Kenesei (0–1) a 14., Tóth N. (0–2) az 50. percben
Gellei Imre: – A mai európai futballban idegenben nyerni nem lebecsülendő, így az eredménnyel és a csapattal is elégedett vagyok. Az Európa-bajnoki selejtezők előtt sikeresnek tartom ezt a felkészülési mérkőzést, és külön öröm számomra az, hogy Kenesei Krisztián és Tóth Norbert megszerezte első gólját a válogatottban.

"Szóval, a Fehéroroszország elleni mérkőzés nagy csalódást jelentett – leginkább, persze, a szurkolók számára, hiszen ők idén akkor láthatták először hazai környezetben a válogatottat játszani –, ugyanakkor roppant nagy tanulsággal szolgált a számomra. Az akkori, meccs utáni nyilatkozatomban már utaltam arra, hogy azt a mérkőzést a pálya középső területén veszítettük el, ám az csak a hamarjában tett szakmai megállapítás volt, újra végiggondolva, egyes részleteket jobban kivesézve, elemezve a mérkőzést, látnom kellett: ahhoz, hogy a későbbi meccseken ne ismétlődjön meg a debreceni nagy különbségű vereség, feljebb kell tolni a védekezésünket. Persze, azt nem gondoltam, és ma sem gondolom, hogy csak ettől a húzástól verhetetlenné válik a csapat, de azt tudtam, hogy az amúgy figyelemre méltó eredményeket produkáló Fehéroroszországnál is erősebb ellenfelekkel szemben öngyilkos taktika mélyen kapu elé húzódni. Még a vereség sem oly csúfos, ha a kívülállók látják: a válogatott minden helyzetben képes küzdeni. A világbajnokságra készülő Horvátország így nem is mosott le minket a pécsi pályáról, sőt, azt kell mondjam, itt maximálisan kijött a játékosok küzdeni tudása, arról nem beszélve, hogy ezen a találkozón is újabb játékost »fedeztem fel«, a ma már a német Cottbust erősítő Lőw Zsolt személyében. És jött a Spanyolország elleni találkozó, az általam rendkívül tisztelt Puskás Ferenc tiszteletére rendezett gálamérkőzés, amelyen az első félidőben foggal-körömmel védekeztünk, hogy aztán a szünet után játszani is merjünk. S ha már a második félidei teljesítményről esik szó… Tudja, hogy milyen a gólmérlege az általam irányított válogatottnak, ami a csapat második félidei teljesítményét illeti? Az adat a véleményem szerint meglepő: a hat kapott találat ellenében tizet rúgtunk mi. Persze, önmagában ez még nem jelent túl sokat, de azt jelzi, van ereje a válogatottnál számításba vett labdarúgóknak, akár fizikális, akár mentális értelemben, ám az is igaz, hogy ezek szerint kiegyensúlyozottabbá kell tenni a futballunkat, ha az idei mérlegen javítani akarunk. Kétezerkettőben tíz mérkőzést játszottunk, és a három győzelem mellett három döntetlen, négy vereség és tizenhárom–tizennégy volt a gólkülönbségünk. Ezt kell pozitív irányba fordítanunk, hiszen hosszabb távon, mondjuk az Eb-selejtezők még hátralévő mérkőzésein, csak a stabil teljesítmény ad megfelelő alapot ahhoz, hogy a reményből esély is lehessen…”
Április 17., Debrecen:
MAGYARORSZÁG–FEHÉROROSZOR-SZÁG 2–5 (1–4)
Király – Bodnár, Kuttor, Juhár, Mátyus – Gyepes – Kabát, Lisztes, Dárdai – Gera, Kenesei
Csere: Gyepes helyett Tóth N. a 37., Király helyett Babos, Bodnár helyett Fehér Cs., Mátyus helyett Füzi Á., Kenesei helyett Fehér M., Kabát helyett Böőr, mindannyian a szünetben, Gera helyett Korolovszky a 72. percben
Gólszerző: Kenesei (1–0) 14., Hleb (1–1) a 24., Kutuzov (1–2) a 28., Kutuzov (1–3) a 33., Hackevics (1–4) a 43., Kacsuro (1–5) a 75., Fehér M. (11-esből, 2–5) a 85. percben
Gellei Imre: – A fehérorosz válogatott igazolta azokat az eredményeket, amelyeket a világbajnoki selejtezők során elért. A vendégek végig motiváltak voltak, és az első negyedórát leszámítva a játék minden elemében fölénk kerekedtek. A középpályán gyakran elvesztettük a labdát és ezért könyörtelenül megbüntettek bennünket.

Május 8., Pécs:
MAGYARORSZÁG–HORVÁTORSZÁG 0–2 (0–2)
Király – Bódog, Dragóner, Juhár, Lőw – Pintér – Sowunmi, Dárdai, Tóth N. – Tököli, Waltner
Csere: Bódog helyett Korolovszky a 11., Király helyett Babos és Waltner helyett Gera, mindkettő a szünetben, Pintér helyett Rósa H. az 56., Tököli helyett Fehér M. a 61., Sowunmi helyett Böőr a 74., Tóth N. helyett Kuttor a 91. percben
Gólszerző: Dárdai (öngól, 0–1) a 11., N. Kovac (0–2) a 24. percben
Gellei Imre: – A mérkőzés elején két szabadrúgásnál rosszul reagáltuk le a szituációkat és hátrányba kerültünk. Nehézségeinket tetézte, hogy Bódog Tamás szerencsétlen sérülést szenvedett. A csapat harcosan futballozott és mindent elkövetett a döntetlen kiharcolásáért, ám hiába, kihagyott helyzetekkel nem lehet meccset nyerni.

Augusztus 21.,
Puskás Ferenc-stadion:
MAGYARORSZÁG–SPANYOLORSZÁG 1–1 (0–0)
Király – Urbán, Dragóner, Gyepes – Bodnár, Sebők, Miriuta, Lőw –Lisztes, Gera – Tököli
Csere: Urbán helyett Korolovszky, Gera helyett Fehér M., Lisztes helyett Böőr, mindhárom a szünetben, Sebők helyett Fehér Cs. a 60., Tököli helyett Kenesei a 63., Lőw helyett Halmosi a 78. percben
Gólszerző: Tamudo (0–1) az 55., Miriuta (1–1) a 72. percben
Gellei Imre: – Az első játékrészben védekeznünk kellett, és erre fordítottuk a legtöbb energiát, de a szünet után kiegyenlítettebb, nyíltabb lett a játék, ezért úgy gondolom, a döntetlent megérdemeltük.

"A Spanyolország elleni mérkőzés lezárt egy bizonyos periódust az általam irányított nemzeti csapat életében. Egyre közelebb kerültünk a selejtezőkhöz, a csapatkeresést be kellett fejezni. Lehet, meglepő, ami mondok: számomra két meccs adott pluszenergiát és hitet ahhoz, hogy eredményes lehet a megkezdett munka. Az egyik ilyen találkozó a Ciprus elleni ligaválogatott mérkőzés volt. Nyertünk kettő–egyre, de a győzelemnél értékesebb jelzés volt számomra az, hogy az itthon játszó labdarúgók legjobbjaira nyugodtan számíthatok. Miért mondom ezt? Nos, azért, mert idény közben voltak veszteségeink. Ide sorolom azt, hogy Mátyus János – miután lejárt a szerződése a Cottbusnál – csapat nélküli profi lett, később az Energie szabadlistára tette a szintén stabil válogatott Sebők Vilmost; voltak sérültek, mint a pécsi, Horvátország elleni mérkőzésen bokatörést szenvedett Bódog Tamás, a térdműtéten átesett Lendvai Miklós és Pető Tamás; és persze voltak olyan labdarúgók, akik formaingadozás miatt nem kerültek a kezdőcsapatba. Szóval, ezért is volt fontos meggyőződnöm arról, hogy a hátország kellően stabil, hogy vannak még bevethető játékosok. A válogatott kapuja ugyanis mindig nyitott, itt nem a nevek számítanak, hanem a teljesítmény dönt. Nincsenek kőbe vésett kategóriák, nincs fiatal és nincs túl idős játékos, és hogy ez mennyire így van, azt a következő példa mutatja. A Zalaegerszeg jó szereplésében nagy szerepe volt a rutinos Urbán Flóriánnak, aki akkor, amikor az újbóli válogatottságról alkotott elképzeléséről kérdeztem, csak annyit mondott: mester, öt éve arra várok, hogy meghívót kapjak! Urbánban hihetetlenül nagy volt tehát a bizonyítási vágy, és ugyanez jellemezte azt a Lipcsei Pétert, akinek a játéka – ha már némiképp változott is – hosszú ideje a régi, remeklő középpályásét idézi, ráadásul a Ferencváros csapatkapitányaként megcsillantotta: ő igazi csapatember. És ha már itt tartunk… Lipcsei Péter nagy meccse az Izland elleni találkozó volt. Ezt azért fontos kiemelnem, mert ettől a mérkőzéstől sokan féltették a válogatottat, mondván, fenn, északon, világ csúfságára többször megfáztunk már. Nos, a reykjavíki klíma és az izlandi válogatott futballstílusa hasonlíthatott arra, ami ránk várt Stockholmban. Mondhatom, a számításaink beváltak: főpróbának ragyogó volt az Izland elleni mérkőzés, hiszen Stockholmban – csakúgy, mint Reykjavíkban – a jó egyéni teljesítmények mellett valóban csapat volt a válogatott. Fontos mérkőzés volt az, mint ahogyan a San Marino elleni, kötelezőnek mondott győzelem is, bár az a találkozó fogcsikorgatóra sikeredett, és ha nincs a parádésan teljesítő Gera Zoltán, akkor… Szóval, javulnunk kell, és ezt bizonyította az évzáró, Moldova elleni mérkőzés. A játékosainknak egyetlen összecsapást sem szabad félvállról venniük, előre lefutottnak tekinteniük. A helyzet anynyiban hasonlatos az ideihez, hogy ismét nehéz tavasz vár ránk. Februárban utazunk Ciprusra, ott Bulgária ellen kezdünk, és aztán jönnek az igazán nagy csaták: Lengyelország és Svédország ellen. Kemény év vár ránk, és most már nem szabad botlanunk…”

Szeptember 7., Reyjkjavík:
IZLAND–MAGYARORSZÁG 0–2 (0–0)
Király – Urbán, Dragóner, Gyepes – Fehér Cs., Lipcsei, Dárdai, Lőw – Miriuta – Kenesei, Fehér M.
Csere: Fehér M. helyett Tököli, Miriuta helyett Lisztes a szünetben, Kenesei helyett Böőr a 70., Lipcsei helyett Molnár B. a 85., Dárdai helyett Kabát a 91. percben
Gólszerző: Lőw (0–1) a 81., Dárdai (0–2) a 90. percben
Gellei Imre: – Olyan győzelmet arattunk, amelyet szeretnénk sokáig magunkkal, magunkban hordani. Csak most sajnálhatjuk igazán, hogy a magyar szurkolótábor nem láthatta ezt a mérkőzést. Csapatunk különösen a második félidőben játszott remekül, hiszen akkor már több gólszerzési lehetőségünk is volt, a hajrában pedig egyértelműen a mi akaratunk érvényesült. Értékes győzelem ez, amely erőt kell adjon a sikeres folytatáshoz.

Október 12., Stockholm:
SVÉDORSZÁG–MAGYARORSZÁG 1–1 (0-1)
Király – Urbán, Dragóner, Gyepes – Fehér Cs., Lisztes, Lipcsei, Dárdai, Lőw – Tököli, Kenesei
Csere: Tököli helyett Fehér M. az 59., Kenesei helyett Gera a 69. percben
Gólszerző: Kenesei (0–1) az 5., Ibrahimovic (1–1) a 75. percben
Gellei Imre: – Nagyon boldog vagyok a megszerzett egy ponttal. Álomszerűen kezdtünk, a gólon kívül több nagy lehetőségünk volt. Aztán kiegyenlítetté vált a játék, s a második félidőben főként védekezésre kényszerültünk. A svédek óriási erőfeszítéseket tettek az egyenlítésért. Ellentétes félidők után megérdemelt döntetlen született.

Október 16., Megyeri út:
MAGYARORSZÁG–SAN MARINO 3–0 (0–0)
Király – Urbán, Dragóner, Gyepes – Fehér Cs., Lipcsei, Lisztes, Dárdai, Lőw – Tököli, Kenesei
Csere: Kenesei helyett Gera a szünetben, Dárdai helyett Fehér M. a 78., Lisztes helyett Miriuta a 86. percben
Gólszerző: Gera (1–0) a 49., Gera (2–0) a 60., Gera (3–0) a 88. percben
Gellei Imre: – Az első félidőben igyekeztünk felőrölni az ellenfél erejét, aztán Gera Zoltán becserélésével álmaink valóra is váltak.

November 20., Üllői út:
MAGYARORSZÁG–MOLDOVA 1–1 (0–1)
Király – Urbán, Korolovszky, Gyepes – Fehér Cs., Lipcsei, Lisztes, Dárdai, Szamosi – Tököli, Gera
Csere: Király helyett Babos, Fehér Cs. helyett Bodnár, Gyepes helyett Juhár, Lipcsei helyett Zavadszky, Tököli helyett Kenesei, Gera helyett Kabát a szünetben, Szamosi helyett Böőr a 68. percben
Gólszerző: Patula (0–1) a 14., Dárdai (1–1) az 55. percben
Gellei Imre: – Az első játékrészben igazán barátságos vendéglátásban részesítettük az ellenfelet, így nagy erőfeszítéseket kellett tennünk a második játékrészben az egyenlítésért. Sok helyzetet dolgoztunk ki, de a moldovai kapus kiváló teljesítménye miatt meg kellett elégednünk a döntetlennel.
A 4. Eb-selejtezőcsoport állása:

1. Lettország 3 2 1 0 2 0 7
2. MAGYARORSZÁG 2 1 1 0 4 1 4
3. Lengyelország 2 1 0 1 2 1 3
4. Svédország 2 0 2 0 1 1 2
5. San Marino 3 0 0 3 0 6 0

A csoportban eddig lejátszott mérkőzések eredményei: San Marino–Lengyelország 0–2, Lettország–Svédország 0–0, Svédország–Magyarország 1–1, Lengyelország–Lettország 0–1, Magyarország–San Marino 3–0, San Marino–Lettország 0–1
A csoportban még hátralevő mérkőzések 2003-ban: Lengyelország–Magyarország 03. 29., Lengyelország–San Marino 04. 02., Magyarország–Svédország 04. 02., Lettország–San Marino 04. 30., Magyarország–Lettország 06. 07., San Marino–Svédország 06. 07., Svédország–Lengyelország 06. 11., San Marino–Magyarország 06. 11., Lettország–Lengyelország 09. 06., Svédország–San Marino 09. 06., Lengyelország– Svédország 09. 10., Lettország–Magyarország 09. 10., Svédország–Lettország 10. 11., Magyarország–Lengyelország 10. 11.