Azok az emlékezetes téli túrák

Nem kifejezetten futballra alkalmas időszak a karácsonyi ünnep és környéke, így csak egyszer fordult elő, hogy a magyar válogatott játszott az ünnepen, egy másik alkalommal pedig közvetlenül előtte.
Bátran kijelenthetjük, nem akaródzott a válogatottnak karácsonykor játszania 1926-ban, de nem elsősorban az ünnep okozott problémát.
A történet úgy kezdődött, hogy a magyar válogatott a spanyolok 1925 őszi, budapesti vendégjátékát viszonozva 1926. december 19-én Vigóban játszott a spanyol csapattal. A mérkőzést 4:2-re elvesztette együttesünk, ám nem minden játékos tért haza, ugyanis néhány klub téli túráját bonyolította, így a játékosok egy része csatlakozott klubjukhoz. A Hungária és a szombathelyi Sabaria Portugáliában meccselt ez idő tájt. A Hungáriát Lisszabonban megkeresték a portugál szövetség képviselői, hogy válogatottként hivatalos meccset játsszon a portugál nemzeti csapattal. Az MLSZ nem engedélyezte hivatalosként a találkozót, így az végül nem is jött létre, a Hungária a Sportinggal mérkőzött és 3:1-re legyőzte. Közben a Sabaria is Lisszabonba érkezett, és 6:2-re legyőzte a Benficát. Mindkét együttes Porto felé vette az irányt, amikor a portugál szövetség újabb akcióba kezdett. Azt kérték, hogy a két együttesből összeállított válogatott mérkőzzön meg Portugália legjobbjaival. A magyar szövetség beleegyezésével ez a találkozó létrejött december 26-án.
A magyar csapatot hét Hungáriás és négy szombathelyi futballista alkotta, a következőképpen állt fel: Weinhardt (S.) – Nagy J. (S.), Mándi – Pesovnik (S.), Kléber, Nádler – Braun, Molnár, Holzbauer (S.), Orth, Jeny (a szombathelyieket S-betűkkel jelöltük).
Jól kezdett a magyar csapat, Holzbauer és Braun góljaival az első félidőben biztosan vezetett. Szünet után a hazaiak büntetőből szépítettek, majd Weinhardt hibáját kihasználva egyenlítettek, és a 70. percben már vezettek. A magyar csapat nagy erővel támadott, és néhány perccel a befejezés előtt sikerült egalizálnia, Holzbauer volt ismét eredményes. A jelentések szerint a két gólt szerző Holzbauer mellett Mándi, Kléber, Pesovnik és Molnár játszott átlagon felül.
A portugál szövetség a mérkőzést hivatalosként könyvelte el, a magyar nem. Évtizedeken át a portugálok elleni statisztika az 1938-ban elszenvedett 4:0-s eredménnyel kezdődött. A két évvel ezelőtti felülvizsgálat során emelték nálunk is a találkozót a hivatalosak sorába, így valamivel jobban mutat a portugálok elleni elég siralmas statisztika.
A második karácsonyi mérkőzését 1961-ben játszotta válogatottunk, illetve akkor az ünnep előtti napon lépett pályára. Mivel 1962 nyarán Chilében rendezték a világbajnokságot, csapatunk a környezet tanulmányozása céljából 1961 decemberében a helyszínre érkezett, és játszott két mérkőzést a házigazdákkal. Az elsőt csúnyán elvesztette (5:1), a másodikon viszont már helytállt, döntetlenre végzett (0:0). Ezután utazott a magyar küldöttség Montevideóba, hogy Dél-Amerika egyik legerősebb válogatottjával megmérkőzzön. December 23-án csapott össze a két együttes, Baróti Lajos szövetségi kapitány a következő tizenegyet küldte pályára: Grosics – Mátrai, Mészöly, Dalnoki – Solymosi, Sipos – Farkas, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi. A hazaiak kezdtek jobban, a balszélső Escalada révén vezetést szereztek, a második félidőben azonban Solymosi egyenlített. Az eredmény kellő alapot teremtett, hogy a válogatottak másnap jó hangulatban, bizakodva ünnepelhessenek.
Karácsonykor amúgy is könnyebb bizakodni.