A magyar válogatott 1902. október 12-én játszotta első mérkőzését. A jubileum kapcsán sorozatban dolgozzuk fel válogatottunk százéves történetét. Ebben a fejezetben a válogatott (olimpiai, világ- és Európa-bajnoki) díjmérkőzéseivel foglalkozunk.
Az 1982-es, spanyolországi vb-n a harmadik csoportmeccsen Varga József lövésével vezetést szerzett a magyar csapat. Ha sikerült volna az elônyt megôrizni, akkor 1966 után elôször jutott volna csoportjából tovább válogatottunk. Sajnos egyenlítettek a belgá
Az 1982-es, spanyolországi vb-n a harmadik csoportmeccsen Varga József lövésével vezetést szerzett a magyar csapat. Ha sikerült volna az elônyt megôrizni, akkor 1966 után elôször jutott volna csoportjából tovább válogatottunk. Sajnos egyenlítettek a belgá
Az 1982-es, spanyolországi vb-n a harmadik csoportmeccsen Varga József lövésével vezetést szerzett a magyar csapat. Ha sikerült volna az elônyt megôrizni, akkor 1966 után elôször jutott volna csoportjából tovább válogatottunk. Sajnos egyenlítettek a belgá
Az 1982-es, spanyolországi vb-n a harmadik csoportmeccsen Varga József lövésével vezetést szerzett a magyar csapat. Ha sikerült volna az elônyt megôrizni, akkor 1966 után elôször jutott volna csoportjából tovább válogatottunk. Sajnos egyenlítettek a belgá
Az egykor volt Európa-kupa-mérkőzéseket nem számítva a magyar válogatott 215 mérkőzést játszott összesen a bevezetőben említett három sorozatban. Az olimpiai találkozóinak csak egy része minősült felnőttválogatott összecsapásnak. Kezdetben csak az olimpián mutathatták meg a felkészültségüket a válogatottak, a mienk 1912-ben vágott neki először a nagy feladatnak, és mindjárt kifogta a világ legjobb csapatát, az angolokat, kapott egy hetest, majd megnyerte a vigaszdíjsorozatot a németek és az osztrákok legyőzésével. Az 1924-es olimpián viszont már nem volt vigasz, a lengyelek kiütése után Egyiptom ismeretlen csapata 3:0-ra legyőzte a nagyon jó erőkből álló magyar együttest.
303. Anglia–Magyarország 3:6 Magyarország: Grosics (Gellér) – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Budai II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor. Gólszerző: Sewell, Mortensen, Ramsey, ill. Hidegkuti (3), Puskás (2), Bozsik.
306. Magyarország–Anglia 7:1 Magyarország: Grosics (Gellér) – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Tóth II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor. Gólszerző: Puskás (2), Kocsis (2), Lantos, Tóth II, Hidegkuti, ill. Broadis.
308. Magyarország–Német SZK 8:3 Magyarország: Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Tóth II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor. Gólszerző: Kocsis (4), Hidegkuti (2), Puskás, Tóth II, ill. Pfaff, Rahn, Herrmann.
309. Magyarország–Brazília 4:2 Magyarország: Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Tóth II, Kocsis, Hidegkuti, Czibor, Tóth M. Gólszerző: Kocsis (2), Hidegkuti, Lantos, ill. D. Santos, Julinho.
310. Magyarország–Uruguay 4:2 Magyarország: Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Budai II, Kocsis, Palotás, Hidegkuti, Czibor. Gólszerző: Kocsis (2), Czibor, Hidegkuti, ill. Hohberg (2).
311. Német SZK–Magyarország 3:2 Magyarország: Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Czibor, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Tóth M. Gólszerző: Rahn (2), Morlock, ill. Puskás, Czibor.
Tíz évvel később játszott újra díjmérkőzést csapatunk, akkor már a nem sokkal korábban életre hívott világbajnokságért. Az első vb-selejtezőt 1934 márciusában Szófiában játszotta együttesünk, és 4:1-re legyőzte a bolgárokat. A budapesti visszavágón ugyanennyi volt az eredmény, és már utazott is csapatunk a napfényes Itáliába, ahol a papírformának megfelelően ezúttal legyőzte Egyiptom tizenegyét, majd egy izzó hangulatú meccsen 2:1-re kikapott Ausztria együttesétől. Aztán jobb napok köszöntöttek válogatottunkra. A következő vb-n a döntőig jutott nemzeti csapatunk, az elődöntőt pazar játékkal 5:1-re nyerte a svédek ellen, viszont az olaszok elleni párizsi fináléra eléggé felforgatta a csapatot Dietz Károly szövetségi kapitány, és a címvédő olasz gárda 4:2-re legyőzte a mieinket. Ezüst után arany következett, igaz, nem a vb-n, mert ott 1950-ben nem indult csapatunk, hanem két évvel később a helsinki olimpián. Kiemelkedett a mezőnyből együttesünk, négy meccsen összesen egy gólt kapott és tizennyolcat szerzett. Bár a döntőben a jugoszláv tizenegy sokáig jól tartotta magát, végül 2:0-ra nyert válogatottunk. Arany után ezüst jött, pedig ha valami aranynak nézett ki, akkor az az ezüst volt, amit 1954. július 4-én a berni Wankdorf-stadionban átvehettek a magyar futballisták. Legalábbis a lefújás pillanatáig aranynak remélte a magyar szurkolótábor, de a külföldi szakemberek is a magyar csapatot tartották az első számú esélyesnek. Azonban nem a legnagyobb favorit nyerte a vb-t, hanem az a német alakulat, amelyet a csoportmérkőzések során válogatottunk 8:3-ra kiütött. Az 1958-as vb után (ahol a magyar csapat nem jutott be a negyeddöntőbe) beindult a harmadik sorozat, az Európa-bajnokság is. Igaz, az első két sorozat még nem ezen a néven zajlott, de Eb-nek számított. A magyar válogatott első Eb-meccsét 1958. szeptember 28-án Moszkvában játszotta, ahol 120 ezer néző előtt 3:1-re kikapott, majd az egy év (!) múlva megrendezett népstadionbeli visszavágót is a szovjet alakulat nyert 1:0-ra, így lezárult egy időre csapatunk Eb-dossziéja. A következő sorozatban azonban már a döntőbe jutásért mérkőzött együttesünk! Balszerencséjére a roppant erős házigazda tizeneggyel kellett meccselnie válogatottunknak Madridban, de a spanyolok minden előnyük ellenére csak nehezen, hosszabbításban tudták megszerezni a győztes gólt. A bronzmérkőzést ugyancsak hosszabbításban 3:1-re nyerte a magyar válogatott. Az első száz évben ez volt a legjobb Eb-helyezése együttesünknek.
Sztárleltár: Bozsik József
Az egyetlen magyar futballista, aki elérte a százas határt a válogatottban, pontosan százegy alkalommal játszott a nemzeti csapatban. Egyik pillére volt az Aranycsapatnak és az 1950 és 1955 között öt bajnokságot nyert Bp. Honvédnak. Védekezésben és támadásszervezésben egyaránt kimagasló volt, nagyszerû ütemben indította társait, és olykor lövésekre is vállalkozott. Másfél évtizeden keresztül volt válogatott (1947–1962). Aztán még egyszer rövid időre kapcsolatba került a nemzeti csapattal, 1974 nyarán szövetségi kapitánynak nevezték ki, de sajnos betegsége miatt csak rövid ideig állhatott az együttes élén.
Ezt az Eb-remeklést közrefogta két ragyogó, ám mégis csalódást keltő vb-fellépés. Mindkettőn volt egy világraszóló eredménye legjobbjainknak: 1962-ben az angolokat, négy évvel később a brazilokat verték meggyőző fölénnyel a csoportban, s mindkétszer olyan ellenféllel szemben buktak el a negyeddöntőben, amelyet le tudtak volna győzni, Chilében a csehszlovák, Angliában a szovjet gárda búcsúztatta a mieinket. Mivel a következő két vb-t kihagyta csapatunk, az újabb Eb-remeklés jobban kiemelkedett. Pazar hajrával jutott tovább válogatottunk a csoportból, 1972 tavaszán idegtépő három meccset játszott a románokkal a nyolc között, a szovjet csapat elleni elődöntőben pedig elhibázott tizenegyes után kikapott 1–0-ra, majd a bronzmeccset is elvesztette a belgákkal szemben, és negyedik lett (azóta a kontinenstorna sorozatán indul ugyan együttesünk, de nem jutott tovább a selejtezőcsoportból…). Az Eb után két hónappal az olimpián a döntőig jutott csapatunk, ám ott a vezetés után 2–1-re kikapott a lengyelektől. A világbajnokságon volt még egy ígéretes időszaka csapatunknak, 1978-tól zsinórban háromszor bejutott a nagydöntőbe, ott azonban a csoportból nem tudott továbblépni. A kilencvenes években már sehová sem jutott válogatottunk. A televíziókészülékek előtt kiélezett tizenegyespárbajokon izgulhattunk vb-ken, Eb-ken, nemzeti csapatunk krónikájában pedig egy ilyen büntetőrúgásos párbajt találhatunk: Macedónia ellen Teheránban volt jobb ilyenformán a nemzeti csapatunk, egy világhírű cég négycsapatos tornáján…
