Csodás meccsek gólcsúcsokkal

Nos, legtöbbször 2–1-re végzett, összesen 92 alkalommal, ám ez nem volt mindig örömteli. Ötvenöt esetben együttesünk 2–1-re nyert, 34-szer kikapott. Népszerű eredmény a 2–0 is, itt is több a pozitív töltés: 54-szer sikert jelentetett, 34-szer vereséget. A harmadik sztáreredmény az 1–1, 76 alkalommal végzett így csapatunk, a 38 idegenbeli és a két semleges pályán elért 1–1 többsége jó eredménynek számított, de a hazai pályán született 36 többsége vereséggel ért fel.
A hazai győzelmek között tallózva bőségesen találunk fölényes, mi több, kiütéses sikert. A három legnagyobb különbségű (illetve korábban arányú) győzelem még az első ötven évben született. A listát a 13:1-es diadal vezeti, a franciák szenvedték el 1927 júniusában. Az albánok 1950 őszén 12:0-s vereséget regisztrálhattak, az 1938-as tavaszi vb-selejtezőn pedig 11:1-re nyert válogatottunk a görögök ellen. Aztán volt háromszor 9:0, kétszer 8:0, s további három mérkőzésen is nyolc gólt szerzett válogatottunk, csak ott volt szórványos válasz. Visszatérve a csúcsokról az 5:0 is egészséges sort alkot, kilenc mérkőzés sorakozik ebben a rovatban, és nem csak régiek, a tavaly őszi Macedónia elleni ötös zárja egyelőre a sort.
Az itthon elszenvedett vereségek voltak a legfájóbbak. Egy gól különbséggel 28 alkalommal kapott ki hazai pályán nemzeti csapatunk, a 0–1 és az 1–2 tizenkét megjelenéssel vezet holtversenyben, nem baj, ha évekig konzerválódik ez a helyzet. Súlyosabbnak ítélhető (0–3-tól felfelé) mindössze tizenhat található. A tárgyilagosság kedvéért néhány közülük: 1930-ban az olaszok egy ötössel változtatták katasztrófasújtotta övezetté a zsúfolt Üllői úti stadiont. Ugyanott ugyanezt tette a jugoszláv együttes 1997 őszén 7–1-es sikerével. A legnagyobb különbséggel az angolok nyertek Magyarországon, még amikor tanítómesterként játszottak Budapesten, 1908 júniusában 7:0 ütötték ki a mieinket, viszont egy év múlva már "csak” 8:2-re. Ez az eredmény itthon legtöbb kapott gólként rekord. Nem is sejtik az angolok, hogy milyen rekordokkal büszkélkedhetnek Budapesten.
Azt viszont tudjuk, hogy válogatottunk kalandozásai során milyen ragyogó eredményeket ért el. Leggyakrabban 2–1-re nyert, összesen 23-szor, de például a fölényes sikerre utaló 3–0-ból is tizenötöt gyűjtött csapatunk. A legfényesebb diadalokat még a cári Oroszországban aratta 1912-ben, a stockholmi olimpiáról kerülőúton hazatérőben Moszkvában 12:0-ra és 9:0-ra nyert válogatottunk. Az 1955 májusi skandináv túra valamennyi darabja egy-egy gyöngyszem: Oslóban 5:0, Stockholmban 7:3, Koppenhágában 6:0, és Helsinkiben 9:1.
Lapozzunk egy kellemetlenebb oldalra. A sok szép bécsi siker mellett olykor alig talált haza küldöttségünk, olyan kiadós verésben részesült a csapat. 1927 áprilisában 6:0-ra nyertek az osztrákok, szinte napra pontosan öt évvel később 8:2-re. Ám nemcsak az osztrák fővárosban érte katasztrofális vereség csapatunkat, mert például 1935-ben Zürichben, egy évvel később Londonban kaptak ki legjobbjaink 6:2-re. Aztán ott van 1941-ből a drezdai 0:7, de a közelmúltból is van példa, szerencsére csak egy, 1994 júniusában Eindhovenben 7:1-re verték válogatottunkat a hollandok. Ragyogó diadalok is sorakoznak a semleges ,,sarokban” nagyszerű vb-diadalok, mint például 1982-ből a Salvador elleni 10–1 1954-ből a Dél-Korea elleni 9:0 a németek elleni 8:3.
Sok felejthető és elfeledett eredmény, egyről azonban vélhetően mindenki tud, a londoni 6:3-as magyar diadal örök, és úgy tűnik, megismételhetetlen.