Jól sikerült a magyar csavar

Az ötödik percben ugyanis Kenesei Krisztián révén a magyar válogatott szerzett vezetést. És ez a gól rögvest bebizonyította: a nyugalomnál, a megfontoltságnál, a tudatos rákészülésnél nincs nagyobb kincs. A végeredménytől függetlenül ugyanis ez a gól bebizonyította azt: Gellei Imre minden döntése ült. A magyar szövetségi kapitány ugyanis a jobb oldali középpályás posztjára Fehér Csabát jelölte (a tatai felkészülés során a Breda légiósának a Kijevben szereplő Bodnár Lászlóval kellett küzdenie a posztért), és ugyebár ő volt az, aki remekül futott el és adott mesteri gólpasszt annak a Kenesei Krisztiánnak, akinek pályára lépését is hosszas edzői dilemma előzte meg (kérdéses volt, hogy két ék, Kenesei és Tököli Attila, vagy egyedül Fehér Miklós szerepeljen).
Szóval, szinte a kezdés után át kellett értékelniük a hazaiaknak az erről a meccsről szóló elképzeléseiket, és bár gyaníthatóan amúgy sem kocogós futballra készültek, rögvest futhattak az eredmény után. A magyar válogatott azonban nagyon is stílusosan játszott: a négy védőnek – ha kellett – besegített a középpályáról mélyen visszalépő Lipcsei Péter, míg a középső, a támadásszervezésért felelős sornak a hátrébb óvatoskodó Kenesei Krisztián adott támaszt. Ez a hullámzás láthatóan megzavarta a hazaiakat, a két középső védő, Andreas Jakobsson és Michael Svensson rossz ütemben váltott, míg a balhátvéd posztján szereplő Tomas Antonelius képtelen volt megállítani az előtörő Fehér Csabát. Három magyar helyzet egyértelműsítette a magyar fölényt, és az előny birtokában stabilan védekezhetett és abból építhetett kontratámadásokra a magyar csapat.
A svéd csatárok az első húsz percben megjátszhatatlanok voltak, szélsőjátékról pedig nem is beszélhettünk: a kék-sárga szerelésben szereplő futballisták mindent középen erőltettek, meglehetősen idejétmúlt futballt produkálva így. Nem úgy Lisztes Krisztiánék! A Werder Bremen középpályása Lipcsei Péterrel és Dárdai Pállal közösen jó labdákkal futtatta az összekötő helyén beinduló, és a gyors lefordulásokkal rendre zavart keltő Keneseit és Tökölit.
Lendületes volt a meccs, a kevéske magyar szurkolónak kifejezetten élvezetes, a többségben lévő svéd drukkernek pedig szomorúan izgalmas. Nem véletlen, hogy a hazai csapat játékosai is idővel idegesek lettek, Fredrik Ljungberg szinte folyamatosan hisztériázott egy-
egy keményebb szerelés után, a nagy sztár, Zlatan Ibrahimovic pedig eljutott odáig, hogy sárga lapot kapott, mert nem bírt ura maradni az indulatainak.

A második félidő elején aztán arra is rá kellett ébredni, hogy ezen a meccsen nem lehet hibázni: majdnem órányi játék után Zlatan Ibrahimovic az addigi legnagyobb helyzetet puskázta el, égimeszelőként az égbe lőtte a labdát, igaz, hogy ne legyen gól az eset vége, ahhoz kellett Lipcsei Péter jó ütemű zavarórepülése is.
A koreográfia ettől még nem változott, azaz a magyar csapat tagjait nem igazán zavarta, hogy a svédek rendületlenül törnek előre. Sőt! Gellei Imre a vezetés tudatában sem adta fel, frissítette a csatársort: előbb Fehér Miklóst küldte be Tököli helyére, majd a rengeteget vállaló gólszerzőt hívta le a pályáról, és állította a helyére Gera Zoltánt. A svédek is cseréltek: a roppant gyengén futballozó Antonelius helyére a középpályás Mattias Jonson lépett pályára (később kiderült, ez jó húzás volt…), és hatott a közönség követelése is, mert Alexan-derssont a nagy kedvenc, a fentebb már említett Kim Källström váltotta.
S bár titkon bízni lehetett abban, hogy a magyar csapat kibekkeli ezt a meccset, egyetlen rossz döntés mindent eldöntött. Mattias Jonson beadása után Király Gábor nem tudta eldönteni, melyik pillanatban lépjen ki a labdáért, és ez a megingás elegendő volt ahhoz, hogy – önmagát sem kímélve – Ibrahimovic a hálóba fejelje a labdát. A svéd a Királlyal való ütközést követően megsérült, és miközben őt ünnepelte a közönség, hordágyon vitték le a pályáról, s onnantól számolva a magyar kapus lett a közönség céltáblája, ha nála volt a labda pfújoltak, fütyültek.
Persze, lehet, hogy az elégedetlenségük inkább az eredménynek szólt: a döntetlen nagy csalódás a svédeknek, nekünk, magyaroknak pedig öröm, főleg annak tükrében, hogy nem játszott rosszul a csapat, és a játékosok sokaknak meglepetést szerezve megmutatták, így is lehet futballozni.

Percről percre

5. perc: Fehér Csaba a jobb oldalon egy remek csellel tisztára játszotta magát úgy, hogy kilépett Antonelius és Andreas Andersson között, az alapvonal közeléből okosan visszafelé paszszolt, középen érkezett Kenesei, és hét méterről, jobbal egyből lőtt, a labda Jakobsson és a vetődő Isaksson között elsuhanva a kapu közepébe vágódott. 0–1
7. perc: A jobb oldalon Dárdai és Kenesei játszott össze, majd Liszteshez került a labda, aki jól vette észre, hogy Lőw a bal oldalon egyedül robog előre, az indítás után a cottbusi fedezet az alapvonalig szaladt, egy visszafelé bemutatott csel után jobbal középre ívelt, Tököli tíz méterről fejelt, Isaksson óriási bravúrral kitolta a jobb felső sarok felé tartó labdát.
15. perc: Kenesei a hazai tizenhatos előtt Tökölihez fejelte a labdát, a támadó a jobb oldalon futó Fehér Csabát szöktette, a bredai középpályás beadása után Kenesei nyolc méterről fejelt, Isaksson vetődve védett.
22. perc: Lipcsei kapta meg a labdát a svéd térfél közepén, 32 méterről jobbal lőtt, méterekkel a svéd kapu fölé.
28. perc: Dragóner faultja után hazai szabadrúgás következett a bal oldalról, a tizenhatos vonalától két lépésre. Antonelius ívelése után a labda átszállt mindenki felett, Alexandersson visszaemelte, Michael Svensson hat méterről, középről fejelt, Király mellett elment a labda, de a visszalépő Tököli elképesztő bravúrral, a magyar gólvonalról az alapvonalon túlra fejelte a labdát.
34. perc: Ibrahimovic a lesre apelláló magyar védők között elpasszolva a labdát tökéletes helyzetet teremtett a középen kilépő Ljungbergnek, az Arsenal sztárja előrevetődve próbált jobbal lőni tíz méterről, ám a kivetődő Királyban elakadt a labda.
47. perc: Ljungberg szöktette a jobbösszekötő helyén kilépő Alexanderssont, a középpályás tíz méterről, jobbal egyből lőtt, Király spárgázva, jobb lábbal bravúrral védett.
55. perc: Lisztes szépen levette a labdát a levegőből, majd egyből Keneseihez passzolt, a csatár egy átvétel után 27 méteről jobbal lőtt, a svéd kapu fölé.
57. perc: Anders Svensson került ziccerbe a magyar tizenhatoson belül, miután ütközött Dragónerrel, nyolc méterről, jobbal lőtt, Királyról kipattant, Ibrahimovic elé került a labda, aki jobbal, hat méterről megcélozta az üres kaput, ám érkezett Lipcsei, és az önfeláldozóan bevetődő ferencvárosiról a kapu fölé perdült a labda.
63. perc: Kenesei jobb oldali szöglete után röviden mentettek a svédek, Dárdai húsz méterről, jobbal egy átvétel után lőtt, a labda megpattant Gyepes lábán, így majdnem becsapta Isakssont, ám a kapus visszavetődött, és megfogta a bal alsó sarokba tartó labdát.
69. perc: Magyar kontra: Lipcsei indított, Fehér Miklós elfutott, visszapasszolt Keneseinek, ő Dárdaihoz játszott, a berlini légiós 22 méterről jobbal a kapu fölé bombázott.
75. perc: Mattias Jonson a jobb oldalról ballal középre ívelt, Király későn lépett ki, Ibrahimovic pedig hat méterről a bal felső sarokba csúsztatta a labdát. Király ütközött a csatárral, akit némi ápolás után le is kellett cserélni. 1–1

Mestermérleg
Lars Lagerbäck: Nem kezdtünk jól, érthetetlenül passzívan futballoztunk, rosszul helyezkedtünk, és csak nagyon nehezen találtuk meg a mérkőzés ritmusát. Ennek ellenére a második félidőben már jól futballoztunk, megvoltak a lehetőségeink a gólszerzésre, és végül sikerült egyenlítenünk. A több kidolgozott helyzet alapján győzelmet érdemeltünk volna.
Gellei Imre: Nagyon boldog vagyok a megszerzett egy ponttal. Álomszerűen kezdtünk, a gólon kívül több nagy lehetőségünk volt. Aztán kiegyenlítetté vált a játék, s a második félidőben főként védekezésre kényszerültünk. A svédek óriási erőfeszítéseket tettek az egyenlítésért. Ellentétes félidők után megérdemelt döntetlen született.


Fehér Csaba remekül játszott a középpályán

A kapuban Király Gábor egy alkalommal, éppen Zlatan Ibrahimovic első nagy helyzeténél bravúrral védett, ám a 75. percben a svédek egyenlítő gólja előtt késve indult ki, így a csatár a hálóba fejelhette a labdát.
A védelemben Urbán Flórián találkozott Fredrik Ljungberggel, és kellő keménységgel őrizte az Arsenal légiósát. A világ egyik legjobb csapatában szereplő szélső nem is nagyon bírta idegekkel a tehetetlenséget, játék helyett folyamatosan reklamált. Dragóner Attila kellő eleganciával irányította a védelmet, és a legjobb pillanatokban lépett ki középről, lesre állítva így a svéd támadókat, ám a második félidőre már ő is elfáradt, és erre több svéd helyzet hívta fel a meccset néző ember figyelmét. Gyepes Gábor alázattal, és ami az ő posztján lényeges, higgadtan és pontosan tette a dolgát. Pedig nem volt könnyű dolga, hiszen ő találkozott azzal a Zlatan Ibrahimoviccsal, aki egy alkalommal megelőzte a Fradi védőjét, és ez elég is volt neki a gólszerzéshez.
A középpályán Fehér Csaba volt a csapat legjobb teljesítményt nyújtó futballistája, kijelenthető, a bredai légióskodás nagyon jót tett az amúgy is jó képességekkel rendelkező futballistának. Maximálisan betartotta a rábízott feladatot, mellette Tomas Antonelius szerény képességű felfutó szélsőnek tűnt. Lisztes Krisztián most nem élt úgy, mint a reykjavíki előkészületi mérkőzésen, de javára szólt, hogy akart, küzdött, és ha nem is minden passza ért célba, nem adta fel. A második félidőben a nyolcvanadik percben megbolondította a svéd védőket, és egy jobb lövéssel gólt szerezhetett volna. Lipcsei Péter rutinja sokat ért, mi több, ő volt az, aki rengeteg futást vállalt, hiszen neki a középpályán irányítania is kellett, hogy aztán alkalmasint kisegítse a védőket. Dárdai Pál a tőle megszokott módon nagy futómennyiséget teljesített, és a társaknak próbált folyosót nyitni. Ô volt az, akinek arra is maradt energiája, hogy a svéd csatárokat szerelje, ha azok visszaléptek, nem véletlen, hogy Zlatan Ibrahimovicnak is elege lett a Hertha légiósának szívósságából… Lőw Zsolt Olof Mellberggel futott versenyt, és bár itt a svéd játékos gyakran győztesen került ki, olyan nagy veszélyt nem tudott teremteni a jobb szélen. A svédek cseréjével, Marcus Allbäckkal már több gondja volt, és a végére Lőw is elfáradt.
Tököli Attila jól megértette magát Kenesei Krisztiánnal, jó ütemben váltott az egerszegi támadóval, és néhány megindulása komoly zavart okozott az amúgy sem túl fitt és összeszokott svéd védelemben.
Kenesei Krisztián minden dicsérete a gól. Ennél többet nem kívánhatott senki a ZTE csatárától, és ehhez azt is hozzátehetjük, hogy Kenesei remekül indult el a kapu felé, amikor Fehér Csaba jobbról befelé passzolta a labdát.
A cserék közül sem Fehér Miklós, sem Gera Zoltán nem tudott túl sokat hozzátenni a játékhoz.