A pólós aréna boldog magyarjai

„Jól sikerült a belépőnk – mondta a Nemzeti Sport Online-nak az egy gólt szerző, honosított spanyol center, Szirányi Balázs –, persze ezt annak tükrében kell értékelnünk, hogy az ellenfelünk nem világverő volt, tulajdonképpen hoztuk a papírformát. A premier mindig picit más, picit nehezebb, de túl vagyunk rajta. Hatalmas adrenalint biztosított nekünk a telt ház, az ötezer ember, bár le is blokkolhattunk volna tőle. Szerencsére nem így lett. Inkább az ellenfelünkön éreztem, hogy megfogta őket ez az olimpiai közeg. Végig jól játszottunk, magas fokon pörögtünk, remélem, ez a lendületünk sokáig tart, és jó végkicsengése lesz számunkra ennek az olimpiának.”Szirányi Balázs –, persze ezt annak tükrében kell értékelnünk, hogy az ellenfelünk nem világverő volt, tulajdonképpen hoztuk a papírformát. A premier mindig picit más, picit nehezebb, de túl vagyunk rajta. Hatalmas adrenalint biztosított nekünk a telt ház, az ötezer ember, bár le is blokkolhattunk volna tőle. Szerencsére nem így lett. Inkább az ellenfelünkön éreztem, hogy megfogta őket ez az olimpiai közeg. Végig jól játszottunk, magas fokon pörögtünk, remélem, ez a lendületünk sokáig tart, és jó végkicsengése lesz számunkra ennek az olimpiának.”

Szirányi tévében látta a magyarok szerbektől elszenvedett vereségét, amire ő sem számított. Főként nem a különbségre.

„Mentális problémákat láttam a csapaton, ami furcsa volt, hiszen kizárólag rutinos emberek vannak a keretben, többen háromszoros olimpiai bajnokok. Taktikailag és fizikailag szerintem nincs gond. Rosszul kezdtek a meccsen, és abból nem tudtak kijönni. De a vészharangokat nem kell megkongatni, bárkivel játszanak negyeddöntőt a másik csoportból, ők az esélyesebbek. És igazából az olimpia is onnan kezdődik nekik. Egy világversenyen nem lehet az első meccstől az utolsóig végig tökéletesen játszani, ez már többször bebizonyosodott. Persze, jó lenne, de ilyen nincs. Vagy legalábbis nagyon ritkán.”

A román válogatott picit megilletődötten kezdett, de a második negyedtől kezdve már kijött a különbség a két csapat között. A britek sorra kapták a gólokat, nem tudták megszorítani riválisukat. Kovács István tudja: a folytatásban ennél csak nehezebb feladat vár rájuk.

„Nekünk aztán ez tényleg halálcsoport, ezért fontos volt, hogy legalább a kezdés jó legyen, és jöjjön a sikerélmény. A folytatásban megpróbálunk pontokat elcsípni, hogy visszafogott továbbjutási reményeinket életben tartsuk valamennyire. Jó, hogy itt lehetünk, ami az elsődleges célunk volt, de ha már itt vagyunk, megpróbálunk nem hátradőlve játszani. Még akkor sem, ha a papírforma nem mellettünk szól a folytatásban. Nyomasztó elvárás nincs velünk szemben, az biztos.”

A szakember elmondta, hogy a körülményeik kiválóak, az edzéslehetőségeik szintén. A román vízilabdázók, akiknek nem adatik meg sűrűn az olimpiai részvétel – legutóbb 1996-ban Atlantában jártak –, úgy élik meg a történteket, mintha karácsony lenne. Találkozhattak és közös fényképet készíthettek például Novak Djokoviccsal.

„Amikor elvállaltam ezt a munkát, döntően az a cél vezérelt, hogy szövetségi kapitányként eljussak az olimpiára. Ez végül ha nehezen is, de összejött. Klubedzőként mindent elértem, életem újabb nagy vágya teljesült ezzel a kijutással. Azért az érzés nem volt számomra teljesen ismeretlen, hiszen universiadén már jártam korában hétszer, ami nagyságrendileg hasonló esemény, három-négyezer versenyzővel és három-négy csarnokkal kevesebb."

A magyarok vereségét Kovács István nem látta élőben a helyszínen – bár úgy tervezi, amennyi meccset csak lehet, az arénában néz meg, ha az időbeosztása megengedi –, így a tévéközvetítés számára nem adta vissza, mi is történt valójában a szerbek ellen.

„Más olimpián is volt vereség, aztán a vége az utóbbi három alkalommal aranyérem lett. A csoportkörben a négy jónak egymás ellen bármi beleférhet, még egy kiadós körbeverés is. Nem szabad temetni a mieinket, annál sokkal jobb csapata van Kemény Dénesnek. Én mindenesetre nagyon szurkolok nekik.”