Yaakobishvili Áron: Ha jól teljesítek, idővel felnőttszinten védhetek a Barcában

– Élete idényén van túl?
– Ami az eddigi pályafutásomat illeti, biztosan – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak Yaakobishvili Áron, a Barcelona 2006-os születésű kapusa, aki U19-es bajnok, Király-kupa- és UEFA Ifjúsági Liga-győztes lett együttesével. – A Barcelona első korosztálya lettünk, amely mindhárom sorozatban aranyérmet szerzett, szerintem hozzátettem a sikerekhez, ráadásul nemrégiben profi szerződést kötöttem a klubbal és a magyar U21-es válogatottba is meghívtak tizenkilenc évesen. Mozgalmas idény van mögöttem, és nagyszerű lett a vége, csodálatos emlékekkel zárom le az utánpótlásfutballt.

– A korosztályos bajnoki és Király-kupa-győzelem is óriási eredmény, ám mekkora lökést adhat a pályafutásának az ifi BL megnyerése?
– Nyilván jó hatással van a megítélésemre, hiszen a legtöbb meccsen én védtem, a kieséses szakaszban mindig a nevemmel kezdődött a csapat összeállítása, a Svájcban rendezett négyes döntőben is jó teljesítményt nyújtottam, számomra azonban annak van leginkább jelentősége, hogy amíg idáig eljutottam, rengeteg akadályt kellett legyűrnöm. A sorozatban nagy teher nehezedett ránk, hiszen a nyolcaddöntőtől kezdve egymeccses párharcok döntöttek a továbbjutásról és rendre idegenben játszottunk. A nyomás tekintetében közel jártunk a profi futball szintjéhez, ezért is gondolom, hogy ha ezt elbírtam, készen állok az előttem álló feladatokra. Rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem ezen a nyolc találkozón. Azt szerettem a legjobban, amikor idegenbe utaztunk, mert valamelyest megismerhettem az ellenfeleink akadémiáit, a csoportkörben pedig megnéztük a felnőttek meccseit. Ha ki kellene emelnem a legjobb élményeket, a Stuttgart elleni negyeddöntőt mondanám, mert sok fontos védésem volt, és persze az Aston Villa elleni nyolcaddöntőt említeném, mert a Villa Parkban rendezték a meccset.

– No és a négyes döntő?
– Természetesen az is felejthetetlen néhány nap volt! Izgalmas volt úgy megérkezni Nyonba, hogy nem tudtuk, hány napra jöttünk, meddig jutunk. Soha vissza nem térő lehetőség kapujában álltunk, többünknek már csak az életkorunkból adódóan sem lesz több esélye megnyerni az Ifjúsági Ligát. Mivel ez egy hárommeccses minitorna volt, tapintani lehetett a feszültséget, de élveztük minden egyes percét – óriási élmény volt mindkét mérkőzésünk és megünnepelni a sikert.

– Mire viheti ez a 2006–2007-es korosztály? Csapattársait jól ismerve hogyan látja, több játékos kerülhet a felnőttcsapathoz?
– Ezt nehéz megmondani, hiszen hiába teljesít valaki utánpótlásszinten meggyőzően, ebből nem feltétlenül következik, hogy a felnőttek között is kiemelkedő lesz, valamint az is előfordul, hogy abból lesz igazán nagy játékos, aki a korosztályában nem tűnt annyira ígéretesnek. A csapatunkban mindenki megmutatta, sokra viheti, de elengedhetetlen, hogy a jövőben is keményen, alázatosan dolgozzunk. A Barcelona akadémiáját végigjárva mindenkinek megvan a lehetősége, hogy profi karriert fusson be és magas szintet érjen el, de nem lesz mindenki felnőttszinten Barca-játékos, az lehetetlen.

– Ha a lépcsőfokokat nézzük, pályafutásában a Barcelona B következik?
– Az a célom, hogy kölcsönben védjek egy idényt, utána pedig visszatérjek a Barcelonához.

– Milyen szint szolgálná a fejlődését?
– Az a legfontosabb, hogy olyan klubhoz kerüljek egy évre, ahol engem akarnak, bíznak bennem, és szem előtt tartják azt, hogy a jövőm szempontjából igencsak fontos időszakot töltök az adott csapatnál, kölcsönösen segítsük egymást. Nyitott vagyok a külföldi folytatásra is, szeretnék első osztályú csapatban védeni. Szóba jött Belgium, Hollandia és Lengyelország, a La Liga 2 is jó terep lenne, ám ezek egyelőre csak tervek, konkrétumok még nincsenek az ügyemben.

– Jó ideje lehetett arról olvasni, hogy zajlanak az egyeztetések a Barcelonával, mígnem május 9-én aláírta a profi szerződését. Könnyen dűlőre jutottak?
– Az év során a menedzserem és a klub elöljárói többször egyeztettek, májusra pedig minden úgy lett, ahogyan elképzeltem. A megbeszéléseken nem vettem részt, megbíztam abban, aki képviselt – úgy voltam vele, nekem a pályán van tennivalóm, nem a tárgyalóteremben. Amikor már mindenben megállapodtunk, az egyik pénteki edzésem után a szüleim, a testvérem és az ügynököm eljöttek a La Masiára, ahol az egyik irodában aláírtuk a papírokat. Felemelő érzés volt, nagyon sokat jelent nekem, hogy bíznak bennem ennél a nagyszerű klubnál.

– Mit mondott az ügynöke, miért ragaszkodnak önhöz a Barcelonánál?
– Egyértelművé tették, hogy hosszabb távon számolnak velem, ennek bizonyítéka a hároméves megállapodásunk. Elmondták, mi a céljuk velem: az a terv, hogy kölcsönben szerezzek felnőttszinten meccsrutint, gyűjtsek némi tapasztalatot, utána pedig a klubhoz visszatérve megnézik, mennyit léptem előre. Nem ígértek semmit, egy ekkora klubnál semmi sincs garantálva, de számítanak rám, és ahogy eddig, ezután is minden csak rajtam múlik: ha jól teljesítek, szerintem minden megvan bennem ahhoz, hogy idővel felnőttszinten védjek a Barcelonában. Tudom, ez ambiciózus cél, ám úgy érzem, ha minden nap kemény és alázatos munkával teszek érte, elérhetem.

– Hosszasan lehetne sorolni, a La Masiáról kikerülve hány mezőnyjátékos lett meghatározó alakja a Barcelonának, a kapusok közül azonban a tizenegy éve elköszönő Víctor Valdés volt a legutóbbi. Ennek alapján elképesztően nehéz feladat vár önre.
– Ez egyértelmű, éppen ezért nagyon fontos, sikerül-e lépésről lépésre megragadnom a lehetőséget. A körülmények is rengeteget számítanak, hiszen ott van például André Onana esete, aki szintén Barca-nevelés, csakhogy amikor a felnőttek közé került volna, érkezett Marc-André ter Stegen és ezzel eldőlt a sorsa, klubot váltott. Bízom magamban, hogy eljutok arra a szintre, ahová vágyom, a klubnál elöltött nyolc év után úgy érzem, készen állok a felnőttfutballra, ám nem szabad, hogy bármi is elterelje a figyelmemet. Noha kedvező helyzetben vagyok, hiszen sikerült a lehető legjobban lezárnom az utánpótlásban töltött éveimet, az igazán nagy kihívások még csak most várnak rám!

Az U21-es válogatottat irányító Szélesi Zoltán szövetségi edző három fiatalt hívott meg a tavasszal U19-es Eb-selejtezőt játszó 2006-os, 2007-es születésű labdarúgók közül, a huszonhárom fős keretébe Németh Hunor és Kaczvinszki Dominik mellett először kapott meghívást Yaakobishvili Áron is. A korosztályos gárda június 5-én Kecskeméten fogadja az albánokat, június 10-én pedig Bécsújhelyen mérkőzik meg az osztrákokkal felkészülési találkozókon. „Bíztam benne, hogy meghívást kapok, örülök, hogy a csapattal tarthatok – mondta Yaakobishvili Áron. – Ez is újabb lépcsőfok a karrieremben, bízom benne, hogy éles helyzetben megmutathatom magam a szakmai stábnak. Nagyszerű érzés, hogy bátyámmal, Antallal egy válogatottban futballozhatunk – legutóbb még kisiskolásként szerepeltünk egy csapatban. Bízom benne, hogy valamelyik meccsen egyszerre lehetünk a pályán.”