A sors két évet elvett tőle – most az Atlético világbajnokai ellen készül Nikitscher Tamás

– Emlékszik még arra, mikor látta először futballozni Nikitscher Tamást?
– Öt évvel ezelőtt a DVSC második csapatában, az NB III-ban láttam először – válaszolt a Nemzeti Sport kérdésére Nikitscher Tamás menedzsere, a korábbi NB I-es labdarúgó, Nánási Balázs. – Már akkor jó fizikumú játékosnak számított, megfelelő alapképességekkel, de ami megfogott benne, az a felszabadultság volt. Hogy kiélezett helyzetekben is mert kockázatot vállalni, nem csak a tutit játszotta, jól bírta a nyomást. Az már akkor látszott, hogy NB I-es karriert futhat be, de az, hogy ebből válogatottság és spanyol élvonal lett, annak is köszönhető, hogy jól jött ki a fordulópontokból és a két súlyos sérüléséből, melyek közel két évet elvettek a pályafutásából.

– Zalaegerszegen született, de a felnőttfutballban már debreceniként mutatkozott be, majd Makó, Pécs és Kecskemét következett, aztán Valladolid – meglehetősen kacskaringós utat járt be a spanyol élvonalig.
– Tamás három évvel fiatalabb öccse, Gergő országos szinten is ismert támadónak számított a hazai utánpótlás-futballban, korosztályos válogatott is volt, de sérülések miatt már abbahagyta a labdarúgást. 2017-ben együtt kerültek Debrecenbe. Gyerekkorukban egyfolytában fociztak és egymással versengtek, egymást húzták előre. Az első fordulópont akkor következett Tamás pályafutásában, amikor kikerülve az utánpótlásfutballból egy porcsérülés miatt ki kellett hagynia a 2019–2020-as idényt, a következő évadban pedig már a DEAC kölcsönjátékosaként az NB II-ben kellett helytállnia. A következő évben pedig az jelentett nehézséget, hogy sokáig nem lehetett tudni, hogyan alakul a jövője, mert a DVSC-hez szerződés kötötte ugyan, de nem kapott lehetőséget. Mikorra pedig el tudott jönni Debrecenből, az NB II-es csapatoknál már kialakultak a keretek és mivel négy hónapot nem játszott, nem volt megfelelő formában, így végül csak az NB III-ba tudott igazolni, Makóra. A harmadosztályból pedig nehezebb volt aztán NB II-be igazolni, mint a másodosztályból az élvonalba. A makói fél év után csak a Pécsi MFC ajánlott neki szerződést, de Pécsen alapemberré vált és olyan teljesítményt nyújtott, hogy több NB I-es csapat is kivásárolta volna szerződéséből. Végül a Kecskemét mellett döntöttünk, amelynél Tóth Ákos sportigazgató már jól ismerte Tamást, hosszabb ideje nyomon követte a fejlődését.

– Aztán egy jól sikerült fél év után a nyáron elszakadt a keresztszalagja…
– Két nappal a sérülése után hívott egy olasz másodosztályú klub, hogy szeretnék élőben is megnézni Tamást, a sírás kerülgetett, amikor le kellett mondanom a lehetőséget, annyira igazságtalannak éreztem azt, ami történt vele. Mire ő mosolyogva csak ennyit mondott: „ennek valamiért most így kellett lennie, de megerősödve fogok visszatérni.” Ez a pozitív szemlélet viszi őt előre azóta is. Persze emögött rengeteg munka is van, ő az a típus, aki elsőnek érkezik egy edzésre és utolsóként távozik. Nagyon sok különmunkát végez. Mindent a futballnak rendel alá, rengeteget olvas is annak érdekében, hogy alakítsa a szemléletét és minél profibban tudjon felkészülni, gondolva itt a táplálkozásra, regenerációra, tudatos izomépítésre, most pedig minden szabadidejében spanyol nyelvtanárhoz jár. Minden nap azért dolgozik, hogy minél több területen fejlődni tudjon. 

– Ennek a hozzáállásnak köszönhette a válogatott meghívót is?
– Nyilván a szakmai rész is meghatározó, a passzpontosság, a párharcerősség, amivel ki tudott emelkedni a posztján, de az, hogy meg tudott ragadni a nemzeti csapatban, annak is köszönhető, hogy jó versenyző típus és hatvan ember előtt ugyanarra a teljesítményre képes, mint amikor hatvanezren szurkolnak a Puskás Arénában.

– A téli átigazolása nagyon sokáig húzódott. Hogyan élték ezt meg, miért alakult így?
– Miután Tamás pályára lépett a válogatottban, úgy éreztem, kutya kötelességem olyan külföldi ajánlatot hozni neki, ami hozzásegítheti a további fejlődéshez. Volt három hazai ajánlata, és egy német másodosztályú, de a kérők is megértették, hogy a spanyol élvonalban futballozni egy hatalmas lehetőség. Itt nem az anyagiak döntöttek, számunkra egyértelmű volt, ha a két klub meg tud egyezni, akkor Tamás Valladolidban fog futballozni. Amikor mentek a tárgyalások azt mondta, ha kell gyalog is elindul, csakhogy a La Ligában futballozhasson… A Kecskemét is abszolút partner volt abban, hogy Tamás magasabb szintre tudjon lépni, de nem hittem volna, hogy a spanyolországi pénzügyi szabályozás ekkora akadályt jelenthet. Miután a két klub megegyezett, a Real Valladolid jelezte, néhány napot várni kell a liga engedélyére, de arra nem számítottunk, hogy ez több hét lehet. Tanácstalan helyzetbe kerültünk, hiszen a KTE törökországi edzőtáborba utazott, ahol nem akartunk kockáztatni egy sérülést, ezért Tamás eleinte nem játszott az edzőmeccseken, de amikor közeledett az NB I-es rajt és hiába vártuk a spanyolok hívását, két edzőmeccsre már beszállt, és akkor hívott a Real Valladolid is, hogy megvan az engedély.

– Két hónap spanyolországi tapasztalat birtokában hogyan látja most Nikitscher Tamás hosszabb távú fejlődési lehetőségeit, látva azt, hogy a Real Valladolid valószínűleg nem marad bent az élvonalban?
– Futballszakmai szempontból két olyan területet látok, amiben még ki tud teljesedni Spanyolországban. Az egyik a támadásokba való belépés, azok a passzok, mozgások, lövések, amikre korábban már mutatott itthon is példát, akár mondjuk a Ferencváros ellen, vagy a La Ligában a Celta Vigo és a Las Palmas ellen, be tudott lépni a támadójátékba, utóbbi meccsen lövésig is eljutott, és megvan benne a képesség, hogy egyre fontos szerepet vállaljon a támadásokban is. A másik ilyen elem a kapu elé érkezés a támadó fejesekre. Itthon ez nem volt kimondottan elvárás vele szemben, de mivel a fejpárbajokban jó és megvan ehhez a magassága is, képes lehet arra, hogy fejjel veszélyeztesse az ellenfelek kapuját. Úgy vélem, az eddigi visszajelzések alapján, hogy hosszú távon is reális esélye lehet arra, hogy megvesse a lábát a spanyol futballban. A klubnál elégedettek vele, amit a játékpercei is mutatnak, hiszen egy kivétellel az összes bajnokin játszott, amióta a Valladolidhoz igazolt, a legutóbbi három találkozót pedig, amin szerepelt, végig is játszotta. 2028-ig szól a szerződése, függetlenül attól, hogy kiesik-e a csapat. A Valladolid edzőközpontjában, ahol a játékosok a napjaikat töltik, a regenerációtól az étkezésen át minden részletre odafigyelnek a klub szakemberei, tehát a feltételek adottak a minőségi munkához, a fejlődéshez, akkor is, ha másodosztályban szerepel a csapat. Persze bízunk benne, hogy a mostani féléven túl is lesz még lehetősége a La Ligában futballozni, ezért dolgozik.

– Hogyan készül Tamás az Atlético Madrid ellen, hiszen ilyen nívójú ellenféllel klubszinten még nem találkozott? Kimondottan érdekes lesz látni őt olyan világbajnokok ellen futballozni, mint Rodrigo De Paul, Julián Álvarez vagy Antoine Griezmann.
– Nem szokott azzal foglalkozni, hogy ki az aktuális ellenfél, minden meccsre ugyanúgy készül. Egyébként a válogatottban a németek vagy a hollandok ellen már volt lehetősége világklasszisok ellen pályára lépni. Egyelőre a hétfői meccs kapcsán az is kérdés, bekerül-e a kezdőcsapatba azok után, hogy legutóbb a Getafe ellen otthon négy-nullás vereséget szenvedtek. Az Atlético Madrid elleni mostani, illetve az FC Barcelona elleni, május negyedikei hazai meccs időpontját persze már kívülről tudja, mert nagyon sokan keresik az ismerősök közül, ugyanis szeretnék Tamást élőben látni, olyan, sztárcsapatok elleni meccseken, amik néhány éve még elképzelhetetlennek tűntek számára.

SPANYOLORSZÁG, LA LIGA
31. forduló
Április 14., hétfő
21.00: Atlético Madrid–Real Valladolid
Real Valladolid: Nikitscher Tamás