Légiósok: Visszakaptam az érzést, várom a meccsnapokat! – Gróf Dávid

Stabil kezdőjátékossá vált Gróf Dávid a Levadiakoszban, a magyar kapus egymás után hét bajnokin kapott lehetőséget – s bár az együttes az utolsó helyen áll a tabellán, mindössze két pont választja el a már bennmaradó Jonikosztól.

„Az alapszakasznak egy hónapja vége, akkor legyőztük az OFI-t, az alsóházi rájátszásban pedig egyelőre két döntetlen, valamint egy győzelem a mérlegünk – mondta lapunknak Gróf Dávid, a görög élvonalbeli Levadiakosz kapusa. – A két hónapja történt edzőcsere jót tett a társaságnak, ekkor kaptam meg én is a lehetőséget – van önbizalmunk. A csata nagyon szoros, négy csapat is két ponton belül követi egymást, már csak négy bajnoki vár ránk, legközelebb a bennmaradó Jonikosszal játszunk odahaza, azt a meccset mindenképpen meg kell nyernünk. Jövő hét szombaton kerül sor a mérkőzésre, a héten nem rendeznek fordulót, mert ortodox húsvét van idekint, ez pedig akkora ünnep Görögországban, mint odahaza a karácsony. Kaptunk is három nap pihenőt, ilyen még nem is fordult elő velünk, de legalább több időt tölthetek a családdal. A feleségem és a kislányom is szereti a kicsi, huszonötezres várost, Levadiát, jó itt élni, és az sem mellékes, hogy ilyenkor már csodás az időjárás. Pillanatra sem bántam meg, hogy január végén belevágtunk a görög kalandba, s ide szerződtem Debrecenből, ahol az utolsó időszakban már nem kaptam lehetőséget. A Levadiakoszban újra visszakaptam az érzést, hogy várom a meccsnapokat. A csapat befogadott, s a korábbi Vidi-védővel, Viníciusszal remekül megértjük magunkat a pályán és azon kívül is. Amióta felépült, sokkal stabilabb az együttesünk – ő is annyi idős, mint én, harminchárom éves, mi képviseljük a rutint a csapatban, és élvezzük ezt a szerepet.”

S ha már szóba került a kor: Gróf Dávid hétfőn, április 17-én betölti a harmincnegyedik életévét, így pályafutása összegzésére kértük.

„A legszebb emlékek nyilván a bajnoki címekhez kötődnek, egyszer-egyszer lettem aranyérmes a Honvéddal és a Ferencvárossal, a Debrecennel pedig az NB II-ben végeztünk az élen. Szívesen gondolok vissza a válogatott kerettagságokra is. A legrosszabb időszakok pedig azok voltak, amikor a kispadot koptattam: rendkívül bánt, ha nem számítanak rám, addig nem nyugszom, amíg nem állhatok újra a gólvonalra. Csereként ­rossz a hangulatom, amelyet sajnos hazaviszek, s ez a ­magánéletemben is lecsapódik, ilyenkor tényleg nem érzem jól magam a bőrömben. Azt viszont nagy fegyverténynek érzem, hogy ennyi idősen légiósnak vallhatom magam, és erős európai bajnokságban szerepelhetek. A görög ligában ügyesebbek a futballisták, mint az NB I-ben, de kevesebb a taktikai elem, s nincs akkora adok-kapok, mint odahaza, hasonlít a bajnokság a spanyolhoz, csak nyilván alacsonyabb szintű. Szóval minden kerek, pontosabban akkor lesz teljesen az, ha benn maradunk!”