Légiósok: Van bennünk annyi, hogy nyerjünk – Gazdag Dániel

– Egy meccs az élet – ismerős lehet az érzés.
– Valóban, öt évvel ezelőtt jártam már hasonló cipőben – indította a Nemzeti Sportnak a már az észak-amerikai profi liga (MLS) döntőjének otthont adó Los Angelesből adott exkluzív interjúját Gazdag Dániel, a Philadelphia Union 26 éves, 17-szeres magyar válogatott középpályása, aki a házigazda Los Angeles FC elleni csatára készül csapatával. – Akkor jól alakult a forgatókönyv, az utolsó fordulóra maradt a döntés, a Honvéddal úgy fogadtuk a Fehérvárt, hogy egy pont is elég nekünk az aranyéremhez. A mérkőzés előtti napok különleges hangulatban teltek, tisztában voltunk vele, hogy ezen a kilencven percen múlik minden. A meccset megnyertük, máig kiráz a hideg, ha eszembe jut, milyen élményben volt részem. Remélem, hamarosan azt is tapasztalom, milyen érzés az Egyesült Államokban bajnoki címet ünnepelni.

– A kétezertizenhétben átéltek sokat segítenek ezekben a napokban?
– Mivel már tudom, milyen döntőre készülni, jól kezelem a helyzetet. Nem idegeskedem, próbálom élvezni minden pillanatát. A többiek a minap kérdezték tőlem, játszottam-e ilyen fontos meccsen valaha, mire mosolyogva feleltem, hogy legalább hármon. A már említett Vidi elleni mérkőzés mellett a két Magyar Kupa-döntőt is ideveszem – e háromból kettőt is megnyertünk a Honvéddal. Szerencsére a Philadelphiában nem én vagyok az egyedüli, akinek megadatott már, hogy ilyen rangos meccsen lépjen pályára, mi, idősebb játékosok tudunk erről mesélni a fiataloknak.

– Azt mondta, mi, idősebb játékosok?
– Itt már idősnek számítok huszonhat évesen… De rendben, fogalmazzunk inkább úgy, rutinos vagyok, az jobban hangzik.

– Úgy veszem észre, a hangulatával nincs gond.
– Miért lenne? Jól érzem magam a bőrömben. Kedd óta Los Angelesben tartózkodunk, ráadásul a klubvezetők voltak olyan kedvesek, és elutaztatták a családtagjainkat is, fizették a repülőjegyüket és a szállásukat. Már az idefelé út is vidáman telt, a különgépünkön egy hely sem maradt üresen. A családos játékosoktól még azt is megkérdezték, egy vagy két szobát szeretnének-e, én kettőt kértem, mert úgy voltam vele, ha esetleg péntekről szombatra a kisebbik fiam, Maxim nem aludna jól, átmegyek a másikba, mégse fáradtan ébredjek a nagy meccs reggelén. A klub tényleg mindent megad nekünk, egy rossz szavunk sem lehet.

– Ami azt illeti, mindent elkövettek, hogy ilyen ellátásban részesüljenek.
– Tény, a Philadelphia Union életében óriási tett, hogy bejutottunk a nagydöntőbe. Azok után, hogy tavaly a főcsoport döntőjét elveszítettük, már azzal történelmet írtunk, hogy az idén megnyertük a Keleti főcsoportot. A klub ezt azzal is honorálja, hogy megadja a módját a fináléra készülésnek, és abban bízunk, hogy mi szombaton viszonozhatjuk. Aztán jöhet megint a klub gesztusa… Komolyra fordítva: az előző idényben éppen a New York Citytől kaptunk ki a főcsoport döntőjében, most esélyünk nyílt rá, hogy revansot vegyünk – sikerült.

– Aligha lepődött meg bárki: a három-egyes győzelemből góllal vette ki a részét.
– A legjobbkor találtam a kapuba, mert nyolc perccel azután, hogy a New York vezetést szerzett, egyenlítettünk, rá két percre pedig jött az én gólom, ami megváltoztatta a meccs képét. Jobbak voltunk, megérdemelten győztünk. Habár ehhez az is kellett, hogy még az ellenfél vezetésénél Andre Blake az idény egyik legfontosabb védését mutassa be. Bizonyította, nem véletlenül lett ő az év kapusa.

– Szolid ünneplés belefért a főcsoport megnyerését követően?
– Az még igen. Az MLS-ben a főcsoportgyőzelemért is jár trófea, a lefújást követően a magasba emelhettük. A díjátadót követően előkerült egy-két üveg pezsgő, de visszafogott volt mindenki, már a szemünk előtt lebegett a szombati finálé. Nem mondom, már így is szép idény van mögöttünk, de még szebb lenne, ha a Los Angeles FC legyőzésével feltennénk a pontot az i-re.

– A konferenciaelsőség aranyéremmel is párosult?
– Azzal nem, „csak” a kupával. Amerikában egyébként nem aranyérmet kap a bajnok, hanem gyűrűt. Vágyom egyre. Az utcán nem hordanám, de azért szeretnék egyet…

– Korábban többször beszélt arról lapunknak, hogy Philadelphiában tombol a futballáz. Kedden is népes szurkolósereg búcsúztatta önöket – milyen útravalót kaptak?
– Csak annyit kértek tőlünk, hogy még egy meccset nyerjünk meg… Hogy pontosan hányan kísérnek el bennünket, nem tudom, de hogy több százan jönnek, az biztos. A legolcsóbb belépő négyszáz dollárba kerül, és mivel Los Angeles nincs a szomszédban, az utazás is drága. De ott lesznek velünk, ez a lényeg, remélem, a végén együtt ünnepelhetünk.

– A Philadelphia közösségi fórumain látható felvételek arról tanúskodnak, jelentős a felhajtás Los Angelesben.
– Sokan keresnek minket, egyik interjú követi a másikat, csütörtökön még fotózáson is részt vettünk, szóval nagy a pörgés. Időnként talán túl nagy. Persze jobb ez így, mintha arról kérdeznének, miért veszítettünk a New York City ellen, és nem arról, hogy mit várok a döntőben.

– Apropó, mit vár a döntőben?
– A fogadóirodáknál nem mi vagyunk a favoritok, a mások mellett Giorgio Chiellinit és Gareth Bale-t is felvonultató LAFC a nevek alapján talán erősebbnek tűnik, de van bennünk annyi, hogy nyerjünk.

– Mekkora hátrányt jelent, hogy a rivális otthonában lesz a döntő?
– Nyilván előny a Los Angelesnek, hogy a saját stadionjában játszhat, de ettől még nem kell remegő lábbal kimennünk a pályára. Az alapszakaszban egyszer találkoztunk az LAFC-vel, akkor is itt játszottunk, úgy lett kettő-kettő a végeredmény, hogy kétszer vezettünk. Ha abból a meccsből indulok ki, megint csak azt mondom, van annyi esélyünk, mint az ellenfelünknek.

– Úgy rémlik, a szóban forgó mérkőzésen gólt szerzett és gólpasszt adott…
– Így volt! Egész jól futballoztam aznap.

– Ez úgy hangzott, mintha a legtöbb meccsen nem így lett volna.
– Karrierem legjobb idénye ez, ha tehetném, azt kívánnám, sohase érjen véget. Jószerével minden pillanatát élveztem, több klubrekordot megdöntöttem, szereztem huszonhárom gólt, és a csapatnak is nagyszerűen ment.

– Lehet ezt még fokozni?
– Azt nem tudom, ugyanakkor mindennél jobban bízom benne, hogy a döntőben is jó teljesítménnyel, lehetőleg góllal, gólpasszal tudom segíteni a klubomat. Ez lesz az utolsó, egyúttal a legfontosabb mérkőzés az idényben – fantasztikus, hogy idáig jutottunk, s ha már itt vagyunk, nagyon nem szeretnénk veszíteni.

MLS, RÁJÁTSZÁS, DÖNTŐ
November 5., szombat
21.00 (magyar idő szerint): Los Angeles FC–Philadelphia Union