MLS: Gazdag Dániel újabban repül és szárnyal

– Megszokta már a repülést?
– A nyár óta volt rá alkalmam – felelte mosolyogva érdeklődésünkre Gazdag Dániel, a május óta a Philadelphia Union kötelékéhez tartozó 25 esztendős, 11-szeres válogatott magyar középpályás. – Aki ismer, tudja rólam, ha van olyan közlekedési eszköz, amelyikért nem rajongok, az a repülő. Ehhez képest az elmúlt három hónapban háromszor repültem haza az Egyesült Államokból, és persze ugyanannyiszor vissza. Arról nem szólva, hogy itt a legtöbb bajnoki mérkőzésre ugyancsak légi úton megyünk, máskülönben sohasem érnénk oda... Nem volt tehát más választásom, mint hogy hozzászokjak – ma már egész jól állok ezen a téren. Ámbár azt még nem jelenthetem ki, hogy mostanra meg is szerettem.

– Azt megállapíthatja, hogy élményekben gazdag két hét van ön mögött?
– Ez vitathatatlan. Az utóbbi mérkőzéseim valóban emlékezetesen alakultak, a válogatottban San Marino és Lengyelország ellen is győztes csapat tagja lehettem, majd az Egyesült Államokba visszatérve a klubcsapatommal sikerrel vettük a rájátszás első körét. Remélem, egy ideig kitart ez a jó széria.

– Ha már szóba hozta a nemzeti együttes idei utolsó két meccsét: San Marino és Lengyelország kapujába is betalált. Méltó befejezése volt az évnek, ugye?
– Nyugodt szívvel felelhetek igennel, főként úgy, hogy Varsóban győzelmet érő gól fűződött a nevemhez. Gyönyörű stadionban, hatvanezer néző előtt lőttem, ráadásul Wojciech Szczesny személyében világklasszis kapusnak. Ez ugyanúgy boldoggá tett, mint az, hogy bár a novemberi mérkőzések előtt már nem volt esélyünk a továbbjutásra, emelt fővel fejeztük be a világbajnoki selejtezősorozatot. Az első perctől fogva az utolsóig odatettük magunkat, senki sem húzta vissza a lábát a „csinnes” szituációkban, harcoltunk, ahogyan kellett. Büszke vagyok arra, hogy két góllal tudtam segíteni a csapatot. Amióta válogatott vagyok, ez az összetartás sikerült legjobban nekem.

– Ezt elmondhatja kétezerhuszonegyről is?
– Ha azt veszem alapul, hogy mindmáig tizenegyszer ölthettem magamra a címeres mezt, abból hétszer az idén, igen, elmondhatom, hogy ebben az esztendőben már fontos szerep hárult rám is. Ezen a téren csak azért van bennem hiányérzet, mert az Európa-bajnokságon sérülés miatt nem léphettem pályára. Hiszem ugyanakkor, hogy amit a sors most elvett, három év múlva, a németországi tornán visszaadja.

– „Ugorjunk át” a tengerentúlra. Három nappal azután, hogy visszatért Philadelphiába, már azért küzdött, hogy klubja bejusson a bajnoki negyeddöntőbe. Gondolom, utólag nem bánja, hogy csak jelentős izgalmak árán sikerült.
– Azért a hosszabbítást megspóroltam volna... Nem tagadom, a végére jól elfáradtam, amibe nyilván belejátszott a hétközi hosszú utazás és a hatórás időeltolódás is. Azért sem cserélt le az edzőnk, mert a hosszabbítás hajrájában már a tizenegyespárbajra készültünk, és én lettem volna az egyik rúgó. Végül nem került sor rá, mert a százhuszonharmadik percben jött Jakob Glesnes, és akkora gólt lőtt, hogy szinte felrobbant a stadion. Mindannyian eksztázisban voltunk, a nagy öröm közepette még egy közös sprintre is maradt energiánk.

– A folytatásban mire futja az erejükből?
– Az elsődleges cél az volt, hogy jussunk be a rájátszásba, ezt ugye elértük. Hogy nyertünk egy meccset, azzal csak fokoztuk a hangulatot. Sokan szeretik errefelé a futballt, remek a hangulat a mérkőzéseken. Jó a csapatunk, az idény legfontosabb szakaszára álltunk össze igazán. Nekem is szükségem volt két-három hónapra, mire teljesen beilleszkedtem és megismertem annyira a társaimat, hogy a pályán is tökéletesen megértsük egymást. Október huszonegyedikén, a Minnesota ellen két gólt lőttem, akkor éreztem azt, hogy na, megjöttem, és már tudok annyit segíteni a Philadelphiának, amennyit szeretnék. A családom is otthon érzi már magát Amerikában. Megszerettük az itteni életet, ez az igazság.

– Nem is hiányzik Magyarország?
– Dehogynem! Készülünk is haza, az ünnepeket otthon töltjük.

– Feltételezem, a rokonok és a barátok nem haragudnának, ha csak az utolsó pillanatban esnének be.
– Egy-két hétig még én sem szeretnék útra kelni. Úgy vagyunk vele, ha már idáig eljutottunk, nem szeretnénk a negyeddöntőben megtorpanni. Azt mindenesetre már megnéztem, hogy a bajnoki döntő december tizenegyedikére van kiírva...

– Igaz, hogy a remélt sikerekért már „tízesként” tehet sokat?
– Így van, az utóbbi meccseken már abban a pozícióban számoltak velem, amúgy az a kedvencem. Mostanában két tízessel állunk fel, fontos győzelmek tanúskodnak arról, ez kiváló döntés volt a szakmai stábtól. Szóval, a javunkra vált, hogy karácsonyfa-alakzatban játszunk – ez egyébként is illik az ünnepi időszakhoz.