RB Leipzig: Felépültem, megerősödve térek vissza – Szoboszlai

„Hogy mivel tudna kárpótolni az élet? Ezt rá bízom. Inkább abban hiszek, hogy a saját kezemben van a sorsom.”

Amikor az Izland elleni Eb-pótselejtező hosszabbításában Szoboszlai Dominik az ünneplő magyar játékosokból álló kupac aljára került, a jelen és a jövő is rózsaszínűnek látszott. A 20 éves középpályás remek góllal lőtte ki Magyarországot az Európa-bajnokságra, akkori klubjával, a Red Bull Salzburggal a BL-csoportkörben szerepelt – ráadásul az Atlético Madrid és a Lokomotiv Moszkva elleni meccsen betalált –, és már a levegőben lógott téli klubváltása, a sajtóban az RB Leipziget emlegették első számú úti célként. A lipcsei együttes hivatalosan decemberben jelentette be az érkezését, az első hírek pedig a január 6-i, Dortmund elleni hazai meccset jelölték meg a bemutatkozás lehetséges időpontjaként – éppen korábbi salzburgi csapattársa, Erling Haaland ellen.

Aztán minden másként alakult…

„Nehezen éltem meg azokat a hónapokat, de mivel nem tudtam pontosan, milyen jellegű sérüléssel állok szemben, és korábban nem kellett hónapokat kihagynom, eleinte bizakodó voltam – mondta lapunknak Szoboszlai Dominik.– Sajnos hamar kiderült, ez nem az a sérülés, amelynél könnyen megállapítható a felépülés időtartama. Két lipcsei csapattársam, Emil Forsberg és Tyler Adams is átesett már ezen a gyulladáson, mindketten hét-nyolc hónapig bajlódtak vele. Sokat beszéltem velük erről, de mivel az első vizsgálatok után csak néhány hónap rehabilitációról volt szó, úgy készültem, a válogatotthoz már néhány Bundesliga-meccsel a lábamban csatlakozhatok. Sajnos nem így történt.”

Szeméremcsont-gyulladást diagnosztizáltak nála, és bár a lipcsei orvosok mindent megtettek, hogy minél előbb bevethető legyen a salzburgi korszakának utolsó meccsein már fájdalomcsillapítókkal játszó futballista, visszatérésének lehetséges időpontjáról sohasem beszélt a klub, mint ahogy az akkori vezetőedző, Julian Nagelsmann sem tudott felelni a sajtótájékoztatókon rendre feltett kérdésre.

„Úgy kezdődött, hogy a szeméremcsont és a lágyék találkozásánál nyilalló fájdalmat éreztem, aztán volt olyan időszak, hogy a kanapéról sem tudtam felkelni kínlódás nélkül – folytatta Szoboszlai Dominik. – Sajnos alvás közben is sokszor arra ébredtem, hogy belenyilall a fájdalom. Ahogy korábban, most is megvoltak a rövid távú céljaim, első körben a bemutatkozás Lipcsében, majd az, hogy az Európa-bajnokság rajtjára százszázalékos állapotba kerüljek. Mentálisan az volt a legnehezebb, hogy nem tudtam elérni az általam felállított célokat, minden egyre csak tolódott. Januártól kezdve rendszeresen konzultáltunk az orvosi stábbal, utána rehabilitációs munkát végeztem, a nehéz pillanatokban próbáltam erőt meríteni abból, hogy visszanéztem egy-két korábbi meccsemet, illetve a lehető legtöbb időt próbáltam a családommal és a barátaimmal tölteni. Nem tűntem el a világ elől, de mint említettem, ez a sérülés annyira kiszámíthatatlan, hogy felelőtlenség lett volna bármit ígérni, vagy esetleg olyat mondani, ami nem egyértelmű a nyilvánosság számára. Az Eb idején pedig nem akartam, hogy bármi elvonja a figyelmet a csapatról.”

Ilyen előzmények után értelemszerűen a vb-selejtező márciusi meccsein sem léphetett pályára az Izland elleni találkozó hőse, a közvélemény számára ugyanakkor reménysugarat jelentett, hogy májusban a Leipzig megosztotta a képeket, amelyen a középpályás a társaival készül. A Bundesliga-bemutatkozás viszont így is elmaradt, és bár Marco Rossi meghívta őt az Eb előtti összetartásra, a végső keret kijelölése alkalmából rendezett sajtótájékoztatón elmondta: az utolsó percig reménykedett, hogy Szoboszlai Dominik tagja lehet a keretnek, ám erőnlétileg még nem áll készen az Eb-re, azzal pedig pályafutását veszélyeztette volna, ha akkori állapotában küldi pályára.

„Ez a végkifejlet sajnos végig ott lógott a levegőben. Lipcséből is úgy jöttem el májusban, hogy az orvosok szkeptikusak voltak az Eb-szereplésemmel kapcsolatban, de mindenki tudta, mennyire fontos nekem a nyári torna és a válogatott, ezért meg kellett próbálnom. Motiváltan érkeztem a válogatott ausztriai edzőtáborába, minden erőmmel arra összpontosítottam, hogy itthon, magyar szurkolók előtt léphessek pályára az Eb-n. Igazságtalannak érzem, hogy a sors elvette tőlem ezt a lehetőséget, annak viszont nagyon örültem, hogy a társak minden előzetes várakozást felülmúltak. Jó volt látni, mennyire küzdenek egymásért és a válogatottért. Nekem az edzések maradtak, a torna idején pluszmunkát és különfoglalkozásokat végeztem. Így többnyire a televízió előtt néztem a meccseket, még csak nem is Magyarországon. Természetesen bennem volt a bárcsak ott lehetnék érzése, de a csapat nélkülem is mindent megtett, nagyon büszke vagyok a társakra. A végén talán kis szerencse hiányzott, de a válogatott így is a maximumot hozta ki magából a halálcsoportban.”

Az Európa-bajnokság után új fejezet kezdődött a szerződését májusban egy évvel meghosszabbító középpályás életében, a nyári felkészülést már a csapattal kezdte, az erőnléti felmérések pedig azt mutatták, százszázalékos állapotban érkezett meg. Az első hét első tréningjein a fokozatos terhelés miatt csak harmincöt-negyven percet töltött a pályán, ám már belátható közelségbe került a lipcsei bemutatkozás.

„Elmondhatom, százszázalékos állapotban vagyok, teljes értékű edzésmunkát végzek. Az első hetet úgy építettük fel, hogy ne kapjak azonnal maximális terhelést, fokozatosan csatlakoztam a munkába, de már egyetlen gyakorlatot sem hagyok ki, szombaton pedig az első edzőmérkőzés következik az AZ ellen. Mentálisan próbatételt jelentett ez a fél év, de úgy érzem, megerősített. Most már csak arra összpontosítok, hogy a rajtra megfelelő állapotba kerüljek, és hogy a vébéselejtező őszi meccsein Marco Rossi számolhasson velem.”